Kedves Kerkovits család, kedves kolléganők, kollégák, kedves barátaim, kedves emlékezők!
Most lenne 100 éves! Itt állunk a ház előtt, ahonnan minden reggel indult hozzánk a Bajcsy Kórház IV. számú Belgyógyászatára, ismertebb nevén a Kerkovits Osztályra. Az utódok, tanítványok és követők megemlékezései jelzik azt az elismerést Kerkovits tanár úr személye iránt, melyet élete során nem mindig kapott meg úgy, ahogy megérdemelte volna.
Mi a titka annak, hogy emlékét többféle módon is szeretnénk megőrizni? A válasz viszonylag egyszerű. A személyisége!
Különleges aurájával, tiszteletet parancsoló, szerény, kedves, elegáns megjelenésével nem csak fizikailag magaslott ki környezetéből, hanem a környezet minősége is egy pillanat alatt megváltozott, emelkedettebbé vált.
Értékrendje világos és következetes volt: becsületesség, emberség, betegközpontúság, hazafiság, szakmai alázat és törekvés a fejlődésre. Soha nem igyekezett a figyelem középpontjába kerülni és különösebben nem is kedvelte azokat, akiknél ezt tapasztalta. Az önállóan gondolkodó kisebbséghez tartozott és véleményét olyankor is ki merte mondani, amikor az nem illeszkedett az elvárthoz. Udvarias, mértéktartó magatartása nélkülözött mindenféle szervilizmust és tiszteletet váltott ki még a magasabb beosztású, néha ellenséges kollégákból is.
A kardiológia és még inkább a betegek sorsa iránti elkötelezettsége átitatta egész pályafutását. Szívügyének tekintette az őt követő orvosgenerációk nevelését és oktatását. Igazi mesterének korábbi főnökét, a nemzetközi hírű, de itthon méltánytalanul mellőzött Zárday Imre professzor urat tekintette, akinek méltó utódjává vált. A hazai kardiológus társadalom kiemelkedő befolyású tagja lett, 13 éven keresztül a Magyar Kardiológusok Társasága főtitkáraként, 8 évig elnökeként, majd "örökös tiszteletbeli elnökeként".
Integratív személyiségével osztályából is közösséget kovácsolt. Az általa szervezett osztálykirándulásokon vendégül látta a társaságot. Így az informális környezetben a munkatársi kapcsolatokat még emberibbé váltak, ami a hétköznapi működést sokban javította. Az osztály valamennyi dolgozójának névnapját számontartotta, mindig apró figyelmességgel kedveskedett. A főorvosi szoba szamovárjából kiosztott forró tea meghittebbé varázsolta a reggeli referálókat, melyek egyben szakmai továbbképzést is jelentettek. A nagyvizitek alkalmával a fiatal kollegák és vendég orvosok oktatása vizsgáztató, de nem kellemetlenkedő kérdések segítségével történt. Ők emiatt néha feszültek voltak, míg az idősebb generáció bennfentes mosollyal figyelt, mivel már tudta az ismert kérdésekre adandó választ. Az ismeretek elmélyítését ez a módszer nagyon jól szolgálta. A tanítva tanulás igényére való nevelés később sokunk életében meghatározó lett. Kerkovits tanár úr az osztályon néha előforduló konfliktusokat nagyon emberi és tapintatos módon kezelte. Szeretet és tisztelet övezte.
Sokan vagyunk most itt az akkori közösségből, hogy hálánkat és őszinte megbecsülésünket fejezzük ki.
Emlékét szívünkben mindig megőrizzük.
Budapest, XII. kerület, Maros utca 36
2025 október 4.
Dr Rónaszéki Aladár
