A kihalt ősnövény
A szívszimbólum mint a lélek és a szerelem ősi jelképe egyes magyarázatok szerint a silphium nevű növény (szilfium vagy lézerfű, egy kórófajta lágyszárú növénye, a kapor őse) magjának és levelének alakjához köthető, melyet az antikvitásban gasztronómiai és orvosi célokra egyaránt használtak. Ropogós szárát megsütötték, megpirították vagy megfőzték, a gyökereit frissen, ecetbe mártva ették, míg a magjait megszárították és főleg húsételek ízesítésére használták. 
Kiváló tartósítószer is volt, és amikor juhoknak adták, húsuk állítólag finom, puha lett tőle. De készült e növényből parfüm is, melyet apró virágaiból készítettek. Jótékony egészségügyi hatásairól többek között idősebb Plinius, az 1. századi római tudós értekezett, aki szerint torokfájás, szemölcsök, aranyér, kígyómarás, skorpiócsípés, rüh, köszvény, gyulladás, epilepszia esetén is igen hatékony szer. Ám figyelmeztet, hogy senki ne töltsön tömény silphiumot odvas fogába, mert egyszer valaki, aki így tett, leugrott egy szikláról! A silphium mindemellett fogamzásgátló hatásáról is ismert volt az ókorban. E sokoldalú növény olyannyira értékesnek számított, hogy még az észak-afrikai város, Cyrene pénzérméin is szerepelt. Mivel hatalmas kereslet mutatkozott iránta, természetes lelőhelyein egyre ritkább lett, mesterségesen pedig nem sikerült szaporítani, így az időszámításunk szerinti első század végére eltűnt. Plinius azt is megjegyzi, hogy élete során egyetlen szárat fedeztek csak fel, azt is különlegességként Nero császárnak küldték el (őrület ellen tehát szemlátomást még a lézerfű sem volt hatékony).
Cyrene város pénzérméje
Az a bizonyos fügefalevél?
Már Kr. e. 3000 körül készült edényeken is fellelhető továbbá a szívminta, amelyet számos régész a füge- vagy a borostyánlevél stilizált ábrázolásaként azonosít. Az ókor évezredei során a görög, krétai, római és korinthoszi edényeken is használták ezt a formát, és a nem keresztény kultúrákban nem feltétlenül szerelmi jelképként értelmezték, bár a Biblia teremtéstörténetében közismerten a szeméremhez kötődik a fügefalevél motívuma.
Indiai medál a Kr. e. 3. század idejéből
… netán Aphrodité feneke?
Léteznek azonban a fentinél mitikusabb magyarázatok is: egyes történészek szerint a szívalak a női testet, pontosabban a mellek, fenék, a szeméremdomb domborulatait vagy a férfitest termékenységet szimbolizáló részeit, a herezacskók formáit idézi, s mint ilyen, alapvetően az ősi bőségszimbólumokkal rokonítható. Létezik is egy Aphrodite Kallipygos/Venus Kallipyge azaz „A szép fenekű Vénusz” nevű kultusz, melynek temploma a görög istennő e nemes testrésznek állít emléket már a nevében is.
Vagy a krokodil anatómiája miatt?
Egy másik magyarázat szerint a ma közismert stilizált szívalak a krokodil szívének alakjához áll legközelebb, melyet először egyiptomi források említenek. A krokodil szívében ugyanis két pitvar és egy kamra van, és igen hasonlít a magyar kártyán a Kuoni pásztor melletti jelzésre. (Az ókori egyiptomiak egyébként úgy gondolták, hogy a szívben lakik a lélek és az erkölcs.) Mivel a középkori keresztény kultúrában az emberi test boncolása vallási okokból tiltott volt, a reneszánsz polihisztorok anatómiai ábráig kevés hiteles szívábrázolás készült. A tudósok és művészek különböző nyelvű, még korábbi leírásokra és rajzokra voltak kénytelenek hagyatkozni, amikor a szívet ábrázolták.
Guido da Vigevano, 14. századi orvos anatómiai ábrája
Jézus szíve
A szívszimbólum igazán a reneszánsz korában, a vallásos művészet révén lett népszerű, igaz, ekkoriban még általában fejjel lefelé ábrázolták. A forma a korszakban egyre letisztultabbá vált, míg a 15. században, a játékkártyák elterjedésével létre nem jött a ma is ismert, vörösre színezett, alul csúcsosodó változat. Elterjedt egyházi nézet szerint továbbá Szent Margaret Marie Alacoque 17. századi látomásához köthető a jelkép, aki Jézus töviskoszorúját éppen egy vérvörösen izzó szív körül látta megjelenni.
José de Páez: Jézus szent szíve Loyolai Szent Ignáccal és Gonzága Szent Alajossal
A szerelmes trubadúr és szíve hölgye
A középkorban terjedt el a nézet, hogy a szív a lélek és szerelem otthona. A szintén közismert nyíllal átlőtt szív motívumáról kevesen tudják, hogy ez eredetileg egy reneszánsz embléma, a hozzá kapcsolódó mottóval: "Amor vincit omnia" (A szerelem mindent legyőz). Ezzel a felirattal ellátott medált visel a nyakában Geoffrey Chaucer, az első angol író Canterbury mesék című művében egy apáca is.
Udvari szerelem a középkorban: a Hölgy szívét nyújtja Lovagjának
Ismeretlen művész alkotása, bross, fishpooli kincsek (1400–1464), British Museum, London, Egyesült Királyság
Baude Cordier Belle, Bonne, Sage című szerelmes dalának kottája a középkori 14. századi Chantilly Kódexből
Ahh, modern szerelem
A 18-19. századra a szívszimbólum egyre gyakrabban szerepelt a populáris kultúrában is mint a világi szerelem jelképe: üdvözlőkártyákon, édességeken tűnt fel a motívum, népszerűsége pedig máig töretlen. Frida Kahlo mexikói festőnő például számos képén használja a szívmotívumot veszteségélményei (válás, vetélés) ábrázolására. A modern dizájn eléggé "elhasználta" ezt a motívumot, februárban, Valentin nap környéként például giccsesen piroslik a szívektől minden felület. Ám tagadhatatlan, hogy a szerelem örök, annak ábrázolásvágya szintén az.
Frida Kahlo: A két Frida (1939)
A kardiológusok szíve
A Magyar Kardiológusok Társaságának jelenlegi logója egyszerre utal a szív anatómiai jellegzetességeire és a közismertebb szívmotívumra, ezzel is kifejezve a Társaság küldetését, melyet a megújult honlap is szolgálni igyekszik: “A Magyar Kardiológusok Társaságának fő feladata, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik a Társaságon belül vagy kívül a szív- és érrendszeri betegségek elleni harcban, illetve a hazai kardiológia fejlesztésében részt kívánnak venni. Őrizzük meg a szívünket!” A Szívderítő oldalon a cikkek, hírek, kardiológiai információk mellett hasznos és érdekes videók, illetve valóban szívderítő témák, történetek is vannak - hiteles információkkal segítjük a pácienseket, hozzátartozókat, érdeklődőket.
