Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Munkába állt a Nyírő Gyula Kórház új főigazgatójaInterjú az új kórházigazgatóval, dr. Németh Attilával.
- Pszichiáterek nem szoktak kórházigazgatói állásokra pályázni. Önt mi motiválta a pályázatának beadására?
V: Elsősorban az, hogy ebben a funkcióban tehetnék a legtöbbet a hazai pszichiátriai és addiktológiai ellátásért. Az
Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet megalakításának terve már több mint két éve napirenden van, de döntés még nem született. Az OPNI bezárásával, illetve a 2007-es „reformok” hatására a pszichiátriai ellátás színvonala egyértelműen romlott, és a javulás azóta sem indult meg. Az öngyilkosságok száma emelkedő tendenciát mutat, a drogbetegek száma nő, a pszichoterápia szinte csak magánrendelésen érhető el, a tehetséges kollégák közül egyre többen mennek külföldre dolgozni, és egyre kevesebb az utánpótlás. Ezeket a folyamatokat – a saját lehetőségeinken belül – meg kell próbálni megállítani és visszafordítani. A Nyírő Gyula kórházban három pszichiátriai és egy addiktológiai osztály van, a kórház ágyainak kétharmada ehhez a profilhoz tartozik, és emellett van belgyógyászat és neurológia is. Kézenfekvő, hogy itt lehetne kialakítani – a társszakmákkal együtt – egy magas színvonalú, példaértékű ellátó rendszert. Nem az számít, hogy mi van kiírva a táblára, hanem az, hogy milyen minőségű munka folyik.
- Mit tart a legfontosabb teendőknek?
V: Szakmai szempontból speciális ambulanciákat és az osztályokon speciális részlegeket szeretnék kialakítani. Nincs megoldva a játékszenvedélyesek és az egyéb viselkedés-addikcióban szenvedő betegek ambuláns és osztályos kezelése. A korábban sikeresen működött – a Minnesota-modellen alapuló – játékszenvedélyes részleget ismét életre keltenénk. Hiánypótló lenne egy szexuálmedicina szakambulancia működtetése, de nagy szükség volna a súlyos depressziósok, kényszerbetegek, fóbiások és pszichózisban szenvedők komplex, speciális ellátására is – ambuláns vagy osztályos szinten. Erre kötelez egyébként a kórház legmagasabb progresszivitási szintbe történő besorolása is.
- Mi a tervei a szomatikus osztályokkal?
V: A belgyógyászati és neurológiai osztályon az eddigi színvonalas munka folytatására számítok, kicsit erősítve a pszichoszomatikus szemléletet. Az aktív belgyógyászati osztályoknak egyértelműen helyük van az intézetben, ahogy intenzív ágyakra is szükség van. Az úgynevezett elme-belgyógyászati osztály feladatkörét jobban körülírnám, és a „lipóti” hagyományoknak megfelelően működtetném belgyógyászatban és pszichiátriában egyaránt képzett kollégákkal.
- Mit szüntetne meg?
V: Az Addiktológiai osztály detoxikáló részlegét – szakmai és jogi szempontból is – egyértelműen meg kell szüntetni. Ezt az ellátást sürgősségi vagy toxikológiai osztályra kell bízni. Nem vagyok híve az elsősorban ápolást igénylő, krónikus belgyógyászati vagy pszichiátriai betegek kórházi osztályos elhelyezésének sem. Itt azonban sok szempontot kell
mérlegelni, és nem kívánok elhamarkodott döntést hozni ebben a kérdésben. Tudomásul veszem, és egyelőre elfogadom ezt a helyzetet.
- Általában mindenkiben van egy kisebb-nagyobb félelem a változástól. Miben szeretne állandóságot képviselni és melyek a távlati tervek?
V: Általánosságban minden, ami jó, azt meg kell tartani. Minden elkötelezett, kvalifikált orvosra, nővérre számítok. A gyógyító munka az elsődleges, de az eddigi oktatási munkát folytatni, sőt bővíteni lehetne, valamint a jelenlegi szellemi kapacitást fel kellene használni kutatásban is. Közeli lehetőséget látok egy neuropszichológiai laboratórium és egy szuicid prevenciós kutatórészleg, valamint egy klinikai pszichológiai kutató laboratórium létrehozására, amelyekhez nem kell olyan nagyon sok pénz, inkább szellemi potenciál, amely rendelkezésre áll. Feltétlenül szükség van egy gyógyszerszint mérésre alkalmas neurokémiai/neuroendokrin labor kialakítására is, ami már költségesebb beruházást jelent. Ma már nem különleges igény egy korszerű CT vagy MRI beszerzése.
- Sokan úgy vélik, hogy a Nyírő Gyula kórházból lesz az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet.
V: Az OPAI létrehozására kormányzati szándék van, de elfogadott megvalósítási tanulmány, illetve helyszínkijelölés még
nincs. Nem titok, hogy szeretném a jövendő Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet szakmai alapjait lerakni, ahol helye lenne a belgyógyászatnak és a neurológiának is. Szeretném megmutatni, hogy egy ilyen struktúrájú és ágyszámú kórház képes magas szintű pszichiátriai és addiktológiai ellátásra, és senkinek nem jut eszébe a „gigatébolyda” vagy egyéb stigmatizáló jelző, ha a Nyírő Gyula kórházról esik szó. Az elképzelésem leginkább – a pszichiáterek körében jól ismert – ún. Nyéki úti modellhez hasonlítható, amely a 90-es évektől kezdve a felszámolásáig meghatározó színvonalat képviselt a hazai pszichiátriában – betegellátásban, oktatásban és kutatásban egyaránt. Természetesen ennek megvalósítása nem csak rajtam múlik. Ez egy csapatmunka, de már nagyon sokan jelezték aktív segítségüket a célok
megvalósításában. Nagyon számítok a kollégák konstruktív ötleteire és őszinte kritikáira.
- Mennyire bízik a programjának megvalósíthatóságában ebben a nehéz gazdasági helyzetben?
V: Ha nem bíznék benne, akkor nem pályáztam volna.
- Mi van akkor, ha mégsem sikerül?
V: Ez is benne van a pakliban. Erre hadd idézzem a Száll a kakukk fészkére c. regény főhősének, McMurphynek a szavait: „de legalább megpróbáltam!” -
Sok sikert Főigazgató Úr! Köszönöm az interjút.
