Müller, A., Scholz, M., Blankenstein, O., Binder, G., Pfäffle, R., Körner, A., Kiess, W., Heider, A., Bidlingmaier, M., Thiery, J., Kratzsch, J. Harmonization of growth hormone measurements with different immunoassays by data adjustment Clin Chem Lab Med 2011;49(7):1135-1142
A növekedési hormonhiány (GHD) gyakorisága gyermekekben 1:4000, felnőttekben 1:20 000. A diagnózis feltétele, hogy két alkalommal végzett stimulációs teszt során a humán növekedési hormon (hGH) csúcs a határérték alatt legyen; ez a laboratóriumra specifikus, 5-10 ng/ml tartományban mozog. A hGH értékét viszont az alkalmazott módszer befolyásolja; függ az antitestektől, a meghatározás elvétől és az endogén humán növekedési hormon kötő fehérjével (hGHBP) való interferenciától. Egy német munkacsoport 8 különböző (AutoDELFIA (PerkinElmer ), BC-IRMA (Beckman-Coulter), ELISA (Mediagnost), IMMULITE 2000 (Siemens), iSYS (IDS), Liaison (DiaSorin), UniCel DxI 800 Access (Beckman-Coulter) és „In-house”-RIA (Tübingen)) immunassay eredményét hasonlította össze 312, 17 napos – 17 éves kor közötti gyermektől (168 fiútól és 144 lánytól) származó minták alapján. A mért hGH szintek 0,01- 16,5 ng/ml között változtak (medián érték:4.10 ng/ml). Az IMMULITE 2000-el mért értékek jelentősen magasabbak (medián 5,44 ng/ml) voltak, míg a legalacsonyabb értékeket BC-IRMA-val mérték (medián: 2,67 ng/ml). A maximális különbség a különböző assay-kkel mért egyéni mérési eredmények közt 11.4 ng/ml volt.
A klinikailag releváns 5 – 10 ng/ml GH-szintű minták (n=118) és az összes módszer esetén a medián CV 24,3% (7,4%) volt. A nem a WHO (98/574) kalibrátort használó módszerek (5 immunassay) kizárása után a CV 17,3% (9,6%)-nak adódott. Míg a 22 kDa-os hGH izoformát használó módszereké (AutoDELFIA, UniCel DxI 800 Access, IDS-iSYS) 24,1% (10,2%) volt. Az IMMULITE módszert használták ebben a vizsgálatban referencia módszerként; az ennek eredményeire vonatkoztatott lineáris regresszió analízis segítségével a CV 13,2% (7,6%) volt. A szerzők az egyes eljárásokkal kapott eredmények konvertálására konverziós faktorokat is bevezettek. Az IMMULITE módszerrel 5 – 10 ng/ml értéket mutató 78 minta esetében az átlagos érték 6,27 ng/ml volt; ezeknél AutoDELFIA módszerrel mérve a hGH átlaga 7,73 ng/ml – ebben az esetben a konverziós faktor 0,81. A konverziós faktor bevezetésével az átlagos CV 11,4% (7,6%)- ra csökkent.
A növekedési hormon hiány diagnózisa során alapvető jelentőségű a határérték megállapítása. Ha a hGH határértékeként 6 ng/ml-t használtak, akkor a 312-ből az IMMULITE módszer alkalmazása esetén 179, a BC-IRMA módszerrel 268 gyermek GHD-s. Azaz a diagnózisok 29%-át befolyásolhatta az alkalmazott módszer. Az adatok lineáris regresszióval való korrigálásával ez az érték 8%, a konverziós faktor használatával 1% lett.
Az immunassay-k közötti különbségek miatt a jövőben referenciamódszerként tömegspektrometriás vizsgálatok végzésére lehet szükség. Felvetődik az a lehetőség is, hogy a hGH mérésére néhány nagyobb laboratóriumi centrumban egyetlen jól beállított módszert használjanak. Ez azonban a nagyobb országokban a preanalitikai hiba kockázata miatt nehezen kivitelezhető.
dr. Veres Szilvia
