Bevezetés: Az egyetemi hallgatók mentális állapotának vizsgálata kiemelt népegészségügyi prioritást kapott: mintegy negyedük számol be depresszióról. A klasszikus kockázati faktorok mellett egyre több tanulmány fókuszál a digitális világ jelenségeire. Mivel a depressziót illetôen a nôk különösen veszélyeztetettek, jelen tanulmányunkban a fiatal felnôtt korosztályba tartozó egyetemista lányok depressziós tüneteit elemeztük az online önfeltárás és a közösségimédia-függôség szerepének feltárásával.
Módszerek: Az adatgyujtés egy önkitöltéses kérdôívvel, a közösségi portálok segítségével történt. A vizsgálati mintát 15–30 éves egyetemista lányok alkották (N=237, átlag=23,2; szórás=2,8). A Beck Depresszió Kérdôív mellett a kérdôívcsomag tartalmazta a Módosított Önfeltárás Skálát, valamint a Bergen Közösségimédia-függôségi Kérdôívet. A leíró statisztikán és a korrelációs együtthatók kiszámításán túl az elemzés fókuszában a többváltozós lineáris regresszióelemzés állt.
Eredmények: A többváltozós elemzés során megállapítottuk, hogy a depressziós tünetekkel összefüggésben az online önfeltárás egy sajátos képe körvonalazódik: a magukról megosztott tartalmak tekintetében a depresszióra hajlamos egyetemista lányokra a kevesebb (mennyiség: ß=-0,12, p<0,05), de mélyebb/intimebb (mélység: ß=0,22, p<0,001), ugyanakkor inkább negatív (pozitivitás: ß=-0,34, p<0,001) és kevésbé ôszinte közlés (becsületesség: ß=-0,29, p< 0,001) jellemzô. A közösségimédia-függôség az online önfeltárás változói mellett szignifikáns prediktor maradt, azonban szerepe csökkent (ß=0,15, p<0,05).
Következtetések: A megelôzés és a kezelés során érdemes hangsúlyt fektetni a közösségi média felületein zajló önfeltárás veszélyeire, különösen azért, mert a mentális problémákkal küzdôk hajlamosak sok idôt tölteni az online térben, amelyet sok esetben biztonságosabbnak vélnek, mint személyes kapcsolataikat.

Pszicho-fiziológiai vizsgálatok azt találták, hogy a társak általi elutasítás szociális szorongáshoz vezet, és kedvez az impulzivitásnak. Ezért a tanulmányunkban megvizsgáltuk a viselkedési impulzivitás változását szociális elutasítás okozta stressz után, figyelembe véve az impulzív személyiségjegyeket és az érzelmi állapotváltozásokat is. 30 egyetemi hallgató bevonásával végeztük el a vizsgálatot. A Go/No-go feladat a viselkedési impulzivitást, a Barratt Impulzivitás Skála az impulzív személyiségjegyeket, a Likert-skálák pedig az érzelmi állapotokat mérte. Az elutasítás okozta stressz kiváltására videoklipet és írásgyakorlatot használtunk. Eredményül azt kaptuk, hogy az impulzív válaszokban való hibázások száma szignifikánsan növekedett a videoklip megnézése után. A résztvevôk a stresszt követôen az izgalom és a magány csökkent szintjérôl számoltak be. A társak általi elutasítás okozta stressz növelte az impulzív viselkedést, de ennek mértéke nem volt összefüggésbe hozható a személyiség vonásimpulzivitásával, és a szubjektív beszámolók mértékével.

