 A válasz nyilvánvaló: bármi történjék is, az adatok megmaradjanak. Ez a "bármi" aztán lehet egy egyszerű lopás, amikor óvatlanul nem zárjuk be az autót, és az a benne lévő laptopunkkal eltűnik a fél perc alatt, amíg kiugrottunk az újságárushoz; lehet egy elemi csapás, amikor özönvíz lepi el a rendelőnket, és minden elázik; de lehet egy egyszerű áramkimaradás okozta adatbázis-sérülés is.
Az ember hajlamos a rohanásra, mert ugye: "Most nem, majd holnap, most nem érek erre rá!". Pedig ma már nem nagy ördöngösség elkészíteni az adatmentést a ProDokiban, és nem is tart sokáig. Persze, mindannyian emlékszünk a kezdetekre, amikor elindítottuk a Vegyes\Napi mentés menüből az archiválást, ami arra szolgál, hogy egy adott helyre a merevelmezen bepakolja adatbázisainkat. Ezzel még nincs is baj, ült az ember a monitor előtt, bámulta a vízszintes csíkokat, mígnem szólt a program, hogy az archiválás elkészült. Egy Enter-rel továbbléptünk, újabb csík-mozira meredve - majd ismét szólt a program, hogy a teszteléssel is végzett. Aki idáig eljutott, az már tett valamit az adataiért: adatbázis-sérülés esetén egy egyszerű visszatöltéssel megoldhatta a problémát. Ugyanakkor ezzel még nem tett semmit a rablók és a katasztrófák ellen, mivel az archív adatok ugyanazon a gépen voltak, mint maga a program.
Ezért lehet(ett) a Prodokiban biztonsági másolatot készíteni az archivált adatokról. Elsőként a floppy jöhetett számításba.
Először szerettük: 1-2 floppyra rámásolta a program a tömörített adatokat, zsebre vágtuk, boldogan vittük haza. Innentől kezdve jöhetett betörő, tombolhatott a víz vagy a tűz, renghetett a föld alattunk - adataink jó kezekben voltak. Egyetlen kivétel adódhatott: ha megsérült a floppy... Merthogy ez elég sűrűn előfordult: többnyire mentés után, visszatöltés előtt. De kibírtuk.
A gond akkor kezdődött, amikor már nem volt elég 1-2, vagy 3-4, esetleg 5-6 floppy... hanem szükség volt 8-ra, 10-re, 12-re... Pláne, ha az utolsó előtti lemeznél derült ki a visszaellenőrzéskor, hogy a program rátette a mentett adatokat, de visszaolvasni már nem tudja... Na, ezt aztán már kinek volt türelme kivárni? Még szegény asszisztensnőnknek sem... Aztán, persze, csodálkoztunk, hogy egy-egy komolyabb malőr után nincs csak egy hónapos, csak egy kéthetes, jó esetben egy hetes mentésünk.
Időközben kitalálták a zip-drive-ot, a hordozható winchestert, na, de ki ért ahhoz? Maradtunk a jó öreg floppynál - már, ha maradtunk...
És lassacskán megszoktuk. Megszoktuk, hogy csak archiválunk, elvétve készítünk biztonsági másolatot.
És sokan még ma is így csináljuk... Annak ellenére, hogy még mindig lopnak, még mindig lehet a "víz az úr"... Pedig...
Pedig egy ideje létezik már alternatíva: a pendrive. Vagy flashdrive. Vagy USB-drive. Vagy, ahogy mi becézzük magunk között : A kütyü. Mindegy, milyen névvel illetjük ezt a takaros kis szerkentyűt, ami hiába ütődik, hiába rázkódik, mégsem sérül. (Azért tűzre-vízre vigyázzunk!) Ma már többféle kapacitással is gyártják, lehet nyakban hordani, zsebbe hajítani, van belőlük kisebb, van nagyobb, van egyszerűbb, van színesebb... A lényeg: használható!
Természetesen, első lépésként be kell ŐT mutatnunk Windows barátunknak - némelyik szívesen fogadja, némelyiket hátulról támogatni kell egy kicsit. Ezután Windowsunktól kap egy nevet, rendszerint egy betűt (meg egy :-ot).
Na, ezt jegyezzük meg jól, ha adatmentést akarunk rátenni! Mivel ezt a betűt kell beírnunk a Prodokiban a Vegyes\Beállítások\Általános menüben a Mentés fülre, a Hajlékony lemez beállításoknál az Egyéb jele mezőbe. Persze, ez csak akkor lehetséges, ha a Biztonsági másolat opciót Kell állásba tettük előtte, a Meghajtók közül az Egyéb-et jelöltük ki szívünknek kedves (vagy éppen szívből utált) floppy-meghajtónk helyett. És kész!
Ha ezek után elindítjuk a mentési procedúrát, sokkal gyorsabban elkészül az archiválás és a biztonsági másolat is. És biztosak lehetünk abban is, hogy ha sikerült hiba nélkül elkészíteni a mentést, azt legközelebb vissza is fogjuk tudni tölteni - már, ha nem veszítjük el legújabb kincsünket.
Naná, kiadás ez is, ezt sem adják ingyen! Valóban. De ha összevetjük az egyszeri költséget a megtakarított idővel, energiával, és nem utolsó sorban idegkímélő tulajdonságával, megéri a befektetés.
Nem hiszi? Próbálja ki! |
