A vércsoportok a vörösvértestek felszínén lévő vegyületek gazdag változatait írják le. A legismertebbeket ezek közül az A és B-vel nevezték el, és ezek együtt is előfordulhatnak (ekkor beszélünk AB vércsoportról), továbbá ha ezek közül a vegyületek közül egyik sincs jelen, akkor ez a 0-s vércsoport. Ezeken a főbb vércsoportokon kívül további számos alvariáns is létezik a felelős gének mutációi miatt.

Egy genetikai kutatás most egyértelmű összefüggést tárt fel az A1 nevű alcsoportot meghatározó gén és a stroke korai előfordulása között. A tudósok 48 genetikai kutatás adatait összesítették, és ezekben durván 17 000 stroke-on áteset ember és csaknem 600 000 stroke-ot eddig még el nem szenvedett ember adatai szerepelnek. A kutatások résztvevői 18 és 59 év közöttiek voltak.

Agyvérzés és vércsoport - van kapcsolat?

A genetikai vizsgálatok két olyan génszakaszt azonosítottak, amelyek a korai stroke bekövetkeztével függenek össze. Ezek közül az egyik egybeesik azzal a génterülettel, amelyen a vércsoportért felelős gének találhatók. A második elemzésben a vércsoportért felelős gének csoportjait vizsgálták, és azt találták, hogy azok az emberek akiknek a génjeiben az A vércsoportnak megfelelő génvariáció található meg, 16 százalékkal nagyobb eséllyel kapnak stroke-ot 60 éves koruk előtt a többi vércsoportba tartozóhoz képest. Ehhez képest a 01 vércsoportúaknak 12 százalékkal volt alacsonyabb a stroke-kockázatuk.

„Azt még mindig nem értjük, hogy miért jelent nagyobb kockázatot az A vércsoport” – jelentette ki Steven Kittner a tanulmány vezető szerzője, a Marylandi Egyetem érsebész-neurológusa. „Ám úgy tűnik, hogy ennek az összefüggésnek köze van a véralvadási tényezőkhöz, a vérlemezkékhez, a véredényeket beborító sejtekhez, valamint a vérben keringő más fehérjékhez, amelyek szerepet játszanak a véralvadás folyamatában.”

Más stratégiára is szükség van a megelőzésben?

A tanulmány eredményei riasztónak tűnhetnek, és ez a vércsoport megváltoztathatja a stroke-kockázatról alkotott képünket, ezért érdemes a kutatási eredményeket megfelelő kontextusba helyzeni. Az Amerikai Egyesült Államokban évente kicsivel kevesebb mint 800 000 ember kap stroke-ot. Ezek közül a legtöbb – óránként három eset – a 65 évesnél idősebbek között fordul elő, és a kockázat 55 éves kor után minden évtizedben megduplázódik.

Az eddigi kutatásokban észak-amerikai, európai, japán, pakisztáni és ausztrál személyek szerepeltek, ám az európai felmenőkkel nem rendelkezők mindössze a résztvevők 35 százalékát tették ki. Ha a továbbiakban még összetettebb populáción végeznek részletesebb vizsgálatokat, akkor tisztázhatjuk az összefüggések szabályszerűségeit. „Egyértelműen több nyomonkövetéses vizsgálatra van szükségünk, hogy megértsük a megemelkedett stroke-kockázat okát” – mutatott rá Steven Kittner.

A tanulmány másik kulcsjelentőségű eredménye abból adódik, hogy összehasonlították a 60 éves koruk előtt és 60 éves koruk után stroke-ot kapók adatait. Ennek során 9 300 olyan személyt vizsgáltak, akik 60 éves koruk után kaptak stroke-ot és mintegy 25 000 olyan 60 évesnél idősebb személyét, akiknek nem volt stroke-juk. Azt figyelték meg, hogy az A vércsoportba tartozók megemelkedett stroke-kockázatában már eltűnt a törvényszerű különbség a stroke kései (60 éves kor utáni) bekövetkezése esetén. Ebből arra következtettek, hogy a stroke mechanizmusa a korai életszakaszban eltér a kései előfordulásához képest. A fiatalabb stroke-osok esetében az esemény bekövetkezését kevésbé okozza az artériák falán megjelenő zsíros lerakódás (ez okozza az érelmeszesedést), hanem inkább a vérrögök kialakulását fokozó tényezők okozzák – fejtették ki a tanulmány szerzői.

A kutatásban még azt is kimutatták, hogy a B vércsoportosok 11 százalékkal voltak hajlamosabbak a stroke-ra a stroke-ot eddig még el nem szenvedőkhöz képest, és ez az összefüggés független az életkortól. Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy a vércsoportot kódoló génszakasz (ezt AB0 locusnak nevezik) kapcsolatban van a szívinfarktussal és a véráramlást korlátozó szívkoszorúér-elmeszesedéssel. Az A és B vércsoportúaknak enyhén magasabb a kockázatuk a vérrögök kialakulására a vénákban (ezt nevezzük vénás trombózisnak). 

Az eredeti tanulmányt a Neurology című folyóiratban közölték.