| Boító |
|
|
| Tartalom |
|
|
| Szerkesztőségi bevezető |
|
|
| A szorongás egzisztencialista filozófiája |
| Szerző(k): Kállai Imre, Kéri Szabolcs |
A szorongásos zavarok a leggyakoribb pszichiátriai eltérések közé tartoznak, az élettartam prevalenciája a szorongásos kórképeknek a magyar populációban is 10% fölött van. A szorongás jelensége különösen aktuális a napjainkban kialakult egzisztenciális bizonytalanság miatt. A szorongásnak nincs egyetemes, minden jellemzőre kiterjedő definíciója. Különböző tudományterületek foglalkoznak a szorongás jelenségével, különböző kontextusban tárgyalják azt, ezért is nehéz megfogalmazni egy egységes meghatározást, szabályt a jelenség természetére nézve. A közös pont mindegyik meghatározásban az, hogy negatív érzelmekkel járó állapotra utal. A szorongás megközelítésében fontos különbséget tennünk a lélektani értelemben vett szorongás és az ontológiai értelemben vett szorongás között. A pszichológiai értelemben vett szorongás, szorongásos zavar, mint tünet értelmezhető, az ontológiai értelemben vett szorongás pedig mint a létezés alapdiszpozíciója. A szorongás filozófiai megközelítései között elkerülhetetlen a 19. századi dán filozófus, teológus Kierkegaard említése, aki a saját szenvedései, szorongásai közepette megalkotta az eredetinek mondható szorongás-koncepcióját „A szorongás fogalma” (1844) című művében. A bűn eredetének nyomozása közben a filozófus rámutat ezen kérdés létfontosságára. Martin Heidegger számára a szorongás alapdiszpozíció, a lelkiismeret hangjának előhírnöke, bűnösségünkre mutat, a létezés velejárója. Mindkét gondolkodó szorongás-fogalma hasonlít, egymásra mutat. Míg Kierkegaard szorongása a Semmi területéről indul és önmagára nyit, addig Heidegger számára a szorongás létfeltáró hatással bír. Észrevehető, hogy az egzisztencialista filozófia alapot teremtett az egzisztenciális pszichológia, pszichoterápia megszületéséhez. Napjainkban egzisztenciák omlanak össze, a szorongás pusztító jelensége egyre kézzelfoghatóbb. Talán ezért is aktuális és a mindennapi klinikai gyakorlatot kompetensebbé, színesebbé teheti a szorongás egzisztencialista filozófiai megközelítésének ismerete. Az ellátást holisztikusabbá teheti az előbbiből „kinőtt” egzisztenciális pszichológia, pszichoterápia felelevenítése. Jelen munka ezen témákba kíván rövid betekintést adni. The most common psychiatric disease is anxiety disorders; the lifetime prevalence higher than 10 percent in the Hungarian population. There is no universal definition of anxiety. A lot of theories try to approach this complex phenomenon. The common ground in all models is that anxiety is a negative feeling. From our point of view, it is essential to differentiate between psychological and ontological anxiety. Psychological anxiety can be understood as a negative subjective experience, meanwhile the ontological anxiety is the basic disposition of existence. The ontological approach is a philosophical interpretation. The existential theories of anxiety provide philosophical models for generalized anxiety. The starting point in this field is Kierkegaard’s work, which is based on the concept of original sin. For Martin Heidegger, anxiety belongs to human existence; it is the voice of conscience. These two concepts are very similar, but there are differences: Kierkegaard’s anxiety starts from the field of nothing and reflects itself, in Heidegger's conception the anxiety has an exploratory attribution. Existentialist philosophy provides a stable basis for existential psychology and psychotherapy. The consideration of the existential approach, together with the philosophical and theological roots, can increase the effectiveness of psychiatric care concerning anxiety. |
|
| Krízisintervenció a pandémia árnyékában – Miért, miként, kivel, kiért? |
| Szerző(k): Veress Albert |
A szerző kapkodja a fejét a járvány által előidézett, megváltozott körülmények között zajló öngyilkossági események számának alakulása, azok csökkentésének lehetőségeit kereső módozatok mikéntjeinek labirintusában. 2017-ben Romániában megközelítőleg 2 millióan szenvedtek depresszióban. A COVID-19 járvány berobbanásával, az előző évvel összehasonlítva 38%-kal nőtt a szorongásos és pánikrohamos betegek száma, és megnövekedtek az öngyilkossági cselekmények is. Ennek nyomán számos erőfeszítés és útkeresés kezdődött a depresszió és a szorongás korai felismerése és kezelése, az öngyilkosságok megelőzése és a válságkezelés hatékonyságának növelése érdekében. Sziszifusz hiábavaló erőlködésének nyomán a szerző a megoldási lehetőségeket tárgyalja, hogyan lehet továbbhaladni a beavatkozás rögös, gyakran búvalbélelt csapásain. The author shakes his head (is disoriented) in the maze of the number of suicide events caused by the epidemic under changed circumstances and the ways in which they seek ways to reduce them. In Romania in 2017, approx. 2 million suffered from depression. With the outbreak of COVID-19 pandemia, the number of patients with anxiety and panic attacks increased by 38% compared to the previous year, and suicide rates increased. The author summarized some efforts to find any ways to detect and treat depression and anxiety early, to make suicide prevention more effective and to increase the effectiveness of crisis intervention.
