A különböző szakmai társaságok várandósság és szoptatás alatt is eltérő ajánlásokat fogalmaznak meg a D-vitamin-hiány megelőzésére. Az egyik alapvető ok a jelentős különbségekben, hogy eltérően ítélik meg a D-vitamin normális szintjét, illetve teljesen más matematikai modellt alkalmaznak a D-vitamin-kezelés D-vitamin-szintet emelő hatására. Az Institute of Medicine a 20 ng/ml érték elérését tartja szükségesnek, az Endocrine Society pedig a 30 ng/ml-t tartja minimálisan elérendőnek. Mindezek persze alapvetően a kezelés mellett fellépő mellékhatások kockázatának eltérő meg - ítélése miatt is van. De a szűrést egyik társaság sem ajánlja. Az összefoglaló közleményben a D-vitamin-pótlás jelentőségét és ellentmondásos adatait mutatom be több, meddőséghez vezető betegség esetén és a különböző, terhességgel kapcsolatos kórképek megelőzésében. Véleményem szerint az osteoporosisban szenvedőkön túl a másik szűrendő populáció a meddő és a várandós nőké, kiknek D-vitamin-hiánya feltétlenül kezelendő, jelentős előnyös hatásokkal a terhességre és magzat későbbi életére is.

Various medical associations issue different recommendations for the prevention and treatment of vitamin D deficiency. These significant differences are partly explained by the different definition of normal vitamin D level and the use of completely different mathematical models to predict the increase in vitamin D level as a response to therapy. According to the Institute of Medicine, the target vitamin D level is 20 ng/ml, whereas the Endocrine Society recommends 30 ng/m as the minimum target value. These differences show that the two Society have different views on the risk of adverse effects. Screening, however, is not recommended by either society. In this review I summarize the role of the vitamin D supplementation in the prevention of infertility. Also, I suggest the protective effect of the vitamin D during the pregnancy. In my opinion screening program against D hypovitaminosis should be performed in case of infertility and in pregnancy, because data show a protective role of vitamin D against many disease of newborn.

Célunk az országspecifikus FRAX-algoritmus által meghatározott 10 éves csípő- és a major osteoporoticus törések valószínűsé gének, a D-vitamin-ellátottságnak, csontsűrűségnek (bone mineral density, BMD) és a csontanyagcsere biokémiai markereinek vizsgálata volt 50 évesnél idősebb, 2-es típusú diabeteses (T2DM) férfiak csoportjában. Meghatároztuk a FRAX által kalkulált 10 éves csípő- és major osteoporoticus törések valószínűségét, a 25-hidroxi-D-vitamin-szintet [25-(OH)-D], a csontanyag csere markereit, a csontsűrűséget az L1–L4 csigolyákon (LS) és combnyakon (FN) összesen 68, T2DM-ben szenvedő férfi esetében, és összehasonlítottuk ezeket az eredményeket életkorban illesztett férfiak eredményeivel (n=68). A T2DM-csoportban az átlagéletkor 61,4 (51–78) év, a D-hypovitaminosis [25-(OH)- D <75 nmol/l] prevalenciája 59% volt. Az átlagos FRAX-csípőtörés és FRAX nagy osteoporoticus törés valószínűsége 0,7 (0–2,8) és 3,2 (0–8,5)%-nak adódott. Az FNBMD (0,974 vs. 0,915 g/cm2, p=0,008) és LS-BMD (1,221 vs. 1,068 g/cm2, p<0,001) szignifikánsan magasabb volt a T2DM-csoportban, mint az egészséges, életkorban illesztett kontrollcsoportban. A 25-(OH)-Dvitamin (67,7 vs. 79,8 nmol/l, p<0,001), az I-es típusú keresztkötött kollagén C-telopeptid (β-CTx) (0,19 vs. 0,24 μg/l, p=0,004) és az oszteokalcin (13,3 vs. 15,7 μg/l, p=0,004) -szintek szignifikánsan alacsonyabb voltak a T2DM-csoportban. A FRAX által meghatározott csonttörés valószínűségei között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között. Mivel tudatában vagyunk, hogy vizsgálatunk esetszáma korlátozott, feltételezzük, hogy a T2DM-csoportban lévő magasabb BMD és a T2DM mint másodlagos kockázati tényező kihagyása a FRAX-algoritmusból szolgálhatnak magyarázatul az irodalomban leírt és FRAX-kalkulált törés valószínűségei közötti diszkordanciára.

