Összefoglalás: Háttér: A tudományos publikációk digitalizált adatbázisai lehetőséget adnak arra, hogy a tudomány egészének, vagy egy tudományágnak a fejlődését és szerkezetét tanulmányozzuk. Ehhez a bibliometria és tudománymetria kvalitatív módszerei segítenek hozzá, valamint a „tudomány tudománya” (Science of Science) néven ismert multidiszciplináris megközelítés ad gondolkodási keretet és módszereket. A szuicidológia bibliometriai elemzésére nemzetközi szinten néhány példa van csak, hazai szinten ilyen jellegű kutatás még nem készült.
Módszer: A jelen tanulmányban a szerző az 1992 és 2021 között – legalább egy magyar szerző részvételével – megjelent szui cid viselkedéssel kapcsolatos közleményeket elemzi statisztikai, adatvizualizációs és hálózatelemzéses módszerekkel. Az elemzés a Scopus adatbázisban fellelhető angol, magyar és bármilyen más nyelven megjelent publikációkat használja fel.
Eredmények: A vizsgált három évtizedben összesen 426 magyar publikációt azonosítottak. A tanulmányok száma az elsô és utolsó ötéves periódban 5,8-szorosára nôtt. A növekedés nem lineáris, a tanulmányok számában 2004 körül ugrásszerű emelkedés tapasztalható. A tanulmányok számának duplázódási ideje 9,6 év. A szerzôk kapcsolati hálózatában öt nagyobb és öt kisebb klaszter azonosítható, amelyek az ismert hazai szuicidológiai kutatócsoportokat reprezentálják. A szuicidológiában a hazai mintán is érvényesül Lotka törvénye, vagyis kevés szerző jegyzi a tanulmányok nagy részét, míg a szerzôk döntő többsége karrierje során csak néhány publikációt ír. Egy tanulmány szerzőinek átlagos száma a vizsgált időszak során jelentősen nőtt. A többszerzős tanulmányok szignifikánsan több idézést kaptak, mint az egyszerzősek. A közlemények 74,4%-a angol, 21,6%-a magyar nyelvű.
Következtetések: A bibliometriai elemzések, illetve a „tudomány tudományának” módszerei új kutatási irányok kijelölésében segíthetik a kutatócsoportokat. Mindez végül hozzájárulhat az öngyilkos viselkedés jobb megértéséhez, lehetôséget adva társadalmi és tudományos problémák hatékonyabb megválaszolására. Egy jövőbeli bibliometriai kutatás fókusza – külföldi adatbázisok felhasználása mellett, magyar adatbázisok (például MATARKA) segítségével – egy szélesebb idői intervallum elemzése lehetne.

Bevezetés: Az öngyilkossági kísérletek és következményeik vezető haláloknak számítanak a fogvatartott populációban. Metaanalízisek alapján legfőbb kockázati tényezők az aktuális öngyilkossági gondolatok, pszichés zavar fennállása, magas észlelt stressz-szint, korábbi szuicid kísérletek vagy önsértés, továbbá intézményi és kriminogén változók. Az empirikus bizonyítékok összhangban állnak az öngyilkosság integrált motivációs-cselekvési modelljével, mely az öngyilkossági gondolatok kísérletbe fordulásánál az impulzivitás szerepét is hangsúlyozza. Kutatásunk főbb célki tűzései: (a) a 8 tételes rövidített Barratt Impulzivitás Skála (BIS-R-8) faktorelemzése; (b) a fogvatartott minta mentális egészségi állapotának vizsgálata, szuicid kockázati faktorok feltárása; (c) a mindfulness készségek összefüggésének vizsgálata a főbb rizikótényezőkkel.
Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkba fogvatartottak mintáját illesztettük nem és életkor szerint kényelmi mintához (N=378). Hipotéziseink alapján a BIS-R-8 faktorszerkezetét és megbízhatóságát vizsgáltuk. Összehasonlításra független mintás t-próbát, az öngyilkossági veszélyeztetettség vizsgálatára kétlépcsős lineáris regressziót és mediációs modellezést végeztünk.
Eredmények: A faktorelemzés alapján a BIS-R-8 egydimenziós skálaként használható. A kognitív és viselkedési impulzivitás alskálákat tartalmazó kétfaktoros struktúra is megerôsítést nyert. Az egyfaktoros szerkezet belsô és külső megbízhatósága azonban jobbnak bizonyult. A fogvatartott mintában a kényelmi mintához viszonyítva magasabb szintu a depresszió, reménytelenség, észlelt stressz és impulzivitás, valamint alacsonyabb szintű megküzdôképesség, önértékelés, mindfulness készségek és jóllét igazolódott. Az öngyilkossági gondolatok legfôbb módosítható rizikótényezői a teljes és a fogvatartott mintában egyaránt a depresszió és az észlelt stressz-szint. Nem módosítható tényezők az életkor, korábbi szuicid kísérletek és önsértés. A mindfulness készségek alacsony szintje közvetlenül és az észlelt stresszen keresztül közvetve a depresszió heterogenitásának 50%-át magyarázza.
Megbeszélés: A BIS-8-R megfelelô szűrőeszköz lehet a büntetés-végrehajtási intézetekben az impulzivitás mint öngyilkossági rizikófaktor felmérésére. A fogvatartottak mentális egészségi állapotának javítására és a szuicid veszélyeztetettség csökkentésére a mindfulness készségek javítása ígéretes lehetôségnek tunik.