In search of ways to overcome Sisyphus’s futile effort, let's move on to the bumpy road of intervention, often with sorrowful and broken heart. |
|
| COVID-MENTA PROGRAM: A Kiskunhalasi Semmelweis Kórház „Agilis” Pszichiátriai Osztály részvétele a COVID-19 járványellátásban |
| Szerző(k): Szendi István, Bóna Orsolya, Jenei Tamás, Kovács Csenge, Nagy Ádám, Németh-Rácz Kata, Török Imre, Rudics Emese, Dalos Vera, Bilicki Vilmos, Bácsfalvi Máté, Téglás Krisztián, Szabó Zoltán, Kelemen Emese |
A pandémia eddigi hullámai során osztályunkról több szakdolgozó tartósan közvetlenül vett részt az ellátás első vonalában. Az orvosok a telefonos és jelenléti konzíliumok szokványos gyakorlata mellett aktív szerepet vállaltak a betegellátás két sajátos területén, a COVID-delíriumok diagnosztikai és kezelési gyakorlata hatékonyságának fokozásában, továbbá az intenzív terápiás ellátás során felgyógyult betegek szisztematikus követésének és rehabilitációjának megszervezésében. Emellett a pszichológusok és az orvosok összetett rendszert alakítottak ki és működtettek a járványvédekezés frontvonalában dolgozó szakszemélyzet mentális állapotának védelmére. Míg az osztály pszichológusai már az első hullámban is részt vettek a frontvonalban dolgozók mentális segítésében, az osztályra érkező pszichiátercsapat a második hullám derekától lépett be fokozatosan a védekezésbe. Several nurses from our psychiatry unit participated permanently in the frontline management of the pandemic. Besides the common practices of consultations by phone and of presence, the physicians took active roles in two special areas of patient care, in the improvement of the effectiveness of diagnostic and management praxis of COVID-deliriums, furthermore in the organization of systematic follow-up and rehabilitation of remitted patients of the intensive care unit. In addition, the psychologists and the physicians developed and operated an integrated system for the protection of the mental state of frontline health worker staff. While the psychologists participated in the mental support for frontline workers yet in the first wave, the psychiatrist team arriving at the unit currently stepped gradually in the defensive work from the waist of the second wave. |
|
| Pszichotikus betegek rehabilitációja nappali ellátásban a koronavírus járvány idején |
| Szerző(k): Váradi Enikő, Horváth Anikó, Szőcs Janka, Novák Kinga |
|
|
| A BCsLC – Baba-Mama-Papa Programjának tapasztalatai a telemedicinális ellátással Covid idején. Perinatális időszak és telemedicina |
| Szerző(k): Kurimay Tamás, Fenyves Tamás, Szederkényi József, Pelikán Anett |
|
|
| A COVID-19 delírium felismerése és kezelése pszichiátriai konzílium során |
| Szerző(k): Fullajtár Máté, Hidasi Zoltán |
A delírium tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. A szerzők röviden áttekintik a delírium fogalmát, különös tekintettel a bevezetendő BNO-11 diagnosztikus kritériumaira, valamint a már bevezetett DSM-5 definícióira. A diagnosztikus szempontok után a COVID-19 delírium klinikai sajátosságait ismertetjük, nagy hangsúlyt fektetve a pszichiátriai konzíliumok során fellépő differenciáldiagnosztikai nehézségekre, kihívásokra. A COVID-19 delírium gyógyszeres terápiájának bemutatása mellett ismertetjük a nem farmakológiai kezelés módszereit is. Az irodalmi összefoglaló után négy esetismertetést mutatunk be. Az esetismertetések központi vonulata, hogy a COVID-19 delírium ellátása csak tágabb bio-pszicho-szociális kontextusban értelmezhető és kivitelezhető. A pszichiátriai konzíliárius munka során elért sikerek, eredmények mellett a fellépő nehézségeket és a terápiás elakadásokat, kudarcokat is bemutatjuk. Delirium is defined as a group of symptoms, as a syndrome. A brief review of the definition of delirium is given, regarding the shortly published ICD-11 