Kedves Kollégák!
Egy korszak zárult le a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikájának Kardiológiai Tanszékén azzal, hogy rövid időn belül elveszítettük mindkét kardiológus professor emeritusunkat. Préda István és Keltai Mátyás professzorok halálával szakmánk két meghatározó, nemzetközileg is elismert egyéniségétől kellett fájdalmas búcsút vennünk.
Én magam ugyanakkor mélységesen egyetértek Csontváry Kosztka Tivadar, egyébként gyógyszerész végzettségű csodálatos festőművészünk szavaival: Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra. Ennek szellemében kiváló professzoraink emléke örökké élő marad, hiszen szakmai kiválóságukkal és tanítványaikon keresztül kitörölhetetlen nyomot hagytak szeretett szakmánkban.
Préda professzor úr neve erősen kötődik a „Szabolcs utcai” kórházhoz, ahol 1969-től dolgozott, ugyanakkor egyetemünk fontos polgára is volt: vezette korábbi Kardiológiai és Belgyógyászati Klinikánkat, két ciklusban rektorhelyettesként is tevékenykedett, 2013 óta pedig Kardiológiai Tanszékünk professzor emeritusa volt. Fiatal korától kezdve példamutatóan sportolt, Universiade győztes, háromszoros BEK győztes és ötszörös országos bajnok párbajtőrvívó volt, a sportolói lét pedig egész lényét áthatotta. Tökéletes példát mutatott arra, amiben mélységesen hiszek: hogy a sport, az ott tanult mentalitás jelentősen hozzájárul hivatásunk legmagasabb szintű műveléséhez!
Mai napig élénken emlékszem harmadéves nyári belgyógyászat gyakorlatomra, amit a Szabolcs utcában, Préda István intézetében töltöttem. Akkor még docensként személyesen is foglalkozott velem, és nagyon sok mindent volt szerencsém látni, tapasztalni!
Keltai Mátyás professzor úr megalapítása óta az Országos Kardiológiai Intézetben dolgozott. Itt szerveződött meg a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Tanszéke, melynek 2004-től három éven át, nyugdíjazásáig a vezetője is volt. 2007-ben a tanszék átkerült a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára – megtiszteltetés és büszkeség számomra, hogy ilyen módon közvetlen tanszékvezető elődömnek tudhatom. Mai napig azon az úton haladunk, amelynek első köveit ő tette le. Úttörő szerepet játszott a mára egyre inkább teret hódító intervenciós kardiológiában, 1987-ben egy külföldi tanulmányút után hazánkban ő végzett először ballon angioplasztikát koszorúsereken. Különleges szerepe volt abban is, hogy Magyarország bekapcsolódott a nemzetközi kardiovaszkuláris klinikai vizsgálatok vérkeringésébe. Tudományos munkájának kiválóságát mutatja, hogy összesen 242 közleményének 16,87 százaléka a TOP 1%-ba, 46,39 százaléka a TOP 10%-ba, 88,65 százaléka pedig a TOP 25%-ba (Q1) tartozó folyóiratokban jelent meg. Nyugdíjba vonulása után is jelentős tudományos-kutatói munkát végzett, csak az elmúlt 10 évben 38 közleménye jelent meg, amelyre eddig 8551 idézet érkezett.
Most tehát nemcsak tanszékünk, de a magyar kardiológia két ikonikus, jelentős hatású alakjától is búcsúzunk. Tudásuk, tapasztalatuk, segítőkészségük fájó hiánya velünk marad, de emléküket örökké őrizzük!
Prof. Dr. Merkely Béla
a Semmelweis Egyetem Rektora
a Magyar Kardiológusok Társaságának Tiszteletbeli Elnöke
Prof. Dr. Préda István Prof. Dr. Keltai Mátyás