Bevezetés: Kutatásunkban a COVID-19 járvány előtti pszichiátriai munkacsoportokat („team”-eket) vizsgáltuk, hazai mintán. A tanulmány a hierarchiára és a munkakörrel kapcsolatos kompetenciára összpontosított. Kutatásunkban a magyarországi pszichiátriai munkacsoportokat különböző munkahelyi pszichoszociális tényezôkre figyelemmel vizsgáltuk (együttműködés–vezetés, szervezet és munkakör, munkahelyi követelmények, munka–magán élet egyensúly, bizalmi légkör, egészségi állapot és jóllét), ezáltal információkat szereztünk a csoport állapotáról hierar chia és kompetencia szempontjából. Továbbá lehetővé vált ezen jellemzôk mentális és szomatikus hatásait is értékelni.
Módszer: Keresztmetszeti felmérést végeztünk a magyar egészségügyi dolgozók körében (N= 279). A vizsgálat fő kérdése az volt, hogy az észlelt hierarchia- és kompetenciahatár-sérülések hogyan kapcsolódnak általában a COPSOQ-II kérdôív (Copenhagen Psychosocial Questionnaire II) pszichoszociális tényezőihez, illetve a különbözô munkakörökben dolgozók pszichoszociális tényezőihez.
Eredmények: A teljes mintán elvégzett bootstrapped bináris logisztikus regresszió alapján azt találtuk, hogy az észlelt hierarchia a kontrollal, a munkatársak támogatásával és a stressz-szel, míg a kompetenciahatárok sérülése az elismeréssel, a munkakör egyértelműségével és az igazságossággal függ össze.
Megbeszélés: Eredményeink azt mutatják, ahol a pszichiátriai dolgozók kevésbé érzékelték a hierarchiát a csoporton belül, ott nagyobb valószínűséggel érezték azt, hogy van kontrolljuk a munkájuk felett. Továbbá a hierarchia megélésé ben a fölé-alárendelt kapcsolatoknál sokkal fontosabbnak tűnik a csoporton belüli mellérendelt kapcsolatok minősége.
Következtetések: Jelen kutatás kiindulópontja lehet más pszichiátriai munkacsoportok átfogó vizsgálatának, egy olyan széles körben használt mérôeszköz segítségével, amely nemzetközi szinten, más egészségügyi team-ekkel való összehasonlításra is lehetôséget nyújt.

A globális klímaváltozás olyan jelenség, amely nem csak a környezetre hat, hanem a Földön élő minden embert érint: hatással van a fizikai és mentális egészségre is. A tanulmány arra vállalkozik, hogy áttekintést nyújtson a klímaválság közvetett mentális hatásairól, nevezetesen úgy, hogy bemutatja a legfőbb öko-érzelmeket. Ezek olyan affektív jelenségek, amelyek a globális klímaválsághoz kapcsolódnak, mint az öko-gyász, öko-szorongás és öko-bűntudat. A tanulmány kitér arra is, hogy melyek azok a társdalami csoportok, amelyek érzékenyebbek a klímaválság negatív mentális hatásainak megtapasztalására, valamint összefoglalja, hogy az öko-érzelmekkel való megküzdésnek milyen adaptív és maladaptív megküzdési lehetőségei ismertek eddig. Kitér arra, hogy milyen terápiás szempontokat tartsanak szem előtt a szakértők a munkájuk során.