criteria, and the already introduced DSM-5 definition. After the diagnostic criteria, the clinical characteristics of delirium are expounded, emphasising difficulties and challenges in the process of differential diagnosis during consultation-liaison psychiatry. Besides the pharmacological therapy of COVID-19 delirium, methods of non-pharmacological treatment are presented as well. After the literature review, four clinical case reports are described. The assessment of the case reports shows that the treatment of COVID-19 delirium can only be evaluated and provided in a wider, biopsychosocial context. In addition to the successes and results achieved during consultation-liaison psychiatry, we present the occurring difficulties, obstructions and failures of therapy as well. |
|
| Beszámoló a Bábeli zűrzavar? Orvosok és pszichológusok együttműködéséről az onkológiai ellátásban című szimpóziumról |
| Szerző(k): Vizin Gabriella, Koncz Zsuzsa |
|
|
| ImpulzÍV – a kutatásoktól a klinikumig és vissza: az impulzivitás megjelenési formáinak mérési lehetőségei pszichés zavarokban* |
| Szerző(k): Kenézlői Eszter, Balogh Lívia, Somogyi Szilvia, Molnár Hajnalka, Bajzát Bettina, Tóth Regina, Halmai Zsuzsa, Lévay Evelyn, Vincze Katalin, Angyal Nóra, Horváth Zsófia, Kilencz Tünde, Csukly Gábor, Unoka Zsolt, Nemoda Zsófia, Réthelyi János |
Bevezetés: 2018-ban indult tudományos pályázatunkhoz kapcsolódó projektünk fő célja az impulzivitás és faktorainak diagnosztikus kategóriákon átívelő vizsgálata többféle metodikai eljárás révén. Kutatásunkban két olyan pszichés zavart (borderline személyiségzavar, borderline personality disorder (BPD), és felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, adult attention deficit/hyperactivity disorder [aADHD]) választottunk, amelyeknek klinikai szempontból meghatározó tünete az impulzivitás. Tanulmányunk a Magyar Pszichiátriai Társaság XXIV. Vándorgyűlésén 2021. június 10-én lezajlott szimpóziumán elhangzott előadások tömör összefoglalása egységes formátumban. Módszerek: Vizsgálatunkba DSM-5 kritériumok alapján felállított aADHD vagy BPD diagnózisok alapján vontunk be pácienseket, az egészséges kontrollszemélyek esetén a Derogatis-féle Tünetlistát (SCL-90) alkalmaztuk. A komorbid zavarok felmérése a M.I.N.I-Plusz 5.0 és a SCID-5-PD strukturált klinikai interjúkkal történt. A résztvevők további felmérése online tünetbecslő skálák segítségével (Barratt Impulzivitás Skála, Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív, DSM-5 Személyiségleltár Kérdőív, Conners’ Felnőtt ADHD Becslőskála), neuropszichológiai tesztekkel (Cambridge Neuropsychological Test Automated Battery, Rogers-féle döntéshozatali teszt) elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálattal és genetikai mintavétellel történt. Genetikai alvizsgálatunk az impulzivitás súlyossági mutatói és az ADHD hajlamosító génvariánsok összefüggésére irányult. Eredmények: Eltérő komorbiditási adatokat tapasztatunk a két betegcsoport között. aADHD esetén a döntéshozatal szignifikánsan lassabb, a BPD csoportban a döntés minősége és a rizikóvállalás érintett. Az aADHD-s csoport szignifikánsan gyengébb kognitív teljesítményt mutatott a munkamemória, fenntartott figyelem, illetve reakcióidőt mérő feladatokban. Genetikai elemzésünk során kapcsolatot találtunk bizonyos hajlamosító génvariánsok és egyes impulzivitás faktorok között. Konklúzió: Az impulzivitás egyes faktorainak, profiljának és háttértényezőinek elemzése értékes összefüggésekhez vezet el mind a klinikai, mind a genetikai asszociációs vizsgálatokban. Ezek az eredmények elősegítik a BPD és aADHD differenciáldiagnosztikáját, és az etiológiai háttér alaposabb megértését. Background: The aim of our research project launched in 2018 is to examine impulsivity and its underpinnings by several methods cutting through diagnostic