Objectives: Was to evaluate 10-year probability of hip fracture and a major osteoporotic fracture using the FRAX algorithm, vitamin D status, bone mineral density (BMD) and biochemical markers of bone turnover in men over 50 years of age with type 2 diabetes (T2DM). We compared FRAX-predicted 10-year fracture probability, levels of 25-hydroxyvitamin D (25-OH-D), markers of bone turnover and bone mineral density at L1–L4 (LS) and femur neck (FN) in 68 men with T2DM with an age- and gender-matched group (n=68). The mean (range) age of the T2DM group was 61.4 (51-78) years. The prevalence of hypovitaminosis D (25-OH-D <75 nmol/L) was 59%. The mean (range) FRAX hip fracture and FRAX major osteoporotic fracture was 0.7 (0-2.8)% and 3.2 (0-8.5)%, respectively. BMD at the FN (0.974 gm/cm2 vs. 0.915 gm/cm2; p = 0.008) and LS (1.221 gm/cm2 vs. 1.068 gm/cm2; p < 0.001) was significantly higher in the T2DM cohort as compared to the healthy age matched males. 25-OH-vitamin D (67.7 nmol/L vs.79.8 nmol/L; p < 0.001), crosslaps (0.19 μg/L vs. 0.24 μg/L; p = 0.004) and osteocalcin (13.3 μg/L vs. 15.7 μg/L; p = 0.004) were significantly lower in the T2DM group. There was no difference in FRAX-related fracture probability between the two groups. The increased BMD in T2DM and the lack of inclusion of T2DM as a risk factor in the FRAX algorithm are probable explanations for the discordance between literatureobserved and FRAX-related fracture probabilities.

A D-vitamin számos folyamatban vesz részt az emberi szervezetben, kapcsolatát egyre több kórképpel kapcsolatban írják le. A D-vitamin-hiány a mérsékelt égövön a tél végén közel a teljes lakosságot érinti. A Dvitamin-pótlással kapcsolatos ajánlások nem egyöntetűek, és kevés az adat arra vonatkozóan, hogy a nem naponta adagolt kolekalciferol mennyire hatékony. A különböző dozírozási formákat hasonlítottuk össze a szérum-D-vitamin-szint-emelési képesség szempontjából. Azt találtuk, hogy a naponta, hetente, illetve havonta adagolt megfelelő mennyiségű D3-vitamin hatékonysága és biztonságossága teljes mértékben azonos volt.

Vitamin D plays an important role in several pathways in humans. Its relation with several diseases has been previously described. Vitamin D deficiency affects almost the full population on temperate zone at the end of the winter. Recommendations on vitamin D supplementation are inconsistent and there are only a few data about the efficacy of cholecalcipherol given not in daily manner. In the present paper, we examine the different administration modalities, and their efficacy in increasing serum vitamin D levels. High doses administered rarely appear to be equally efficient and safe compared to low doses provided frequently.

BEVEZETÉS – Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK – Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mindkét elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos élményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK – A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III–VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK – Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.

BACKGROUND – The anatomy and pathology are the most outstanding field of the medical curriculum. These subjects mean the first practical experiences of dissection. The international literatures results shows that experience of dissection are important stages of becoming physician, but not always problemless. METHODS – Quantative (n=733) and qualitative (n=45) exploratory research among Hungarian medical students. We tried to present the effects and experiences of dissection pratcise using both analytical methods. Validity of the research was greatly improved by using the two methods. RESULTS – 50% of medical students reported that they were affected by dissection practice. The female students and those in clinical training (III-VI.years) reported about negative effects significantly more frequently. The results of the qualitative survey verified that dissection practices have decisive effect during the training and coping with experiences was often difficult especially for females students. CONCLUSIONS – Our research confirmed the hypothesis of dissection experiences play outstanding role in becoming physician. The successful coping isn’t the repression or ignorance of emotion, but understanding and finding effective solutions strategies for the negative emotions of experiences. Managing these experiences are a crucial factor of latter wellbeing of physicians and decisive factor of doctors-patient relationship.