A WebDoki orvosi portálon megjelent cikk szerint 2010-ben a középkorú európaiak 10 százaléka szedett antidepresszánst - ez derült ki a Warwicki Egyetem és a bonni IZA munkaügyi kutatóintézet közös vizsgálatából.
A kutatók részletesen elemezték 27 európai ország - köztük Magyarország - csaknem 30 000, véletlenszerűen kiválasztott állampolgárának szokásait.
A teljes cikk elolvasható a WebDoki orvosi portálon >> A cikket Prof. Dr. Rihmer Zoltán (Semmelwes Egyetem, Budapest)
kommentálta, melyet az alábbiakban olvashatnak:
Az „Antidepressants and Age” című, Blanchflower és Oswald által írt tanulmány eredményei a témában jártas pszichiáter számára semmiféle meglepetéssel nem szolgálnak. Az eredmények inkább megerősítik azt a jól ismert adatot, miszerint a lakósság reprezentatív mintáin végzett epidemiológiai vizsgálatok szerint az orvosi értelemben vett, ún. unipoláris major depresszió 12 hónapos prevalenciája Európában 3-6 százalék között van, és az előfordulás a középkorú felnőttek között a legmagasabb (1, 2). Mivel az antidepresszívumok nemcsak depresszióban, hanem egyéb indikációkban is használatosak, ezen prevalancia adatoknak jól megfelel a jelen, „Antidepressants and Age” című tanulmány azon eredménye, miszerint az EU-27 országaiban minden tizenharmadik felnőtt (7,7%) szedett antidepresszívumot az elmúlt 12 hónapban, és ez az arány a középkorú felnőttek között 10 százalék. Mivel az antidepresszívumok több mint egyharmadát nem depressziós kórképek kezelésére alkalmazzák, az adatok híven tükrözik azt a jól ismert tényt, miszerint a depressziós betegek csak egy – bár fokozatosan növekvő – hányada részesül antidepresszív farmakoterápiában. Ez az arány országonként, a pszichiátriai ellátás elérhetőségének és szinvonalának eltérései miatt természetesen lényeges különbségeket mutathat.
Nem meglepő az sem, hogy az antidepresszívum használat a középkorú, munkanélküli elvált, vagy különélő nőknél a leggyakoribb, hiszen jól tudjuk, hogy az unipoláris major depreszió nőknél kb. kétszer gyakrabban fordul elő, és a munkanélküliség ill. szeparáció a depresszió fontos rizikófaktorai (1,2,3). Könnyen értelmezhető az is, hogy a legkevesebbb antidepresszívumot Görögország, Ciprus és Bulgária középkorú lakói szedik, mivel ezen országokban nemcsak az öngyilkosságok előfordulása tartozik a legalacsonyabbak közé Európában, hanem a depresszió prevalenciája is.
A felmérés szerint Magyarországon a középkorúak 7 százaléka szedett antidepresszívumot az elmúlt 12 hónapban (4 százalék rendszeresen) ami szintén jó összhangban van a hazai adatokkal, miszerint az unipoláris major depresszió 12 hónapos prevalenciája 7,1 százalék, és a korcsoportos bontás szerinti elemzés szerint a gyakoriság a 45 és 54 éves korosztályban a legnagyobb, 9,4 százalék (2). Saját vizsgálatunk szerint is hazánkban 1999 és 2005 között minden évben a 40-60 éves korosztályban volt a leggyakoribb az antidepresszívumok felirása, nőknél kétszeres gyakorisággal (4).
Meglepő ugyanakkor az, hogy a szerzők csodálkoznak azon, hogy „az emberi történelem leggazdagabb és legbiztonságosabb társadalmaiban élve miért van ennyi középkorú embernek szüksége gyógyszerekre ahhoz, hogy elviselhetőnek érezze életét”. A nem pszichiáter szerzők tehát nem tudják, hogy a dedpresszió az iparilag fejlett társadalmakban/régiókban gyakoribb (3) és hogy az antidepresszívumok nem az élet elviselhetőségének fokozására, hanem a depresszió gyógyítására szolgálnak. Hasonlóképpen az antidiabetikumok sem arra valók, hogy megédesítsék az emberek életét.
Irodalom: 1, Paykel ES. és mtsai, Eur Neuropsychopharmacol, 2005; 15:411-423.
2, Szádóczky E. és mtsai, J affect Disord, 1998; 50: 153-162.
3, Rihmer Z, Angst J, Mood disorders – Epidemiology. In:Kaplan and Sadock’s
Comprehensive Textbook of Psychiatry, 9th edition, (Eds.: Sadock B,J, Sadock V.A, Ruiz P),
Lippincott Williams and Wilkins, Philadelphia, PA 2009; 1645-1653.
4, Kalmár S. és mtsai, Suic Life Threat Behav. 2008; 38:363-374.
