A Karácsony a keresztény világ egyik legnagyobb, leg-
bensőségesebb ünnepe. Sok rétege, összetevője, üzenete van az emberek felé: a szeretet, a szentség születése, az emberi léten túlmutató, és mégis az emberi létet kiteljesítő csoda…
Én most mégis valami mást emelek ki: a megajándékozottság nagyszerű élményét. Nem arról a megveszekedett, féktelen, gátját vesztett vásárlási lázról beszélek, mellyel persze a pszichiátriának is lehet, van dolga olykor. Nem a tárgyi birtoklás lázától átfűtött, szellemtelen, kötelességből és szeretet pótlékként vásárolt és átadott értelmetlen dolgok ajándékozásáról akarok írni, mely teret nyert mostanában, és sokak karácsonnyal kapcsolatos jóérzését teszi tönkre. Igaz, van ennek az ajándékozásnak is egy olyan mozzanata, mely mindezek ellenére számomra oly kedves: a gyermeki szemekben megcsillanó fény, a csodálkozás, a vágyakozás, a várakozás gesztusai, mely kipirosítja a gyermeki arcokat, akik már tudják, sejtik, hogy nem a Jézuska és nem is Santa Claus hozza az ajándékokat, de akarnak hinni, bízni a csodákban, őrizni lelkükben a szép meséket. Én igazán arról a megajándékozottságról szeretnék kicsit meditálni, ami a lélek számára ad hitet, reményt, szeretetet. A karácsony a remény születése, a jó dolgok továbbélésének ígérete. A karácsony ezzel ajándékoz meg mindenkit, aki kinyitja szívét. A karácsony a szívekhez nyit utat, szíveket tölt fel szeretettel, melegséggel. Az ajándékozás ajándékozót és megajándékozottat teremt. Az ajándékozás ezért teremtés is. Teremt és átalakít. A zsugori, megélhetését féltő felnőttből nagyvonalú ajándékozót, a rosszcsont, engedetlen gyerekből csendesen várakozó, csodálkozva örülő megajándékozottat alakít. Ajándékozunk. Ajándékozzunk! Az ajándék Te magad légy! Az ajándékban a legértékesebb a hangulat, a szépség, a kapocs teremtése. Az ajándékozásban hitelesítjük a szeretetünket, feladjuk gőgös távolságtartásunkat, emberi szövetséget kötünk újat, vagy megerősítjük a régit. Az ajándék kötelék, az ajándék szimbólum, az ajándék az élhető élet esszenciája, az élet kiszámíthatatlanságában, kiszolgáltatottságában egy csöppnyi bizalom, biztonság, egymással való összekapaszkodás. Ajándékozni jó, ajándékot kapni talán még jobb, ajándéknak lenni a legeslegjobb. Legyünk hát ajándékozó, megajándékozott, és ajándék, hogy kiteljesedjen életünk, hogy kiteljesíthessük mások életét karácsonykor, amikor hihetünk mindabban, mely túlmutat a hétköznapokon, mely fénnyel telíti a szemeket, szíveket és lelkeket. Aki részt vesz az ajándékozásban az emberiség boldogabb és szerencsésebb részéhez tartozik. Ajándékozni csak az ember képes. Az ajándékozni tudás az emberi mivoltunk egyik nagy ajándéka. Az ajándékozni tudás az emberi tudás egyik legfontosabb eleme. Az igazi ember a gondolkodó, játszani tudó, ajándékozó ember.Ajándékozzunk a másik embernek semmibe nem kerülő mosolyt, hegyeket megmozgató hitet és reményt. Ajándékozzunk csendes melegséget, meghitt biztonságot. Ajándékozzunk magunknak nyugalmat, az egyedüllét és a másokhoz tartozás egyaránt biztonságos érzését. Kössünk emberi szövetségeket emberi ajándékok átadásával és elfogadásával. Aki ajándékoz ugyanúgy nincs egyedül, mint akit megajándékoznak.Legyen ünnepünk melegség és oltalom, élelem és víz, a lélek csendje, szabadság, barátság, szeretet.Boldog Karácsonyt!Dr. Lehóczky PálAz MPT elnöke
