Hol lakik a szív? A város forgatagában vagy az otthon ismerősségében? A fiatal költő, Borsi Bálint verse szerint a szív bármi lehet, de egy kicsit mindig nehéz, hiszen törni tud – összetörhet vagy valaki másét sebezheti meg. A költemény ugyanakkor játékos felelgetés is Tóth Krisztina két versére, amelyekben szintén központi szerepe van a szívnek. Kezdjük az évet egy kis szívkereséssel!
Borsi Bálint: Mosatlan
(Tóth Krisztina: Munkadal / Fűthető kabát)
A szív egy plázaparkoló
és benne jön-megy sok kocsi,
dudálnak, káromkodnak és
rossz helyre állsz be, hopp, bocsi.
A szív egy vásárcsarnok is,
és benne alkudozni kell,
kilója mennyi, kérdezed,
de sajna senki nem felel.
A szív éjféli utcakép,
egy villamos meg félhomály,
részeg diákok, homleszek,
pár zacskó, amit szél dobál.
A szív egy reptér még, ahol
csak vársz, miközben szétfeszít,
hogy a gép, amin rajta ülsz,
az indul épp vagy érkezik.
A szív egy konyha, nincs időd
elmosni benne épp neked,
csak bámulod a serpenyő
szélére száradt éveket,
A szív egy bármi azt hiszem,
és bármi bármi bármikor,
és bárminek nehéz picit,
mert rátiporsz vagy rád tipor.
Forrás: http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/8404-mosatlan--homar--borsi-balint-toth-krisztina-parodiai?fbclid=IwAR1XPSCS9usRtGyh6a4TAQLRcXzt0NbntEGPr93G9NufGuVu55QjdOaP74w
A szerző Facebook-oldala: https://www.facebook.com/borsibalintdolgok/
