Véssey Miklós

SZÍVSZÜNET

A feleségem egy fél órával ezelőtt még a kanapén olvasott. Aztán egyszer csak lecsukta a szemét, és oldalra dőlt, mintha elaludt volna. Szerencsére rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben: így nem elaludni, hanem meghalni szoktak az emberek. A Keresztapa című film második részében is pont így dőlt el az öreg Corleone. Épp az unokájával játszott egy narancsligetben. Erre szokták mondani, hogy szép halál.

Nem tudom, hogy van-e bármi szép a halálban. Most, hogy itt ülök a kórházi ágy mellett, és a feleségem következő szívdobbanását várom, csak azt érzem, hogy az élet megállt, és nem tudni, hogy az egyik másodpercet fogja-e követni másik. Szakadék nyílt az időben, és nem látszik a túlpart. Semmi szép sincs abban, hogy az egyik pillanatról a másikra elveszíthetem.

Süket csend, várjuk, hogy a pörgő érme végül melyik oldalára dől. Mint amikor letérdeltem azon a hídon, és megkértem a kezét. Mintha a folyó is megállt volna alattunk. Nem lehetett tudni, hogy a választ követően merre folyik majd tovább. Akkor két másodperc csend is elég volt ahhoz, hogy leperegjen előttem, milyen lenne az életem vele, és milyen nélküle.

De most nem merek arra gondolni, mi történne, ha nem térne vissza. Olyan közöttünk a kapcsolat, mint a százéves fa és a kerítés között a kertünkben. A tölgy keresztülnőtt a dróthálón. Ha ki is vágjuk, örökre ott marad a belsejében a rozsdásodó fémdarab. Úgyhogy inkább arra koncentrálok, milyen lesz, ha túléli.

Én ugyan el nem mozdulok mellőle többet, az biztos. Mosogatok, főzök, hozom-viszem a gyerekeket, kisujját se kell mozdítania. Évek óta meg akarja írni azt a könyvet a szüleiről, csak mindig van valami fontosabb: gyereknevelés, építkezés, költözés, vagy az én karrierem. Hát most meg tudja majd írni. Felmondok a munkahelyemen, amúgy is van elég félretett pénzünk. Utazhatunk, ahova csak szeretné. Vagy teázhatunk a teraszon, unatkozhatunk a semmittevésben, ha arra van szüksége. De ha azt kéri, hogy hagyjam békén, megadom neki a teret, nem tolom rá magamat. Nekem mindegy, milyen életünk lesz. Csak élet legyen. Bármire hajlandó vagyok, csak dobbanjon legalább még egyetlenegyet a szíve.

Aztán majd egyenként megdolgozunk a többiért.