Már a XX. század vége sejtette velünk, de a XXI. század aztán teljes mértékben beigazolta, hogy a hajszoltság rabigájában sínylődünk. Egyszerűen nincs idő. Hiába a rengeteg önsegítő könyv, a számos kiváló képzés – divatosan csak workshop –, valami kicsúszott a kezünkből: a hit, hogy érdemben hathatunk a saját életünkre. Helyette ugyanis minden csak történik, s már nem alakítói, hanem passzív elszenvedői lettünk ennek az eszeveszett hajszoltságnak.
"Állandó online jelenlét. (2018 első negyedévében a magyar napi átlag 233 perc online aktivitást jelentett, mindez a Z generációban, vagyis a ’95 után születettek esetén pedig 330 perc. Döbbenetes számok!) Állandó válaszadási kényszer és az ezzel kapcsolatos türelmetlenség. Lényegében egy állandó rendelkezésre állás, ami osztályrészül jut, akár a multinacionális, akár a kis- és középvállalati, akár a nonprofit, akár az állami szektorban dolgozunk. Ez lett az új „normalitás”."
Teljes cikkért kattintson ide!