Kim és mtsai (2014a) az oxytocin neuropeptid anorexiásokra kifejtett hatását mutatja be. Az összefüggés felvetése ötletes, mély gondolkodásra vall, a terápiás hatás több szinten megalapozott lehet. A cikk ugyanakkor a hatásmechanizmusra vonatkozóan kevés adatot közöl. Alapvetően a két vizsgálat konzekvenciáit, illetve azokat megerősítő más eredményeket mutatja be, majd a kapcsolódó kommentárokat olvashatjuk.
A szerzők egy másik vizsgálatukban arcok érzelemkifejezésére adott reakciót teszteltek (Kim és mtsai, 2014b). Oxytocin adagolása után az anorexiások kevésbé fókuszáltak az undor arckifejezésére, és kevésbé kerülték a haragos arcok fixálását. Az első vizsgálatban 31 anorexiással és 33 kontroll személlyel, duplavak-helyzetben oxytocint, illetve placebót adagoltak intranazális spray-vel (Kim és mtsai, 2014a). Ezután magas és alacsony kalóriatartalmú ételek, illetve kövér és sovány testek képeit villantották fel, és azok felismerésének gyorsaságát mérték. Oxytocin adagolása után az anorexiások szignifikánsan kevésbé figyeltek az étel és a negatív testkép ingerére. A hatás különösen erős volt a súlyosan beszűkült, vagy nagyobb kommunikációs problémákat mutató anorexiásoknál.
Az ételre és testképre fókuszálás csökkenése valóban kifejezetten releváns eredmény az anorexia kezelése szempontjából. Fontos lenne azonban annak bemutatása, hogy a statisztikailag szignifikáns hatás a gyakorlatban milyen mértékű tünetenyhülést eredményez. Hiányzik a lehetséges közvetítő mechanizmusok magyarázata is. A krónikus fájdalomtól szenvedőket oxytocinnal kezelő
Tennant szintén kiemelte: „Még nem teljesen világos, pontosan hogyan hat? Az oxytocin azonban igen biztonságosnak tűnik. A betegek magas arányban pozitívan reagálnak rá, több neurológiai és fájdalomzavar kezelésének remek kiegészítője.”
Treasure, a vizsgálat egyik munkatársa szerint „tudták, hogy az anorexiásokat abnormális szociális funkcionálás jellemzi, mely az oxytocin abnormális funkcionálásához köthető. Azt is, hogy az idegrendszeri plaszticitást javítva enyhíti az anorexiások kényszeres, beszűkült gondolkodását. Így négyheti oxytocinnal kezelés után kevésbé lesznek lekötve testük tömegével és alakjával.”
Kim különösen az AN hatékony farmakoterápiájának hiányosságai miatt mondja áttörőnek az eredményeket. Bár hozzátette – a korai stádium és a kis minta miatt –, hogy a kezelési konzekvenciák levonása előtt még új vizsgálatokra lesz szükség. Több recens vizsgálat mutatott azonban az anorexia tünetei szempontjából releváns, a fenti következtetéseket logikailag támogató eredményeket: (1) depressziós anyáknál és gyerekeiknél oxytocin diszfunkció tapasztalható. Így felvethető, hogy az oxytocin adagolás javítja a depresszív, anhedóniás hangulati tónust, mely az anorexiának is elemi jellemzője. (2) A nazális oxytocin spray ideiglenesen javította az autisztikus spektrumon érintett gyerekek szociális információfeldolgozását. Ez a társas visszavonultságban, gyakran sérült érzelmi információfeldolgozással élő anorexiásokra nézve pozitív hatás implikálhat. (3) Evvel egybevágón az oxytocin javította az arckifejezések felismerését, és a figyelem negatívról pozitív információkra helyezését.
Ismerve az anorexiások ételre és testalakra beszűkültségét, sérült érzelemfelismerését, gyakori fájdalomtüneteit, depresszív anhedóniáját, csökkent libidóját, szociális izoláltságát, érdemes evvel szembeállítanunk az oxytocin hatásait. Erősíti a kötődést, „szociálisan közelít”, részt vállal a szerelem érzésében és a monogám kapcsolatok kialakulásában, vagyis a társas elköteleződésben, növeli a nemi fogékonyságot, örömérzetet, szeretetet, fokozza a bizalmat, csökkenti a fájdalom- és félelemérzetet. E pozitív intrapszichés és interperszonális hatások, valamint Kim és mtsai vizsgálataiban kimutatott, szignifikáns kulcstünetcsökkenésről tanúskodó eredmények tükrében az oxytocin több szinten érvényesülő hatásrepertoárral bírhat az anorexia kezelésében.
Az ötlet tehát fantáziadúsnak bizonyult, az eredmény valóban ígéretes. Kontrollvizsgálatok és hatásmagyarázat mellett, pontos metodológiát kidolgozva új és fontos utat nyithat az anorexia farmakoterápiájában.
Hivatkozások Kim, Y-R., Kim, C-H., Park, J.H., Pyo, J., Treasure, J. (2014a). The impact of intranasal oxytocin on attention to social emotional stimuli in patients with anorexia nervosa: A double blind within-subject cross-over experiment. PLoS ONE 9(3):e90721. DOI: 10.1371/journal.pone.0090721
http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0090721#pone-0090721-g001 Kim, Y-R., Kim, C-H., Cardi, V., Eom, J-S., Seong, Y., Treasure, J. (2014b). Intranasal oxytocin attenuates attentional bias for eating and fat shape stimuli in patients with anorexia nervosa. Psychoneuroendocrinology. Available online 13 March 2014.
http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0306453014000705 Szalai Tamás Dömötör