boundaries. We chose two psychiatric conditions, borderline personality disorder (BPD) and adult attention deficit hyperactivity disorder (aADHD), of which impulsivity is a clinically significant core symptom. This article is a resume of lectures presented at the Impulsivity Symposium of the Annual Meeting of the Hungarian Psychiatric Association on June 10th 2021. Methods: ADHD and BPD Patients were included in the study based on DSM-5 diagnostic criteria. Healthy control subjects were screened and recruited using the Derogatis Symptom Checklist (SCL-90). Comorbid psychiatric disorders were assessed by the M.I.N.I-Plus 5.0 and SCID-5-PD structured clinical interviews. Participants were further investigated with online questionnaires (Barratt Impulsiveness Scale, Difficulties in Emotion Regulation Scale, Personality Inventory for DSM-5, Conners’ Adult ADHD Rating Scale), neuropsychological tests (Cambridge Neuropsychological Test Automated Battery, Rogers’ decision-making test) electroencephalography (EEG), and genetic sampling. The genetic study focused on the association of impulsivity severity and ADHD risk polymorphisms. Results: We observed differential comorbidity results between the two patient groups. In aADHD patients decision-making was significantly slower, in the BPD group decision quality and risk-taking were affected. The aADHD group showed altered cognitive performance in tasks measuring working memory, sustained attention, and reaction time. In the genetic study several monoaminergic polymorphisms were associated with certain impulsivity factors. Conclusion: Analyzing profiles and background factors of impulsivity leads to valuable findings both in clinical and genic studies. These results promote the differential diagnostics and etiologic understanding of these disorders. |
|
| A visszaélésszerű gyógyszerhasználat rizikófaktorai a magyarországi felnőtt lakosság körében |
| Szerző(k): Péter Lea, Andó Bálint, Demetrovics Zsolt, Paksi Borbála |
|
|
| A kockázatos alkoholfogyasztás és a visszaélésszerű gyógyszerhasználat összefüggésének vizsgálata hazai reprezentatív mintán |
| Szerző(k): Pribék Ildikó Katalin, Péter Lea, Andó Bálint, Demetrovics Zsolt, Paksi Borbála |
|
|
| Ha az Instagram tükre bennünk görbül: a közösségi média és a testkép összefüggései |
| Szerző(k): Horváth Patrícia, Koronczai Beatrix |
Háttér: Bár a nemzetközi szakirodalomban számos eredmény ismeretes a testkép, szorongás és az online térben való énbemutatás összefüggéseit illetően, eddig kevés kutatás irányult e jelenségek hazai vizsgálatára. Így vizsgálatunk célja az volt, hogy feltárja a magyar serdülő lányok közösségimédia-használatának és testképének összefüggéseit. Módszer: A 13 kérdőívet tartalmazó kérdőívcsomag felvételét egy budapesti gimnázium 9–12. évfolyamaiban végeztük, melyet 198 serdülő lány (M=16,2; SD=1,2) töltött ki. A kérdőívek közül az Evési Zavar Kérdőívet (EDI; Túry és mtsai 1997), a Testi Attitűdök Tesztjét (BAT; Czeglédi, Urbán és Csizmadia, 2010), a Brief Symptom Inventory (BSI; Derogatis, 1993) Szorongás alskáláját és a Vonzóságról Alkotott Hiedelmek Skála módosított változatát (BAA-R; Szabó, Túry és Czeglédi, 2011) elemeztük. Eredmények: A karcsúság iránti késztetés és testi elégedetlenség két változóval is pozitív korrelációt mutatott: egyrészt annak mértékével, hogy a személy mennyire tartja fontosnak a soványságot a szépség, siker és egyéb pozitív tulajdonságok megítélésekor (rs=0,245; p=0,002); másrészt pedig a szorongásos tünetek mértékével is pozitívan járt együtt (rs=0,417; p<0,001). Továbbá, akik szinte mindig módosítják képeiket, mielőtt feltöltenék egy közösségi oldalra, átlagosan elégedetlenebbek a testükkel és soványabbak is szeretnének lenni; mint azok, akik szinte sohasem manipulálják képeiket (U=809; Z=-3,159; p=0,002; h2=0,085). Megbeszélés: