Az utóbbi évtizedekben a digitális röntgen detektorok és technikák fejlődése jelentős előrelépést mutat. A radiológia – mint az egyik diagnosztikai szakterület - hasznosított legtöbbet az informatika XX. század végi fejlődéséből.

Szakmánkban ma már itthon is egyre szélesebb körű a digitális rendszerek elterjedtsége. A modern képalkotó berendezések többsége közvetlenül digitális formában készíti el az eredményt, így a képek számítógépes tárolása és továbbítása egyszerűvé vált.



A kezdet, mindenképpen a DICOM (Digital Imaging and Communications in Medicine) ízlelgetésével, misztikumának magyarázatával telt. Fontos megérteni azt, hogy ez egy olyan szabvány, amely a különböző gyártók készülékei, felhasználói (számítógépes) programjai közötti „átjárhatóságot” biztosítja. Ebből nem mindig következik az, hogy több DICOM „kompatibilis” készülék, felhasználói program (pl. CT-készülék – háttértár – diagnosztikus munkaállomás – film-készítő) meg is érti egymást.

Az IHE (Integration the Healthcare Enterprise) a fenti veszélyek elhárítására jött létre, célja a kapcsolat-problémák megszüntetésével a klinikai hatékonyság növelése. Akkor van értelme, ha a teljes informatikai rendszer (HIS, RIS, PACS, modalitások) erre épül. Új beszerzéseknél, vagy felújításoknál a szakmai szempontok is döntőek, de ma már IHE kompatibilis eszközt válasszunk-keressünk.



Mára a PACS (Picture Archiving and Communications System) kezdeti misztikumát megismertük, tisztában vagyunk vele, használjuk is, hol rendeltetésszerűen, hol túlmisztifikálva, kihasználatlanul, hol pedig a kezdetekben alulbecsülve, folyamatosan „bővítgetve”; mindezekkel rontva a társszakmák hozzáállását is a „filmnélküli” radiológiához. Az adott munkahely összetettségétől, személyi és modalitásbeli feltételeitől is függ az, hogy mennyire kell, vagy érdemes kiépíteni a HIS-RIS-PACS kapcsolatot. A PACS olyan munkaeszköz, amelynek sikeres működése, külső megítélése sokban a felhasználón is múlik.

A számítógépek és felhasználói programok ugrásszerű fejlődésével költségeket lehet megtakarítani azzal, hogy szükségtelenné válik a röntgenfilmre való fotózás, a filmelőhívás és a helyigényes tárolás. A távkonzultáció lehetősége is adott és kézenfekvő. Mindezen alapokon - a radiológusok itthoni fogyatkozó létszámát is tekintve - fontos nem csak a távkonzultáció, hanem a szakma szabályait alapul vevő diagnosztikus tevékenység „teleradiológiai„ bevezetésének koordinálása is (MRT Vezetőségi Ülés 2004.02.05.).

A távdiagnosztika a jövő radiológusának meghatározó tevékenysége lesz. Az, hogy hogyan műveljük majd, milyen minőségű képanyaggal, feltételekkel, technikai háttérrel, fontos, a szakmánk hosszú távú fennmaradását is érintő döntés lehet.



A Digitális- és Teleradiológia Szekció céljai:

1. figyelemmel kísérni a digitális röntgen detectorok és technikák fejlődését, megismertetni a hazai radiológus társadalmat (szakvizsgára készülőket, gyakorló és szervezési kérdésekkel is foglalkozó radiológusokat) a szakma mindenkori technikai lehetőségeivel, azok fejlődésének irányaival

2. a digitális modalitások megjelenésével együtt járó számítógépes és felhasználói program háttér követése, elvárások, ajánlások kidolgozása, közzé tétele

3. a gyors, biztonságos kommunikációs, adatátviteli csatornák keresése

4. az egyre fogyatkozó radiológus létszám miatt a teleradiológiai megoldások prioritásként való kezelése, ezen „eljárás” protokolljának kidolgozása, szakmai minimumfeltételek elfogadtatása.