Bevezetés: Magyarországon, szemben a legtöbb más országgal, a COVID-19 járvány elsô évében (2020. márciustól decemberig) jelentôsen emelkedtek az öngyilkossági halálozási adatok. Az egészségügyi ellátórendszeren belül a sürgôsségi betegellátás leterheltsége a járvány elsô idôszakában világszerte inkább csökkent. Kutatásunk fô célja annak felmérése volt, hogy a szándékos önmérgezéses öngyilkossági kísérletek száma miként változott a járvány elsô két évében a megelôzô (2020. március elôtti) évek trendjéhez képest Budapesten és Pest megyében.
Módszer: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunkban a 2019. január 1. és 2021. december 31. között a Péterfy Sándor utcai Kórház Sürgôsségi Betegellátó Osztályon és Klinikai Toxikológiára önmérgezés miatt beszállított páciensekrôl készült pszichiátriai konzíliumi véleményeket elemeztük. A kórház elektronikus egészségügyi rendszerében tárolt véleményekbôl két adatot rögzítettünk: a szuicid célú önmérgezés tényét és a páciens nemét. Megszakított idôsor elemzést alkalmaztunk, melyhez negatív binomiális regresszió becsléseire támaszkodtunk. A trendekben megmutatkozó szint eséseket changepoint detektálással vizsgáltuk.
Eredmények: A férfiaknál a járvány elôtti idôszakhoz képest a kísérletezôk száma 16,6%-kal csökkent (p<0,001). A nôknél és a teljes populációban is hasonló mértéku és szignifikáns mérséklôdést tapasztaltunk. A trendváltozásra a nôk és a teljes populáció esetében 2020 augusztusában, a férfiak esetében októberében került sor.
Következtetések: Felvethetô, hogy a nem violensnek mondható gyógyszeres önmérgezéses szuicid kísérleten átesett emberek is kisebb valószínuséggel hívtak segítséget, például mentôt, vagy eleve kevesebben kísérleteztek, mert a fertôzéstôl való félelem miatt nem szerettek volna kórházba kerülni. Ezt támasztja alá az, hogy a vizsgált trendben a változás (augusztus és október) egybeesik a járvány magyarországi második hullámának kezdetével.

A tanulmány célja, hogy jogi- és orvosszakmai oldalról is elemezze a kóros elmeállapot – mint büntethetôséget kizáró, korlátozó – jogintézmény felmerülésének lehetôségét a napjainkban elôforduló terrorcselekmények tükrében, melyhez alapul egy közelmúltban történt franciaországi eset szolgál. Az ügy kapcsán áttekintjük és elemezzük a kóros elmeállapot hazai és nemzetközi szabályozását, rövid kitekintéssel a végrehajtásra. E körben megállapítható, hogy mind a magyar, mind a külföldi szabályozás büntethetôséget korlátozó, kizáró oknak tekinti, ha a cselekmény elkövetésekor, azzal összefüggésben fennálló beszámítási képesség korlátozott vagy kizárt. Adott esetben a kérdés eldöntése, amellett, hogy a cselekményt illetôen bunösséget megállapító vagy felmentô ítéletet eredményez, a végrehajtásra is kihatással van, hiszen a személyi szabadság korlátozása szempontjából nem mindegy, hogy annak helyszíne egészségügyi vagy büntetés-végrehajtási intézet. Ezt követôen, a terrorizmus fogalmának, fajtáinak általános meghatározása után, ismertetjük azokat a mentális zavarokat, amelyek a nevezett cselekményekkel összefüggésben felmerülhetnek, kihatással lehetnek a beszámítási képességre. Végezetül, a szakirodalom áttekintése alapján, az a következtetés állapítható meg, hogy nem kizárt a kóros elmeállapot, mint büntethetôséget korlátozó, kizáró ok fennállása és a vonatkozó jogkövetkezmények alkalmazása terrorcselekmények elkövetôinek esetében, de az elkövetési magatartás összetettségére, a mentális zavarok fennálltának idôtartamára tekintettel kevesebb kórkép merülhet fel, mint az egyéb buncselekmények esetében.