Az eredmények egyéb magyar és nemzetközi kutatásokba is jól illeszthetők. Az eredmények gyenge-közepes hatásmérete felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgált változókat érdemes prevenciós és intervenciós programok megalkotása során figyelembe venni. Background: There are several types of research about correlates of body image, anxiety, and online self-presentation, but just a few data is available about Hungarian adolescents. So we aimed to examine the relationships between social media and body image among Hungarian adolescent girls. Method: A secondary school was selected from Budapest where we examined each grade. 198 adolescent girl (M=16.2; SD=1.2) filled out our questionnaire package, from which 4 questionnaires were analyzed in this study. These questionnaires were the Eating Disorders Inventory (EDI; Túry et al., 1997), the Body Attitude Test (BAT; Czeglédi et al., 2010); the Brief Symptom Inventory (BSI; Derogatis, 1993) Anxiety subscale and the Beliefs About Attractiveness – Revised (BAA-R; Szabó et al., 2011). Results: Body dissatisfaction correlated positively with not only the importance and overvaluation of thinness (rs=0.245; 9=0.002) but also with the level of anxiety symptoms (rs=0.417; 9<0.001). Furthermore, girls who almost always manipulate their photos before uploading on social media sites, are least satisfied with their bodies and want to be thinner compared to those who occasionally or almost never manipulate their pictures (U=809; Z=-3.159; p=0.002; h2=0.085). Discussion: Our findings harmonize with national and international studies. The weak-moderate effect sizes of the results draw attention to the importance of the issue and may inspire the professionals to design prevention and intervention programs in this field as well. |
|
| Egészség- és betegségnarratívák a mesében |
| Szerző(k): Balikó Fanni, Csókási Krisztina, Pohárnok Melinda |
Bevezetés: A kutatás középpontjában az a kérdés áll, miként képződnek le a mesei formájú narratívákban a személyiség megküzdést támogató aspektusai. A mesében az események a narratívákhoz hasonló logikus sorrendben követik egymást, ezért alkalmas formája lehet az élettörténet szimbolikus újraalkotásának. A mintában egészséges személyek és krónikus betegségben érintettek is részt vettek, így a kutatás teret adott a betegségélmény narratív jegyeinek megfigyelésére. Módszer: A résztvevők által írt mesei szövegek elemzése Propp morfologikus szempontrendszere, a TAT-teszt Murray által kifejlesztett elemzési rendszeréből átvett elemek, valamint a szakirodalom alapján további saját szempontok szerint zajlott. A kreatív írás feladatot pszichológiai faktorok kérdőíves felmérése egészítette ki. Eredmények: A krónikus beteg csoport több mint felénél fordult elő absztrakt, alaktalan ellenfélkép, amíg az egészséges csoportban mindössze 25%-ban, c2(1)=4,965, p=0,084. Az egészséges mintához viszonyítva a krónikus betegségben érintettek történeteiben gyakori elem a betegség- és halálmotívum előfordulása, c2(1)=4,374; p<0,05. Következtetés: A mesei forma szimbolikus alakban jeleníti meg írója önmagához és a világhoz való viszonyát. Az eredmények rámutatnak, hogy a saját mesében megjelennek az élettörténeti narratívum egyes elemei, mint a krónikus betegség élménye, amelyet a gyakori betegség- és halálmotívum, illetve az absztrakt ellenféltípus is alátámaszt. Introduction: The research seeks to find reply to the question of how aspects of personality supporting coping are formed in narratives. The structural elements of fairy tales, in which events follow each other in a logical order are similar to narratives, thus they offer a suitable form for symbolic re-creation of life stories. The sample includes healthy individuals as well as those affected by chronic diseases, thus the research