A szívelégtelenség hátterében a szív pumpafunkciójának károsodása áll. A szív egy rendszeres, ritmusos összehúzódás és elernyedés révén biztosítja a vérkeringést, ezáltal oxigénben és tápanyagban dús vérrel látja el a szervezet különböző szerveit és szöveteit. Amikor a szív összehúzódásában vagy elernyedésében elégtelenség lép fel, akkor nem tudja ellátni feladatát, nem képes a szervezet számára megfelelő mennyiségű vért pumpálni. Ezt az állapotot nevezzük szívelégtelenségnek.
Február a szívtudatosság hónapja, február 12. és 18. között pedig a Szívelégtelenség Hetét tartjuk.
A szívelégtelenség a felnőtt népesség két százalékánál jelentkezik, ennek megfelelően világszerte hozzávetőlegesen 64 millió, az Európai Unióban 15 millió, hazánkban pedig 200 ezer embert érint. A betegség előfordulási gyakorisága a 70 év feletti lakosság körében a 10 százalékot is meghaladja. A szívelégtelenség tehát egy gyakori és rossz prognózisú, valamint jelentősen aluldiagnosztizált betegség, mivel a tünetek és panaszok gyakran nem specifikusak, és egyéb betegségekkel is átfedést mutatnak. A kórképekhez gyakran társulnak egyéb betegségek is, például a szívkoszorúér-megbetegedés, az elhízás, a diabétesz, a tartós magas vérnyomás és az idült vesebetegség (CKD).
„A szívelégtelenség legismertebb tünetei a fáradékonyság és a nehézlégzés megjelenése – először csak terhelésre, később nyugalmi állapotban is. Jellegzetes tünet még a lábdagadás, az étvágytalanság, esetleg a szívritmuszavar. A betegnek ezen tünetek jelentkezésekor mindenképpen érdemes orvoshoz fordulnia” – hangsúlyozza Dr. Borbély Attila, a Magyar Kardiológusok Társasága Szívelégtelenség és Szívizombetegségek Munkacsoportjának vezetője.
A betegségnek három típusa létezik: a csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség, a kis mértékben csökkent pumpafunkció és végül a megtartott ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség. A neves British Medical Journal orvosi szaklapban most közzétett kutatás szerint a megtartott és enyhén csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben szenvedő betegek az összes szívelégtelen beteg 60 százalékát teszik ki, ami több, mint a korábban becsült arány.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy éves szinten a szívelégtelenségben szenvedő betegek 13 százaléka hal meg, öt éven belül pedig az érintettek fele. A szívelégtelenség túlélési aránya – nemre való tekintet nélkül – sajnos rosszabb, mint a férfiak esetében például a prosztataráké, vagy nők esetén az emlőráké – teszi hozzá Dr. Borbély Attila.
A szívelégtelenség egyben a kórházi felvétel egyik vezető oka, amely így jelentős gazdasági terhet ró az egészségügyi ellátásra. A nemzetközi kutatás ismét rámutatott, hogy sürgősen javítani kell a szívelégtelenségben szenvedő betegek kockázatkezelését a betegség terheinek csökkentése érdekében.