Bevezetés: Magyarországon a 2014-ben végzett országos felmérés alapján 58 pszichiátria osztályból 22 helyen végeztek ECT kezelést. Az elsô COVID-19 esetek azonosítása után rövid idôn belül szigorú szabályokat vezettek be, és alapvetôen átalakult a kórházi rendszer az országban, ami az ECT ellátást is érintette. Jelen kutatás célja az volt, hogy felmérje a magyarországi ECT-használat változásait a COVID-19 világjárvány négy hulláma alatt.
Módszerek: Valamennyi pszichiátriai osztálynak, amelyik a 2014-es felmérés szerint ECT-t végzett, egy félig strukturált kérdôívet küldtünk, amelyben információkat kértünk az ECT gyakorlatuk és az osztály profiljának járvány alatti esetleges változásáról. Két hét elteltével telefonon kerestük meg azokat az osztályokat, ahonnan nem kaptunk választ.
Eredmények: Mindössze 3 osztály volt, ahol a COVID-19 minden hulláma alatt végeztek ECT kezelést. Kilenc osztályon (47%) mind a négy hullámban felfüggesztették az ECT kezeléseket. A kezelések leállításának fô oka a COVID-19 alatt a pszichiátriai fekvôbeteg-ellátás átalakítása volt: hat osztályt teljesen átalakítottak általános COVID-19 osztállyá, a fennmaradó 13-ban pedig csökkentették a pszichiátriai ágyak számát az általános COVID-19 ellátás javára. A humán erôforrás hiány is akadályt jelentett az ECT kivitelezésében. A fertôzött betegek száma a COVID-19 egyes hullámaiban szignifikáns negatív korrelációt mutatott az ECT-t végzô osztályok számával (p=0,05). Magyarországon COVID-19 fertôzött betegen nem végeztek ECT-t.
Következtetés: Magyarországon a COVID-19 járvány idején az ECT hozzáférhetôsége csaknem a felére csökkent, így feltételezhetôen voltak olyan rászoruló betegek a járvány alatt, akik emiatt nem kapták meg a szükséges ECT kezelést.

Háttér: A bupropion (BUP) egy noradrenalin-dopamin újrafelvétel-gátló antidepresszáns, amelyet gyakran használnak a börtönökben. Bár a depresszió kezelésére gyakorolt pozitív hatásai egyértelmuek, sok kérdés merül fel a börtönökben és hasonló létesítményekben jóváhagyott használatával kapcsolatban. Ebben az összefüggésben a cikk célja, hogy rámutasson BUP XL-lel való visszaélés veszélyeire, valamint hogy áttekintse a BUP hatásmechanizmusát, készítményeit és klinikai profilját két klinikai eset bemutatásával.
Módszerek: Két klinikai eset ismertetése, amelyhez a szerzôk a szükséges adatokat az orvosi nyilvántartásaikból szerezték be. A PubMed keresést a BUP, a fogvatartottak és a hatékonyság kifejezések felhasználásával végezték a randomizált és nem randomizált kontrollált vizsgálatok és esetjelentések azonosítására, hogy értékeljék a BUP lehetséges hatásait penológiai jellegu körülmények között. A cikk csak jóváhagyott gyógyszerek ismertetését tartalmazza.
Eredmények: A BUP XL hatékonysága a súlyos depressziós zavarok kezelésében az irodalom által hitelesen igazolt, de ugyanakkor BUP XL farmakokinetikájának sajátosságai a büntetésvégrehajtási intézményekben kevésbé ismertek. A központi idegrendszerre gyakorolt hatásának pontos mechanizmusa elsôsorban az egyedülálló farmakokinetikában rejlik.
Következtetések: Ez a tanulmány azt hivatott ismertetni, hogy a BUP XL továbbra is fontos szerepet fog játszani a felnôttkori súlyos depressziós rendellenességének kezelésében akár a börtönökben is, bár a magas függôséget okozó potenciállal rendelkezô betegeknél más kezelési stratégiát kell elônyben részesíteni. Hasonló hatásmechanizmus miatt a BUP XL megfelelôbb alternatívái lehetnek a mirtazapin, az agomelatin, az aripiprazol és a kvetiapin, bár klinikai vizsgálatokra van szükség ezen alternatívák megerôsítéséhez.