offered a chance to observe the narrative traits of illness experience. Method: The structural analysis of the tales were based on morphological criteria by Propp, the analytical system developed by Murray, as well as the authors’ other own aspects based on the literature. The creative writing task was complemented by a questionnaire survey of psychological factors. Results: Among the chronic patient group the abstract, shapeless opponent was observed frequently, while in the healthy group it occurred for only 25% of the respondents; c2(1)=4.965, p=0.084. Compared to the healthy group, the occurrence of the motive of illness and death was a common element in the stories of people with chronic diseases; c2(1)= 4.374; p<0.05. Conclusion: Fairy-tale form depicts the writer's relationship to the self and the world in a symbolic form. The results show that some elements of the life story appeared in the writers’ own tales, such as the experience of chronic illness, supported by the frequent emergence of illness/death motive and the abstract nature of opponent. |
|
| Gyermekkori pszichés zavarok kutatócsoport friss eredményeinek bemutatása |
| Szerző(k): Kutatócsoport vezető: Balázs Judit, Tagok: Farkas Bernadett Frida, Ferenczi-Dallos Gyöngyvér, Garas Péter, Győri Dóra, Horváth Lili Olga, Katzenmajer-Pump Luca, Keresztény Ágnes, Kollárovics Nóra, Komáromy Dániel, Mészáros Gergely, Miklós Martina, Roszik-Volovik Xénia, Szentiványi Dóra, Velő Szabina |
Multidiszciplinális munkacsoportunk gyermekek és fiatalok körében az idegrendszer fejlődési zavarai és a szuicidológia témájában végez kutatásokat. Az utóbbi években kutatásaink témája az idegrendszer fejlődési zavarain belül az autizmus spektrum zavar és a figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar, a szuicidológián belül pedig a prevenció elősegítése és a nem-szuicidális önsértés. Mivel az elmúlt másfél évben zajló SARS-CoV-2 (Covid-19) pandémia az általunk vizsgált korosztályt is jelentősen érintette, erre az élethelyzetre fókuszáló vizsgálatot is indítottunk. Mind az idegrendszer fejlődési zavarai, mind a szuicidológia, valamint a pandémia témában végzett kutatásaink módszertana és témája is igen színes. A Magyar Pszichiátriai Társaság XXIV. Vándorgyűlésén két szimpózium és egy poszter keretében mutattuk be ezeken a területeken végzett friss munkáinkat, melyeket jelen közleményünkben röviden összefoglalunk. Kutatócsoportunk eredményeivel szeretnénk az idegrendszer fejlődési zavaraival foglalkozó szakemberek klinikai munkájához hozzájárulni, az öngyilkosság prevencióját elősegíteni, valamint a pandémia alatt és után a fiatalokat segíteni. Our multidisciplinary research team conducts research on neurodevelopmental disorders as well as on suicidology among children and youth. In recent years, autism spectrum disorder and attention deficit hyperactivity disorder within the neurodevelopmental disorders, and prevention and non-suicidal self injury within suicidology have been the leading subject of our research. As the SARS-CoV-2 (Covid-19) pandemic of the last one and half year also significantly affected the children and youth group of our studies, we also launched an investigation focusing on this special life situation. In all of our research fields – neurodevelopmental disorders, suicidology and pandemic – topics of our research are very colorful and a variety of methodologies are in use. We presented our recent work in the framework of two symposia and a poster at XXIV. Congress of The Hungarian Psychiatry Association, which we briefly summarize in this paper. Based on the results of our research group, we would like to contribute to the clinical work of specialists working with neurodevelopmental disorders, to help prevention of suicide and to help young people to cope during and after a pandemic. |
|
