A Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég azzal a javaslattal állt elő, hogy a hálapénz akkor elfogadható, ha azt a munkáltató engedélyezi:
webdoki.hu. A történet szépségét emeli, hogy az ötlet nem az egészségügyi államtitkárságé, hanem az új Munka törvénykönyvében szerepel. Tehát – a szokásos kormányzati módszerrel – a döntés átnyúlik az ágazat feje fölött, oly módon, hogy egyeztetés híján az érdekelteknek meglepetést okozzon.
Önmagában izgalmas elmerengeni a rendelkezés technikai kivitelezésén. Adva van egyfelől a röghöz kötött páciens, akit az ellátási területen kívül sokszor csak térítés ellenében tudnak ellátni a legatyásodott egészségügyi intézmények. Másfelől ott van a saját kórháza, ahol a bejáratnál szemérmes kis információs tábla igazítja el, hogy ahová belép (ha még lesz hova belépnie), az egy hálapénzes vagy egy hálapénztelenített intézmény. Mondjuk, sok választása nem lévén, ha baja van, csak bemegy. És nyilván eszébe jut, hogy bár vannak helyek, ahol ezt már betiltották, náluk bezzeg még dívik a para, hogy a macska rúgja meg az igazgatót. Át kéne jelentkezni életvitel-szerűen a húgához, Incetelepre, ahol nagy, piros betűk hirdetik egy csúnya korszak végét. De Incetelep messze van, és az utazás is pénzbe kerül.
Szintén érdekesség, hogy miközben az országban kiterjedt és jelentős döntési centralizáció, sőt államosítás zajlik, a morális felelősséget szépen ki lehet szervezni a kórházakra. „Ha gondoljátok, éhezzetek jobban, mindenesetre vállaljátok a felelősséget, ha mégis elfogadnátok a pluszjuttatásokat.
Részünkről passzolunk, ez már nem a mi gondunk többé. Ezzel párhuzamosan nem gondoskodunk a kifizetetlen számláitokról és a normális béretekről.”
Van ez az
„Érik ám a megoldás, csak még egy kicsit várni kell” szlogen az egészségügyben, ami több évtizedes múltra tekint vissza, és eddig szinte bármikor bevethető volt. Olyan, mint a csacsi elé lógatott abrak, a csacsi bandukol, az abrak mindig pont ugyanolyan közelinek látszik. Erre jön ez a buta EU-tagság, és a nagy kazlak illata beleng a honba. A kis málhások meg elcsámborognak. Fölmerül, hogy idővel a betegeknek (na, nyilván nem a csóróknak) is követniük kell a csacsi orvosokat, igaz, ez más országok egészségiparának bevétel-növekedését eredményezi majd. Ld.:
http://penzcentrum.hu/karrier/kulfoldre_kell_menniuk_a_magyar_betegeknek_ki_fog_itt_gyogyitani.1030531.html.
Pedig a nemzetgazdasági miniszterünk a napokban egyik újabb briliáns beszédében rávilágított, hogy már az ősmagyarok is elhíresültek az idegenforgalmat gerjesztő agysebészetről.
http://index.hu/belfold/2011/11/19/matolcsy_a_siker_lathatatlan/.
Szerintem még ide is eljuthatunk, a honfoglalás kori agysebészeti viszonyokig, csak ki kell várni türelmesen.
