Pszichoterápiás körökben is visszatérően zajlik vita arról, van-e helye egy tudományos konferencián olyan reflektív, ráadásul jelentős regresszív hívással is bíró fórumnak, mint amilyen a nagycsoport. A Magyar Csoport-pszichoterápiás Egyesület azt a szemléletet képviseli, hogy a nagycsoport egy ilyen szakmai konferencián nagyon is hathatós kiegészítése a tudományos beszámolóknak, műhelybemutatkozásoknak, ezért született a javaslat, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság történetében először a nagycsoport kerüljön be a programba.
A konferencia struktúrája a rövid előadásaival, minimális diszkussziót engedő, sok párhuzamos szekcióba tagolt terével kevésbé támogatja az érdemi párbeszédet, sokkal inkább a találkozásokra, rövid megmutatkozásokra van lehetőségünk. A köztes terekben aztán megbeszéljük, ki hol, hogyan dolgozik, milyen nehézségek, gondok, örömök, újdonságok, események zajlanak a szakmánkban.
A rendszerváltás óta folyamatosan tanuljuk, hogyan viszonyuljunk a szakmai intézmények működéséhez, a sokféle szemlélethez, a hogyan reagáljunk a szakmánál tágabb környezetünk, a társadalmi, gazdasági folyamatok, a politikai intézmények, a hatalom hatásaira. Társaságunk nagy értéke a segítő szakemberek sokfélesége mind szemléletben, betegségképben, mind gyógyítási módokban. Szűkebb-tágabb környezetünkben erőteljes kihívás az, hogy mit tudunk személyesen is, és intézményesen is kezdeni ezzel a sokszínűséggel. A nagycsoport strukturálatlan terével teret ad ezeknek a szemléleteknek, viszonyulási módoknak a diszkussziójára, megosztására, ütköztetésére, ezáltal katalizálni képes az együttgondolkodást, a saját és közös válaszok kiérlelését, kanalizálja az ezekhez társuló érzéseket, legyenek azok akár szorongások, indulatok, magára-maradottság érzések. A nehéz témákon való közös munkának a kohéziós ereje nagy. Miközben átélhetjük sokféleségünket, különbözőségünket, aközben közös pontjainkat, dilemmáinkat is.
Az MPT nagycsoportja 2013-ban nagyon sokrétű volt, számtalan témát érintettünk. Egyrészt tematikusan megbeszélhettük, kinek mit jelentett, másrészt a mi terünkben is megjelentek az ezekhez társuló érzések, akár konfliktusok, ezek fontos részei le is játszódtak a csoport terében. Több konferencia momentum, előadás által exponált jelenség került feldolgozásra. A kirekesztés/kirekesztettség, illetve a kirekesztés/befogadás különböző szintjei, az összetartozás-elválasztottság, a hatalommal, politikai döntésekkel kapcsolatos tehetetlenség/kompetenciák, a vallás/világnézet, a döntési szabadság kérdése, személyes és szakmai veszteségeink. Hangsúlyosan megjelent, hogy sokféle szemléletünket, szakmai szerepünket, identitásunkat hogyan tudjuk össze egyeztetni.
Számtalan dilemmát hordoz annak kialakítása, hogy mit jelent a szakmai nagycsoport ismeretlen ismerőssége az MPT konferencián, ezzel is dolgozott a nagycsoport. Vezetői, Milák Piroska és Gál Béla komoly kihívással néztek szembe ebben az úttörő munkában, és nyújtottak biztonságos kereteket hozzá. A MaCsopE által delegált szakmai teamhez tartozott még Kavetzky Péter és az ötletgazda, Terenyi Zoltán, akik facilitátorként voltak jelen. A nagycsoport megfelelő kereteket igényel ahhoz, hogy integráló feladatát ellássa. Egészen egyedülálló helyzet volt, hogy a többi szekcióval párhuzamosan, egy rögzített széksoros szekcióteremben kapott helyet. A csoportvezetők és a konferenciaszervezők hatékonyságát dicséri, hogy az első ülése kezdetéig hosszas szervezést és futkosást követően végleges helyére került a csoport. Az időbeli sajátságoknak megfelelően részben szekcióként is kezelték a résztvevők, több volt a ki-be járkálás, mint a nagycsoporton megszokott. A nagycsoport folyamat teljes idejében néhányan vettünk csak részt, ennél valamivel többen 2 alkalmon is. Érdekes élmény volt, hogy ezzel együtt is zajlott a nagycsoport folyamata, ezek a jelenségek meghívták a kirekesztés-befogadás dilemmáját, ki mit tud kezdeni a helyzettel, legyen bármelyik oldalán. Sem optimális helyszín, sem a kívánatos létszám, sem a megfelelő idősáv nem állt rendelkezésre, a nagycsoport mégis dolgozott. Megjelentek különböző csoportjaink, szűkebb-tágabb környezetünk, intézményeink, elkezdtük ennek kultúráját kialakítani és a konferencia adottságaihoz adaptálni. Ennek összes dilemmájával: mennyire lehet regresszív, mennyire személyes, melyek a fontos, odatartozó témák, és mi elhárítás, mikor segít hétköznapi eszköztárunk, mikor akadályoz, hogyan járul hozzá a zajló folyamatok megértéséhez, miről beszéljünk és miről nem, és sorolhatnám.
A szakmai nagycsoport megjelent a vándorgyűlésen, dicséret az MPT vezetőinek és a szervezőknek befogadó rugalmasságukért. Az "ismeretlen ismerős" keresi a helyét, a jövő feladata ennek továbbgondolása, kiérlelése.
Horváth Klára
pszichiáter, a MaCsopE vezetőségi tagja
horvathklara@yahoo.com
