Dr. Boldizsár Ferenc életműve elismeréseként az Egészségügyi Miniszter Díszoklevelét (életműdíj) vette át a március 15-i ünnepségek alkalmából.
Prof. Dr. Rihmer Zoltán az "Association for Research and Prevention of Manic-Depressive Illness" Alapítványtól megkapta az Arateaus Díjat.
Mely március 26-án Rómában egy nemzetközi kongresszuson került átadásra.
Ez a díjat, ami tulajdonképpen "életmű" díj, csak ketten, Prof. Hagop Akiskal és Prof. Kay Jamison kapták meg eddig. Az indoklás: a depressziók ill. a bipoláris betegség és a szuicidium terén évizedeken át kifejtett, nemzetközileg is az élvonalba tartozó kutatások, amelyek számos új felismeréssel gyarapították tudásunkat.
(Arateaus görög származású római orvos, aki Krisztus előtt 90-30 között élet (kb) és az első volt, aki leírta a bipoláris betegséget, ill. azt, hogy a mánia és melankólia egy betegség).
Prof. Dr. Kopp Mária Magyar Örökség Díjat kapott.
A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális műsor keretében. A Bírálóbizottság első elnöke, köztársasági elnökké történt megválasztásáig Mádl Ferenc professzor úr volt.
A Díjról:
„PPKlebelsberg Kunó kultuszminiszter a trianoni nagy ország-csonkítást követően írta az 1920-as években: „ Soha irodalomra és tudományra (kultúrára) olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, enne révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.”
Ez az intelem ma is, 2008-ban is érvényes – minden szavával egyetérthetünk. A Magyar Örökség-díj megalapítói 1995-ben a fentiek szellemében határozták meg a díj misszióját. Rögzítették: az elmúlt negyven-ötven esztendőben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerületek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből, akik alapvetően meghatározták a XIX. És XX. századi Magyarország fejlődési irányát. Ezeket a személyiségeket, életműveket szinte elő kell bányászni a feledés mélységeiből,hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar XX. századot megcsinálták. Ez az oka, ha úgy tetszik: történelmi oka annak, hogy bizottságunk számos esetben jutalmaz Magyar Örökség-díjjal már nem élő személyeket vagy egykor működött intézményeket. Ezek a személyek, intézmények maguk idejében óriások voltak, a személyek közül nem egy a zseni kategóriájába sorolható. Csak néhányat említek e második kötetben találhatók közül: Bartók Béla, Lajtha László, Dohnányi Ernő - Kodály Zoltán már korábban megkapta a díjat -, a szinte teljesen feledésre ítélt Reményik Sándor vagy Dsida Jenő, és természetesen az olyan géniuszok is a díjazottak közé kerültek, mint József Attila vagy Kosztlányi Dezső. De méltán büszkék lehetünk olyan Nobel-díjas tudósainkra, mint Békéssy György vagy Wigner Jenő. A volt oktatáspolitikusok közül külön ki kell emelnünk a bevezetőben idézett gróf Klebelsberg Kunót, a két világháború közti időszak legendás kultuszminiszterét, akiről igencsak szívesen elfeledkeztek a szocializmus negyvenöt esztendeje alatt. „
A díjazottaknak szeretettel gratulálunk!
