Hogy beszéljünk a gyerekeinkkel a szívbetegségünkről?
Hogyan mondja el a gyerekeinek, ha szívbetegséget diagnosztizáltak Önnél vagy a partnerénél, családtagjánál? Először is vegye tudomásul, hogy ez nem egyetlen beszélgetés lesz, hanem egy beszélgetéssorozat – hívja fel a figyelmet dr. Jennifer Connor-Smith, portlandi klinikai pszichológus. Készüljön fel arra, hogy mit akar elmondani, és úgy zárjon le minden beszélgetést, hogy bármikor feltehetnek a gyerekek kérdéseket. Azt is tartsa észben, hogy sokkal jobb mielőbb átesni a beszélgetésen, és nem érdemes halasztgatni.
„Fontos tudni, hogy ha valamit pontatlanul, de szeretettel, jó szándékkal mondunk, sokkal jobb, mint ha soha nem történne meg a beszélgetés” – mondta a pszichológus.
Pszichológus tanácsai szülőknek, ha szívbeteg van a családban
- Válasszuk ki a megfelelő időpontot!
Mikor fogékony leginkább a gyermekünk a komoly beszélgetésekre? Közvetlenül lefekvés előtt? Vagy az autóban? Vagy ha éppen sétálnak a környéken? A klinikai pszichológus azt javasolja, hogy alapos megfontolás után válasszuk ki a beszélgetés legmegfelelőbb időpontját.
- Adagoljuk az információt!
Nem minden gyerek veszi komolyan és éli át megfelelően a „meg fogok halni” típusú beszélgetéseket. Többüknek sokkal praktikusabb kérdéseik lesznek, például szeretnének látni egy szívmodellt, hogy jobban megértsék, pontosan mi is történt. Mások meg például azt szeretnék megkérdezni, hogy emiatt elmarad-e a jövő hétre tervezett üdülés. Lassanként adagoljuk az információkat, és várjuk a kérdéseket!
„Ha a gyerekek kérdezősködnek, akkor kérje meg őket, hogy mondják el, mit éreznek, meséljék el, hogy aggódnak-e valamiért a beszélgetésnek ezen a pontján” – tanácsolja a klinikai pszichológus. „Minél több információt kap tőlük, annál jobban fogja érteni, mit gondolnak.”
- Magyarázza meg, hogy ez nem az ő hibájuk!
Sok gyermek önmagát hibáztatja a szüleik betegségei miatt, nagyon fontos, hogy megértessék velük, hogy ez nem az ő hibájuk.
„A kisebb gyerekek könnyen azt gondolják, hogy ők okozták a szülőjük szívbetegségét, azzal, hogy mérgükben korábban azt mondták neki, hogy „Utállak!” – magyarázta dr. Connor-Smith. „Biztosítsa őket arról, hogy a betegség nem miattuk alakult ki, és több mindent tud tenni azért, hogy a helyzet jobbra forduljon, például többet fog mozogni és egészségesebben fog étkezni.”
- A gyerekek érezzék magukat biztonságban!
Az egészségi állapotra vonatkozó rossz hírek jellemzően azt váltják ki a gyerekekben, hogy elkezdenek aggódni, hogy emiatt megváltozik a mindennapi életük – fejti ki dr. Connor-Smith. Enyhítheti ezt az aggodalmat azzal, hogy elmagyarázza, milyen változásokra számíthat a napi életvitelben, és hogy mindez meddig fog tartani – egészen olyan a részletig elmehet, hogy ki fog értük menni ezentúl az iskolába, ha Önnek éppen orvoshoz kell mennie, és hogy ki fogja ezentúl becsomagolni nekik az uzsonnájukat.
Ez sokat fog segíteni a gyerekeinek abban, hogy lássák, az illető, a betegsége ellenére is kézben tudja tartani a napirendet, feladatokat.
- FIGYELEM: Soha ne beszéljen a gyerekeinek az aggodalmairól!
Dr. Connor-Smith szerint az a legnagyobb hiba, amit a szülők elkövethetnek, hogy megosztják a személyes aggodalmaikat a gyerekeikkel, például azt, hogy milyen sokat kell majd ezután gyógyszerekre költenie, és mi lesz a munkájával.
„Ezek maradjanak sz Ön felnőtt aggodalmai. Nem szabad megosztania a gyerekeivel, mert ezek csak szorongóvá és elesetté, védtelenné teszi őket.”
