Az idő szenvtelenül, rezzenetlenül, érzéketlenül csak halad, csak halad. Az ember igyekszik kordában tartani, igyekszik befolyásolni: hol lassítani, hol gyorsítani, hol átugrani időszakokat, hol visszalépni korábbi időkbe. Mindez sikertelen.
Az idő engedetlenül, megállíthatatlanul, és befolyásolhatatlanul halad. Mégsem mondunk le arról, hogy valahogy befolyást gyakoroljunk rá. Ezért hát keretekbe szorítjuk az időt, percekbe, órákba, napokba, évekbe. Határokat szabunk, bízva abban, hogy határon innen és túl változások születnek. Bízunk abban, hogy az új év új lehetőséget hoz. Megakasztjuk, megtörjük az idő megállíthatatlan folyását, és olyan várakozásokat, vágyakat, kívánságokat kapcsolunk hozzá, melyekről azt hisszük attól nagyobb eséllyel következnek be, mert azt egy új évre , egy új időszakra vetítünk. Új év, új remények. Új év, új várakozások. Sokan vannak, akik fogadalmakat tesznek, elszánásokat fogalmaznak, változásokat terveznek. A mindennapok tehetetlensége így válik ünnepi várakozássá. A hétköznapok vereségei így alakulnak győzelmi reményekké. A lassan pergő rutin így kap új színt és lendületet. Ne becsüljük le ezt a várakozást. Ne becsüljük le ezeket a határokat, ahol az idő ezen emberi megtöretésein megtorpanó, elgondolkodó, a jövőre hatást gyakorolni akaró ember, és emberi csoportok erőt és hitet sűrítenek, lendületet vesznek, folytatják amit addig is csináltak, vagy változtatnak erejük és lehetőségeik szerint. Nekünk van mit folytatni, és van min változtatni. Vannak dolgaink, amiket stabilizálni kellene, és vannak megszokásaink, melyeken változtatni akarunk, próbálunk. Szakmánkat sújtják változások, melyeket ki akarunk védeni, és vannak változások, melyeket fel kellene erősíteni és stabilizálni. Vannak álmaink, melyek valósággá akarnak válni, és vannak rémálmaink, melyeket még álmunkból is száműznénk. Egy új év kezdődik, kezdődött. Még akik átaludták az éjszakát, és úgy tettek, mintha ez egy egyszerű, hétköznapi éjszaka volna, azok is gyakorolják a 2013 év leírását, mert elvétik még olykor. Akik pedig nagy fogadalmakat tettek, azt érzik, mert másképp nem érdemes nagy fogadalmakkal neki kezdeni egy évnek, hogy „ez az év aztán igazán más, ez valóban egy páratlan év lesz (nem csak matematikailag!)”. Én nem tettem nagy fogadalmakat, de nem is tettem úgy, mintha nem akarnék részt venni az emberiség jelentős részének azon játékában, melyben azt az élményt élhettem át szilveszterkor, hogy most valami fontos, jelentős, sokakkal összekötő élményt élhetek át, ahol ugrik az idő, és vele ugorhatok én is a jövőbe. Itt vagyunk hát valami újnak minősített, várakozásokkal teli, mégis az előző időszakokra épülő, ezért mégsem teljesen kiszámíthatatlan és váratlan folyamatokkal jellemezhető új év küszöbén. Legyen hát bennünk várakozás, remény: az új év hozzon jó dolgokat, és tegyünk azért, hogy ezek a jó dolgok minél nagyobb eséllyel épüljenek életünkbe, és legyen bennünk elszánás, hogy folytassuk azt, ami hitünk szerint jó, igaz és előre vivő.
Az idő szenvtelenül, rezzenetlenül, érzéketlenül csak halad, csak halad. Az időnek azonban értelmet az ember ad tevékenységével, életével, örömeivel, sikereivel, küzdelmeivel. Adjunk értelmet a mindennapoknak, adjunk segítséget, hogy minél többünknek értelmes, gazdag élete lehessen, hogy aztán az időt összetorlódásra bíró ünnepeinken, amikor erőt, hitet gyűjtünk a folytatáshoz, ne csak álmainkból, hanem valós tetteinkből és sikereinkből is táplálkozhassanak várakozásaink, jövőbe irányuló vágyaink, terveink.
Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok mindannyiunknak.
Lehóczky Pál
