Magyar Pszichiátriai Társaság

Az endometriózis a termékeny életkorban lévő nők körülbelül 10%-át érintő krónikus betegség. Az alapvető elváltozás az, hogy méhnyálkahártyához hasonló, tehát endometriumszövet jelenik meg a méhen kívül, ott beágyazódik és a hormonális ciklus működését követve periodikusan vérzik is helyben, a méh üregén kívül. Leggyakrabban a kismedencében, a petefészkekben, illetve a hashártya felszínén telepszik meg – de sokszor diagnosztizálják a szervezet egyéb helyein is –, így a hüvelyfalat, a vastag-, végbelet is megtámadhatja, ritkábban a vékonybelet, a húgyhólyagot és a húgyúti vezetéket is. Meglepő módon a kismedencén kívüli területeket is érintheti: leírtak már a májat, a vesét, a tüdőt, de még az agyat, sőt az orrnyálkahártyát is érintő esteket. Az időszakos vérzések lokális fájdalmat, immunológiai reakciókat váltanak ki, gyulladás lép fel. A sejtmediátor anyagok felszabadulásával és szétterjedésük mentén a teljes szervezeti válaszreakció mellett belső szervi összenövések és hegek jöhetnek létre. Hormonálisan jellemző szignálok kísérik, illetve váltják ki az endometriózist: a hiperösztrogenémia és progeszteronrezisztencia. Ebben a hormonális mikrokörnyezetben, mely elősegíti a sejtek túlélését és invázióját, a szisztémás és lokalizált szteroidogenezist, gyulladásos válaszreakció bontakozik ki, ami az immunrendszer diszregulációját és a neuro-angiogenezist, tehát szöveti remodellációt válthat ki. Mindezek okai lehetnek a hegesedés és a hiperalgézia megjelenésének.