• Figyelem!

  A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

  Kiégés az orvosi hivatásban – ezt a tüzet magunknak kell eloltani
  [2015.07.28.] - Orvosok lapja - Hírkategória: Általános
  
  Annyit beszélünk róla, de mit jelent pontosan a kiégés, és mit tehetünk ellene? Dr. Piczkó Katalin pszichiáter szakorvossal, vezető coach-csal beszélgettünk.
  
  A monotónia, a túlterheltség, a sürgetettség állapota ahhoz vezet, hogy az ember nem tud jelen lenni az adott pillanatban – mondja Piczkó Katalin, aki a kiégettség jelének tekinti, ha valaki rutinból, lélek nélkül végzi a munkáját. „Ha a lelkemmel összekapcsolódok abban a tevékenységben, amit végzek, akkor nem égek ki, ellenkezőleg, töltekezhetek az adott szituációban” – vallja a szakértő, hangsúlyozva, hogy ebben a kérdésben mindegy, ki mit ért lélek alatt.
  
  Hit a másik emberben
  Nem mindegy, milyen érzésekkel vagyunk jelen pl. egy vizit során. Hogy vajon mindenképpen, egyedül és felülről akarjuk megoldani a másik problémáját – akkor is, ha ez nem áll módunkban –, vagy figyelmet, elfogadást, szeretetet – és persze szaktudást – adunk, de közben elfogadjuk, hogy a másikban ott van a megoldás is problémájára. Utóbbi esetben nem vesszük magunkra teherként az egész felelősséget. Másfajta, egyenrangú jelenlétet jelent ez, ami sokkal jobb saját lelki egészségünk szempontjából – és páciensünknek is. Szülői pozícióból kommunikálni sokkal fárasztóbb, mint egyenrangú félként. Rugalmasnak kell lenni persze a kommuni kációs módszer megválasztásában, és megpróbálni alkalmazkodni a másik fél igényeihez. A felülről való kioktató módszer gyakran csak ellenállást vált ki, és a beteg még magányosabbnak érzi magát. Különös elidegenedett szemlélet az, amikor az orvos úgy viselkedik, mintha több köze lenne a beteg betegségéhez, mint magának a betegnek, aki saját testében hordozza azt.
  
  Aki ad, annak szerezni is kell
  Az energiát pótolni kell – ezt pedig pozitív érzésekkel lehet. Tudatosan pozitív érzésekhez kell magunkat juttatni, ez pedig mindenkinek más módon lehetséges. Külső- és belső energiatöltő-állomásokhoz egyaránt folyamodhatunk. Külső forrás lehet a természetjárás, a masszázs, az evés, a művészetek élvezete, a mozgás, stb., belső forrás lehet pl. a korábban megélt sikerek újbóli átélése.
  
  Radnai Anna
  
  A teljes interjú az Orvosok Lapja nyári számában olvasható.

Vissza