Az utóbbi évek kutatásainak eredményei azt mutatják, hogy az autizmus spektrum zavarban élők körében az öngyilkosság kockázata magasabb, mint az általános populációban. Áttekintésünkben a nemrégiben közölt metaelemzések eredményeinek összegzése alapján az önsértő viselkedés és az öngyilkossági kísérlet kockázatának vizsgálatára fókuszáltunk, mivel mindkét tényező fontos állomást jelenthet az öngyilkosság felé vezető úton. Az eddigi eredmények alapján az önsértő viselkedés és az öngyilkossági kísérlet kockázata autizmusban hozzávetőleg háromszoros az általános populációs kontrollcsoporthoz képest. Aggodalomra ad okot, hogy egyes vizsgálati adatok alapján az autista nők körében a befejezett öngyilkosság 5–13-szor nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint az autizmussal nem diagnosztizált nők esetén. Kiemelendő, hogy a magasan funkcionáló autista csoportban magasabb az öngyilkossági kockázat, mint az alacsonyan funkcionáló csoportban. Ezzel szemben a szomatikus okokkal összefüggő halálozási kockázat az alacsonyan funkcionáló autista csoportban magasabb. Az összefoglalt adatok ismertetése segítséget nyújthat az egészségügyi rendszerben dolgozóknak, döntéshozóknak, valamint a családtagoknak, hogy az öngyilkossági kockázatot felismerjék és elősegítsék az öngyilkosság megelőzését.

lítium (Li) affektív betegségekben észlelhető antimániás és epizód-profilaktikus hatása régóta ismert, és több évtizede bizonyított az is, hogy – részben ezen hatások miatt – hangulatzavarokban kifejezett szuicid prevenciós tulajdonsággal is rendelkezik. Ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben végzett számos vizsgálat egybehangzó eredménye szerint ez az öngyilkosság-megelőző hatás kimutatható a relatíve magas Li tartalmú ivóvizet fogyasztó populációban, jóllehet az ivóvízben jelenlévő Li szint nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a hangulatzavarokban terápiásan alkalmazott dózis. Ezekre az eredményekre alapozva – a jódozott konyhasó régóta ismert golyva-ellenes hatásának analógiájára – több szakértô szerint mérlegelni kellene a csapvíz dúsítását mikrodózisú Li-mal. Jelen közlemény röviden összefoglalja az ezzel kapcsolatos ismereteinket és érinti a jelzett javaslattal kapcsolatos szakmai és etika dilemmákat is.

A szkizofréniával élő páciensek hosszú távú kezelésében az elmúlt években az intézményi fókuszú megközelítés helyett egyre inkább az ambuláns és közösségi ellátáshoz kapcsolódó intervenciók kerültek elôtérbe. A hozzátartozóknak kiemelt szerepük van a kezelésben, nagymértékben segítik a betegek állapotának monitorozását, továbbá elősegítik a páciensek hosszú távú gondozásba való bevonódását is. A betegség változatos tüneteivel összefüggő kihívások fokozott terhet rónak a családtagokra, ami gyakran együtt jár pszichológia stresszorokkal, és nemritkán az életminőség romlásával is. Ennek fényében a szakirodalom és a nemzetközi protokollok felhívják a figyelmet a betegek családját célzó intervenciók szükségességére, amelyek jellemzôen a pszichoedukációra és a kommunikációs készségfejlesztésre helyezik a hangsúlyt.
A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 2019. augusztus óta indítunk csoportokat szkizofrén páciensek hozzátartozói számára. A 10 alkalomból álló hozzátartozói tréning első felében a betegséggel, a terápiás lehetôségekkel és a relapszus-megelôzéssel kapcsolatos információk átadására helyezzük a hangsúlyt, reflektálva a családtagok saját tapasztalataira. A tréning második felében a hozzátartozók mindennapokban megjelenő pszichológiai nehézségeire – mint a családon belüli stresszkezelés és kommunikációs problémák, a stigmatizáció és az öngondoskodás hiánya –, illetve ezek lehetséges kezelésére fókuszálunk. Tanulmányunkban az irodalmi háttér bemutatása mellett a hozzátartozói tréning felépítését és a csoportfolyamatokkal kapcsolatos tapasztalatainkat mutatjuk be, kitérve a csoporttal kapcsolatos jövőbeli terveinkre és a fejlesztési lehetőségekre.