Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Megjelent a Pszichoterápia októberi száma[2012.10.08.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Általános Szeretnénk kedves olvasóink figyelmébe ajánlani a Pszichoterápia, a klinikum, szociális ellátás, mentálhigiéné, nevelési tanácsadás, szervezeti tanácsadás, prevenció szakmai folyóiratának októberi számát.
A szerkesztő előszava
Őszi, 5. lapszámunk írásait olvasva leginkább a terápiás munkánk felelőssége foglalkoztatott. A kérdés különösen élesen vetődik fel, ha súlyosabb lelki zavarokkal, traumatikus élethelyzetekkel, kevésbé jól ismert és kutatott jelenségekkel foglalkozunk. Ha a terápia során pszichés traumák hatásával szembesülünk, nagy segítséget jelenthet egy plauzibilis elméleti keret, melyben értelmezni tudjuk a szenvedést, az abból eredeztethető zavarokat, valamint támpontokat kaphatunk a kiutak kereséséhez. Manapság biztosabbak vagyunk terápiás eszközeinkben, ha azok hatékonyságát meggyőző kutatások is alátámasztják. Pszichoterápiák esetében azonban nem könnyű tudományosan meggyőző tapasztalatokat szerezni munkánk megalapozásához. Ha vannak is egyértelmű adatok egy-egy módszer mellett, az alkalmazás során akkor is ajánlatos körültekintőnek lennünk, és figyelnünk az aktuális terápiás kapcsolat változásait. A kapcsolat monitorozása különösen fontos új terápiás megközelítések esetében, főleg, ha az általunk használt elméleti kerethez még nincsenek egyértelmű bizonyítékok. A gyakorlatban – szakmai etikai mérlegeléseink során – a terápiás kapcsolatnak elsőbbsége van az elmélethez képest, másrészt, ha terápiás elméletünk jól működik, az sokat segíthet a
kapcsolat alakításában is.
Mostani számunk tanulmányai közül kettő is olyan területet mutat be, ahol még kevés, vagy többnyire kevesebb tapasztalattal rendelkezünk. Szemán-Nagy Anita írása a nálunk ritkán diagnosztizált és kezelt disszociatív identitászavarral foglalkozik, és annak terápiás lehetőségeihez ad támpontokat. A tanulmány részletesen ismerteti a problémakörhöz specifikusabban kötődő hipnoterápia kreatív megoldási lehetőségeit. Tiringer István tanulmányának első része – előző számunkban – az időskori pszichoterápiák elméleti alapjait, most közreadott második része pedig az utóbbi egy-két évtizedben összegyűlt kognitív-viselkedésterápiás illetve pszichodinamikus megközelítésű terápiás tapasztalatokat foglalja össze. Úgy tűnik, hogy a korábbi meggyőződésekkel ellentétben, idős emberekkel is végezhető hatékony pszichoterápiás munka, ha módszerünk alkalmazkodik a korosodó páciensek helyzetéhez és lehetőségeihez.
Előző számunkban jelent meg Hidas György – haláláig szerkesztőbizottságunk munkatársa – gyászjelentése. Harmatta János és Szőnyi Gábor – akik hosszú ideig közvetlen munkatársai voltak – tanulmányukban visszatekintenek Hidas György szakmai pályafutására és arra a meghatározó szervezőmunkára, mellyel hozzájárult a hazai pszichoterápia (újra)intézményesüléséhez.Deák Zsolt C. G. Jung terápiás módszerét kutatja. Most megjelenő munkája egy átfogó kutatás része, mely kaliforniai szakmai tapasztalatai alapján mutatja be, mely munkamódok tekinthetők a jungi megközelítés specifikumainak. Az archetipikus áttételen alapuló mester-tanítvány kapcsolat – mint fő terápiás hatótényező – áll elemzése középpontjában.
Akik idén májusban résztvevői voltak folyóiratunk konferenciájának, bekapcsolódhattak már az internet adta újabb segítő kapcsolati lehetőségekről szóló vitákba. A témáról most írásos vitát indítunk, melyhez Bokor László áttekintése nyújt sokoldalú szempontokat.
Másik fórumunk keretében közreadjuk az idei 3. számunkban indított „Vita az érintésről és a testi kontaktusról” eddig beérkezett hozzászólásait. A szerkesztési folyamatban vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy saját köreinken belül is vita alakult ki a vita formájáról. Álláspontjaink abban ütköztek, hogy hogyan értékeljük a hozzászólásokban megjelenő irodalmi hivatkozásokat. Konszenzusra a lapzárta szorításában nem jutottunk, abban azonban egységesek vagyunk, hogy a vitákban fontosnak a személyes álláspontok, tapasztalatok megjelenését és ütköztetését tartjuk; az irodalmi hivatkozásokat pedig inkább a tanulmányokhoz tartozónak gondoljuk, ahol azok ki is fejthetők. Most - eddigi gyakorlatunkat követve – kivettük a hivatkozásokat.
Etikai esetelemző rovatunkban gyermekterápiás példával foglalkozunk. Az eset jól mutatja, hogy terápiás felelősségünk nemcsak a páciensünkre, hanem annak családjára, kapcsolati környezetére is kiterjed. A sokoldalú átgondolását segíti, hogy az elemzésben nemcsak gyermekterápiás, hanem családterápiás szempontok is helyet kaptak.In memoriam rovatunkban Lövey Imréről emlékezünk meg.Szakmai híreink közül kiemeljük folyóiratunk jövő évi, 9. konferenciájának előzetesét.
Recenziós rovatunk rendhagyó módon két részből áll. Először egy könyvismertető szimpóziumról olvashatnak, melyet eredetileg mostani lapszámunkba terveztünk, de az összeállt anyag gazdagsága és terjedelme miatt át kellett tennünk következő, 6. számunkba, ahol teljes egészében fog megjelenni. A recenziók a férfi homoszexualitás reparatív terápiájáról szóló – s közeljövőben magyarul megjelenő – kötethez kapcsolódnak. (A bevezető gondolatmenet eredetileg ehhez a témához is kapcsolódott.) A rovat második részében közreadott hagyományos recenziók sokkszínűsége, reméljük kárpótlást ad az elhalasztott szimpóziumban ütköztetett vélemények szellemi izgalmáért.
Tiringer István
Az aktuális szám tartalomjegyzéke a kapcsolódó dokumentumban olvasható.
Kapcsolódó dokumentumok(1)
