A mélyvénás trombózis tünetei

A láb duzzanata, körfogat növekedése az ellenoldalihoz képest.

Fájdalom az érintett lábban (sokszor csak álláskor vagy járáskor).

Az érintett terület melegsége.

A mélyvénás trombózis diagnózisa 

A mélyvénás trombózis diagnózisát általában a jellegzetes tünetek mellett az alábbi módszerek és vizsgálatok segítik:

Ultrahang Vizsgálat (Duplex Ultrahang): Ez az egyik leggyakrabban alkalmazott és hatékony vizsgálat a mélyvénás trombózis kimutatására. A duplex ultrahang segít az érben lévő vérrög pontos elhelyezkedésének és méretének meghatározásában.

Kontrasztanyagos Vénafeltöltés (Flebográfia): Ha a duplex ultrahang nem ad világos eredményt vagy nem végezhető el, akkor a kontrasztanyagos vénafeltöltés lehet szükséges. Ez egy invazívabb vizsgálat, amely során kontrasztanyagot fecskendeznek a vénába, és röntgen segítségével képeket készítenek az erek elzáródásáról vagy rendellenességeiről.

D-dimer Szint Megemelkedése: A vér D-dimer szintjének emelkedése valóban segítheti a mélyvénás trombózis gyanújának felmerülését. Azonban fontos megjegyezni, hogy a D-dimer szint emelkedése más állapotokban is előfordulhat, például fertőzés vagy sérülés esetén is. Ezért a D-dimer szint önmagában nem elegendő a mélyvénás trombózis diagnózisához, csak egy része a teljes képnek.

CT Vizsgálat: Ritkán, de néha a CT vizsgálat is segíthet a mélyvénás trombózis diagnosztizálásában, különösen ha más vizsgálatok nem adnak világos eredményt. 

A mélyvénás trombózis kezelése

A kezelés célja, hogy a visszeret elzáró vérrög ne növekedjen tovább, illetve ne szakadjon le belőle emboliát okozó kisebb darab.

A kezelés legfontosabb eleme a véralvadásgátlás. Ez kezdetben általában heparin készítmények injekciós adagolását jelenti. Később a beteg át lehet állítani tablettás véralvadásgátlóra.

Nagyon súlyos esetekben sor kerülhet vérrögoldó kezelésre is.

Kiegészítésként hasznos lehet rugalmas, un. kompressziós gumiharisnya viselése vagy a végtag befáslizása.

Fontos megérteni, hogy a mélyvénás trombózis kezelése komplex és hosszútávú folyamat lehet, amely magában foglalja a véralvadásgátlók rendszeres szedését, ellenőrzéseket és egyéb kiegészítő kezeléseket. Az orvosok általában az egyes betegek klinikai helyzetére és kockázati tényezőire alapozva döntenek a legmegfelelőbb terápiáról.