Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 

HÍRKATEGÓRIÁK


MHT társasági hírek>>

A MHT legfrissebb hírei


Hírkategória: Események
  • Figyelem!

    A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

    Hypertonia és coronariabetegség
    [2017.11.28.] - SZHN Hírmondó - Hírkategória: Események

    A magasvérnyomás-betegség a coronariabetegség független, major kockázati tényezője kortól, nemtől és rassztól függetlenül. Míg az 50 évnél fiatalabb korosztályban elsősorban a diasztolés vérnyomás az ISZB-rizikó major előre jelzője, addig a 60 éves kor feletti korosztályban a szisztolés vérnyomás, illetve még inkább a pulzusnyomás válik a legerőteljesebb tényezővé (izolált szisztolés hypertonia). Nagy populáción (61 vizsgálat metaanalízise, több mint 1 millió ember adatai) végzett megfigyelések szerint 115/75 Hgmm és 185/115 Hgmm közötti vérnyomástartományban a vérnyomásérték 20/10 Hgmm-es emelkedése a fatális coronariaesemények számának megkettőződésével jár. Természetesen a kornak is kitüntetett szerepe van, hiszen adott szisztolés vérnyomásérték esetén a halállal végződő coronariaesemények kockázata 16-szor akkora a 80–89 éves korosztályban, mint a 40–49 év közötti korosztályban.

     

    Prof. Dr. Járai Zoltán

    A magasvérnyomás-betegség és a coronariabetegség közötti okozati kapcsolatot erősítik azon megfigyelések, amelyek szerint a hypertonia kezelése csökkenti a coronariabetegség halálozását. Az antihipertenzív szerek közül a legtöbb, hypertoniás személyekben bekövetkező coronariaesemények megelőzését igazoló ismeret az ACE-gátlókkal (ramipril, perindopril) és az ARB-kel (valsartan, losartan, telmisartan) kapcsolatban gyűlt össze.

    Fontos és forrongó téma a vérnyomáscélértékek kérdése coronariabetegekben. Részben élettani meggondolások, részben obszervációs tanulmányok felvetették, hogy bizonyos vérnyomásértékek alatt a coronariaperfúzió károsodik, elégtelenné válik, ami a fatális coronariaesemények kockázatának növekedésével jár(hat) (ún. J-görbe jelenség). Az erre vonatkozó adatok azonban messze nem egyértelműek. Jól tükrözi ezt a coronariabetegek hypertoniájának kezeléséről szóló amerikai ajánlás, amely a legerősebb ajánlást a 140/90 Hgmm alatti célérték elérésére adja, meggondolandónak tartva a 130/80 Hgmm alatti célértéket, ugyanakkor felhívja a figyelmet a 60 Hgmm alatti diasztolés érték esetleges veszélyeire.

    A vérnyomáscsökkentő kezelés típusát illetően a béta-adrenerg receptor blokkolók (posztinfarktusos betegekben I/A ajánlással), a RAS-blokkolók (posztinfarktusos betegekben, balkamra-diszfunkció, diabetes mellitus és krónikus vesebetegség esetén I/A ajánlással), illetve a tiazidszerű diuretikumok szerepe emelhető ki. Amennyiben a célérték elérése sikertelen, vagy angina pectorissal társul a hypertonia, hosszú hatású kalcium-csatorna-blokkolókkal történő kiegészítő kezelés is indokolt.

    Prof. Dr. Járai Zoltán

Vissza

HÍRKATEGÓRIÁK


MHT társasági hírek>>