Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
NEW Dimensions on the Quantitative Classification of Mental IllnessA maga módján jól megírt cikk, ilyen témában sok gyengébb létezik. Ehhez a műfajhoz mindössze néhány kérdőív, egy csomó vállalkozó beteg és pontozni hajlandó medikus vagy pszichológus, meg egy boltban kapható (vagy a netről letölthető) statisztikai programcsomag kell, és máris tömegével gyárthatjuk az áttekinthetetlen táblázatokat. Jobb ízlésű szerzők néha szebbnél szebb, színes és térhatású grafikonokat is publikálnak...
Talán mert egy időben kifejezetten kedveltem - és igyekeztem érteni is - a matematikai statisztikából ezt-azt, de engem nem varázsolnak el az ilyen mutatványok.
A faktoranalízis jó hatvan éve a pszichológusok kedvence, de hatvan év bizonyítja, hogy nem sokra mentek vele. Nem véletlen, hogy igazi matematikusok magát a módszert se becsülik sokra, mivel elméletileg enyhén szólva ingatag alapokra épül és a gyakorlatban még azokat se veszik figyelembe. Eredetileg csakis mérhető(!), normális eloszlású(!) és véletlenszerű(!) változókra találták ki, a pszichológiában pedig egyik se teljesül. Ettől még használják, mint ahogy a gazdaság vagy a pénzügy "egészségét" is szeretik "mérni" és "mennyiségileg elemezni". Mindkettőt meg lehet tenni, mindkettő ugyanannyit ér. Persze ez csak a személyes véleményem, olykor hozzáértők is vélekednek másképp.
Azt várni, hogy a faktoranalízis valamiképpen "feltárja" a kérdőívekkel pontozott "felszínes" pszichológiai diagnózisok mögött rejtőző "természetes pszichopatológia struktúráját" - hit kérdése. A faktoranalízis egyszerűen csak a sok változó közös varianciájának minél nagyobb részét próbálja kevesebb változóval leírni. No mármost ha a kiinduló változóink DSM-IV diagnózisok, azaz pillanatnyi konszenzuson alapuló komplex pszichológiai konstruktumok(!), akkor a belőlük mátrix-transzformációk (ortogonális rotációk) sorozatával - ez a faktoranalízis - előállított származékok vajon micsodák? Remélem senki sem gondolja komolyan, hogy ha egy csomó ember étvágyát, empátiáját, keresetét, becsületét, no meg a libidóját skálákon pontozzuk, aztán ezeket a pontszámokat(!) matematikailag ide-oda forgatjuk, akkor pusztán ebből, csak úgy magától kijönne az emberi lélek valamiféle "természetes", "igazi", "objektív"
mércéje?
Szerintem minden ilyesmi merő skolasztika. A tbc-t vagy a tüdőrákot nem a láz, a köhögés, a hátfájás és a vérköpés tüneti pontszámainak matematikai rotációjával fedezték fel, hanem röntgennel, bronchoszkópiával és a Koch-pálcikák megfestésével. Szerintem ugyanez érvényes a pszichiátriai betegségekre. A DSM-IV kategóriák pontszámainak statisztikai manipulációja, a "skálapontszám-kabbala" kizárólag újabb, még elvontabb, még misztikusabb elméleti konstruktumokat eredményezhet. Lehet, hogy az OEP tíz év múlva az SSRI szereket depresszió vagy szorongás helyett az akkori DSM szerint „internalizáló zavarban" fogja (nem) támogatni - de azzal előbbre tart majd a pszichiátria???
Ha közelebb akarunk kerülni a mentális zavarok valóságos, "természetes" nozológiájához, akkor előbb meg kellene értenünk azok VALÓSÁGOS természetét. Erre én az agykutatást alkalmasabb eszköznek tartom. Bocs, bocs...
BMCS
Kapcsolódó dokumentumok(1)
