Berlin, 2010. november 24-27. A Német Pszichiátriai, Pszichoterápiás és Ideggyógyászati Társaság egy közel 6000es tagsággal rendelkező társaság és minden évben Berlinben tartja az éves kongresszusát. A kongresszus nagyobb, mint a tagság, idén is több mint 9000-en vettek részt rajta. Német szervezéssel és nagyon professzionális kivitelezéssel bonyolították le. A kongresszus nyelve német, pár fontosabb panelt angolra is fordítanak. A látogatásához a német nyelvtudás szükséges. Az idei fő téma a „Pszichiátria interdiszciplinárisan” volt. A kongresszus nagyon széles témaköröket ölelt fel, ebben az évben különösen kiemelték a sportpszichiátriát, a vezető sportolok pszichiátriai betegségeit tárgyaló témákat. A berlini kongresszusi központ nem kicsi, de ez a kongresszus feszegeti a kereteit, sok helyre nem lehetett bejutni, elsősorban a pszichoterápiás témákra nem. A cégszimpóziumok is nagy érdeklődéssel zajlottak.
Ebben az évben az európai vezető pszichiáterek fórumát kibővítve tartották meg és ez egy konzultációs alkalom volt, amit az Európai Pszichiátriai Társaság korábbi ülésén kezdtek el, és majd tavasszal Bécsben folytatják. Ezen Kurimay elnök úr megbízásából képviseltem a Magyar Pszichiátriai Társaságot. A kötetlen konzultáció arról folyt, hogy erősebb képviselet kellene az európai országok pszichiátriai társaságainak. Felmerült egy föderáció alapítása, illetve az, hogy az Európai Pszichiátriai Társaság átalakul, gyakorlatilag egy új alapítással felérő szerkezeti változtatást hajtanak végre, két kamarássá alakulnak, az egyik az eddigi egyéni tagságok kamarája lesz, a másik pedig a társaságoké. Ezt az EAP jelenlegi elnöke, Möller professzor vázolta fel. Úgy láttam, ez kedvére volt sokaknak és ezután a beszélgetés a megvalósítás, megvalósíthatóság körül forgott. Ennek sok előnye lenne és valószínűleg ez az erősebb képviselet. A dolgot a nagy társaságok döntik végül el, de Bécsben majd felgyorsulnak a tárgyalások és erre bizottságot is hoztak létre, mindkét oldal szereplőivel, mert rengeteg részletkérdést kell tisztázni.
A kongresszus kiemelt eseménye volt a megemlékezés a náci idők alatt 1933 és 1945 között a pszichiátriai betegeken az eutanaziaprogram, és orvosi kísérletek kapcsán elkövetett cselekményekről és az áldozatokról. Három plenáris esemény is foglalkozott ezzel, először orvostörténészek tartottak előadásokat, felmutatva a történeti tényeket. Azután egy megemlékező ülés volt, „Pszichiátria a nemzeti szocializmusban – emlékezés és felelősség” címmel, megindító korabeli betegsorsokkal, levelekkel, majd elmenekült és Izraelben élő zsidó orvosi család történetével, video bemutatásával, végül az egyik, az eutanaziaprogram során megölt áldozat unokahúga számolt be a családi tragédiáról. Ezt követte az elnök, Frank Schneider professzor előadása, amelyben ezeknek a szörnyűségeknek kapcsán a társaság akkor vezetőinek tevékenységét is feltárta. A mai társaság nevében bocsánatot kért az áldozatoktól és hozzátartozóiktól a német pszichiáterek és a társaság akkori vezetése részéről elkövetett bűnökért. Megindító ülés volt, majdnem kétszer annyi ideig tartott, mint amennyire tervezték. A társaság orvostörténeti kutatást is finanszíroz ennek a német pszichiátriát súlyosan érintő nemzetiszocialista múlt feltárásának, mert még nagyon sok kérdés vár válaszra és a kutatási anyagok most kezdenek csak testet ölteni. A harmadik plenáris ülés egyetlen előadásban egy Oxfordban élő német kutató (Weindling) előadásában a náci orvosok pszichiátriai betegeken végzett kutatásaival foglalkozott, azok áttekintő ismertetésével.
Magyar részről néhányan voltunk ott, és valamennyien küzdöttünk a nagy kongresszusok betegségével, hogy hova rohanjak és miről is maradok le. Kiemelném Gazdag Gábor nagyon szakszerű előadását az ECT terápia alkalmazásáról kataton betegek esetében. Érdekes volt, hogy a német kollégák az ECT-t inkább súlyos affektív kórképek esetében alkalmazzák.
A könyvstandok hívogatóak voltak és költekezésre csábítottak sokakat, közöttük engem is, a cégstandokon a szünetekben áramlott a tömeg, standon kívüli cégaktivitást a kiállításon nem tapasztaltam.
Harmatta János
