Már a cím is jól mutatja azt a folyamatot, mely számomra érdekessé tette ezt az ülést: „Pursuing wellness across the lifespan”. A mindennapi élet kategóriái, a pszichiátriai megközelítés, a tudomány és hétköznapi élet kifejezés rendszerének, nyelvi megfogalmazásainak és kölcsönhatásának kialakítására való törekvés.
Már a cím is jól mutatja azt a folyamatot, mely számomra érdekessé tette ezt az ülést: „Pursuing wellness across the lifespan”. A mindennapi élet kategóriái, a pszichiátriai megközelítés, a tudomány és hétköznapi élet kifejezés rendszerének, nyelvi megfogalmazásainak és kölcsönhatásának kialakítására való törekvés.
Én öt fő vonalat láttam kirajzolódni a program alapján (természetesen mindenben nem tudtam részt venni, de a program elolvasása során ez alakult ki bennem):
1. a kemény, szikár, evidenciákra épülő tudományos kutatás eredményeinek bemutatása (molekuláris, genetikai, pszichológiai, klinikai szinten).
2. Atudomány gyógyításban, ellátásban való hasznosítására való törekvés (szervezésben, szervezetben, ellátási struktúrákban, terápiás eszközökben).
3. Az eddigi tudományos eredmények, terápiás megközelítések integrációja, közelítése, szintézise, emberközelivé tétele (terápiás hatékonyság vizsgálatok és együttes használat, vagy integrált megközelítés ajánlása, egyénre adaptált terápiás megközelítések kialakítása, mely nem a technikákat, hanem az embert, pácienst helyezi a középpontba).
4. DSM-5-ben rögzített megközelítések, kórképek, betegség csoportok megbeszélése. A konferencián jelent meg hivatalosan a DSM-5, mellyel kapcsolatosan megelőzően és azóta is jelentős viták vannak a pszichiátriai berkein belül és kívül. A konferencia, természetesen elsősorban az új nozológiai rendszert kidolgozó csoportoknak adott lehetőséget megközelítéseik, megfontolásaik, tételeik bemutatására. (Előzetesen volt arról szó, hogy a magyar kiadással kapcsolatosan tárgyalásokat tudunk folytatni a kinti kiadóval, de már az előzetes levelezés során kiderült, hogy ragaszkodnak saját szempontjaikhoz, és nem is adtak lehetőséget közvetlen tárgyalásra.)
5. Az ember, az élet, a pszichiátria filozofikus, általános, elvont megközelítése, mely talán egy új rendszer kialakítását teszi egykor lehetővé (pl. távol keleti filozófia és evidenciákon alapuló kutatások közös nyelvének, kifejezés módjának keresése, meghatározása).
Különleges eseménye volt a közgyűlésnek Bill Clinton (az USA 42. elnöke és a William J. Clinton alapítvány létrehozója) élő előadása, mely végül is a rendkívüli időjárás viszonyok miatt video konferencia formájában zajlott le. Előadását követően, mely a fiatalok és a világ esélyeiről szólt a jövőbe tekintve, a helyszínről feltett kérdésekre válaszolt, és többségében ezek még akkor is igen frappáns és alapos válaszok voltak, ha feltételezhető, hogy előzetesen egyeztették a kérdéseket.
A tartalmi fő irányokat igen változatos struktúrában valósította meg a konferencia: előadások, esetmegbeszélők, mester kurzusok, kurzusok rezidenseknek, szemináriumok, szimpóziumok, interaktív szekciók, worksopok, viták, fórumok. Ez a sokféle forma lehetővé tette, hogy mind a téma jellegéhez, mind az érdeklődők csoportjához alkalmazkodó feldolgozási formát találhassanak a rendezők, szervezők, előadók, témavezetők.
Személy szerint engem - bár mindegyik téma nagyon fontos területeket mutatott be, és fontos megállapításokkal álltak elő – az általam a 3. és 5. témába sorolt területek vonzottak, és ezen előadásokra mentem be. ( A szemináriumokra előzetesen kellett jelentkezni és jegyet venni; az interaktív kis csoportokba 50 főnek lehetett jelentkezni, melyek igen gyorsan megteltek, a mester kurzusoknál erős kötöttségek voltak, ill. több fórum csak APA tagok, vagy rezidensek számára volt látogatható így ezekre nem is tudtam bejutni.)
Az integrációs törekvéseknél (általam 3. csoportba sorolt témák) megkapó és IM PRESSZIONÁLÓ volt az, hogy az egyes irányzatok képviselői milyen önkorlátozással, azt is mondhatnám, hogy a gyógyítást szolgáló alázattal elemezték saját és más azon a területen működő irányzatok hatékonyságát, és elsősorban beteg közeli, gyakorlati vizsgálatokra alapoztak. Kimondásra került pl. hogy személyiség zavarok esetén vannak hatékony módszerek, de igazán hatékonynak a személyre méretezett, integratív, a kapcsolat erejét jól kialakító, megtartó és működtető terápia a hatékony. Hasonló következtetéssel lehetett találkozni az alkohol és drogfüggőség területén is azzal kiegészítve, hogy itt a laikus kapcsolatok, a saját erőforrások, a közvetlen környezettel való együttműködés nélkül sokkal kisebb az esély a gyógyulásra.
Több olyan kurzus, workshop, előadás volt, amely a keleti és a nyugati harmonizálását, összehangolását igyekezett bemutatni (5. csoport). Talán nem véletlen ez részben a tudomány jelenlegi fejlettségénél fogva, ahol a szintézisre, egységesítésre való törekvés már reális út, és Amerikában az a tény is befolyásolhatja ezt, hogy jelenlegi elnöke a szervezetnek indiai, aki maga is tartott ilyen előadást, ill. vezetett ilyen szimpóziumot. Ott a biológiai kutatások, a pozitív pszichiátriai és a keleti filozófia kapcsolatáról volt szó, egyenlőre a fogalmi egyeztetés és összekötő fogalmi, metodikai hidak kialakítása szintjén. Volt azonban több szekció, kurzus, workshop kelet és nyugat találkozásáról megközelítés, technika (meditatív technikák, jóga) gondolkodás, életvitel területén.
A szigorú szakmai programok mellett két informális találkozón vettem részt: május 19-én volt az APA elnöke által tartott fogadás, ahova meghívást kaptak a nemzeti szervezetek elnökei, vezető képviselői is. Itt a vacsora során a spanyol, a japán és a német társaság elnökével ill. képviselőjével kerültem egy asztalhoz, és két amerikai elnökségi taggal folytattam beszélgetést. A tudomány, pszichiátriai ellátás, politikai, gazdasági helyzet hatása szakmánkra témák voltak előtérben. Érdekes volt, hogy minden jelenlevőről kiderült, hogy voltak valamikor egyetemi alkalmazottak, és rész munkaidőben most is van egyetemi kapcsolatuk, de megélhetést, egzisztenciális biztonságot az egyetemen kívül, elsősorban a magán szférában találtak. A másik találkozó 20-án az elnöki reggeli volt, ahol kifejezetten az APA „nemzetközi tagszervezetei”-nek vezetői vettek részt. Minden szervezet vezetője egy rövid bemutatkozás után megkapott egy diplomát, mely igazolja tagszervezet vezetői mivoltát. Itt angol, argentin, japán és indiai vezetőkkel kerültem egy asztalhoz, és főként a mentális betegségek számának növekedéséről, a pszichiátria adott országon belüli helyzetéről volt szó köztünk.
Budapest, 2013. szeptember.
dr. Lehóczky Pál
