Diagnózis

Orvosi vizsgálatokra van szükség, fel kell venni a részletes kórelőzményeket, valamit számos laboratóriumi és egyéb vizsgálatokat kell elvégezni, hogy a szívkoszorúér-betegséget és más szívbetegségeket diagnosztizáljanak. Például ilyen vizsgálatokat szoktak végezni:

- Elektrokardiográfia (EKG): ezzel rögzítik a szív elektromos aktivitását és a szívritmust,

- Holter-monitor: Ezt a hordozható eszközt két vagy három napig a ruha alatt lehet hordani. Ez az eszköz rögzíti a szív teljes elektromos aktivitását és a szívritmust is.

- Echokardiográfia: Ezzel az ultrahangos szkennerrel a szív pumpálását lehet megfigyelni. Ez az eszköz hanghullámokat használ fel videókép kialakítására.

- Stresszteszt: Ilyenkor futópad vagy gyógyszer segítségével stresszelik a szívet annak érdekében, hogy lássák, miként működik fizikai aktivitás esetében.

- Szívkoszorúér-katéterezés: Ennél a vizsgálatnál festékanyagot fecskendeznek az artériába egy katéteren keresztül, amelyet jellemzően a lábon vagy a karon keresztül juttatnak el a szívkoszorúerekig. A festékanyag pedig röntgenképen mutatja ki a legkisebb csomósodásokat vagy elzáródásokat.

- CT: Ezzel a vizsgálattal tudja megnézni az orvos az artériákat, az eszköz képes érzékelni a zsíros lerakódásokban a kalciumot, és mindenféle elváltozást ki tud mutatni a szívben.

- Radionuklid ventrikulográfia: Ekkor nyomkövetőkkel, radioaktív anyagokkal alkotnak képet a szívkamrákról. Az orvos befecskendezi a nyomkövetőt a vénába, majd a véráramba jutva hozzákapcsolódnak a vörösvértestekhez, és így keresztüljut a szíven. Speciális kamerákkal vizsgálják a nyomkövetők mozgását.

- Laboratóriumi vérvizsgálat: Így mérik meg a vér koleszterinszintjét és egyéb értékeit, ami különösen a fokozott szív- és érrendszeri kockázattal élőknél lényeges.

Miért fontos, hogy időben diagnosztizálják a szívkoszorúér-betegséget?

A CAD akkor alakul ki, amikor az artériák falán koleszterinlerakódások épülnek ki. Ez az állapot elzáródásokat okoz a szívet oxigéndús vérrel ellátó artériákban; ilyenkor az artéria megkeményedik és a gyulladás pedig nő. 

A CAD-ot nehéz kezelni és szívinfarktushoz vagy stroke-hoz vezethet. Ennek ellenére lehet lépéseket tenni abba az irányba, hogy csökkentsük a szívkoszorúér-betegség kockázatát a rendszeres testedzéssel, a vérnyomásértékek normalizálásával, szívbarát étrenddel, valamint a dohányzás mellőzésével. 

Azonnali orvosi segítséget kell kérnünk, ha mellkasi fájdalmat érzünk vagy légszomjunk van, mert ez akár szívroham jele is lehet.