Magyar Pszichiátriai Társaság

A számítógépes mikrochipek adattárolási kapacitásának és adatfeldolgozási sebességének drámai növekedése, valamint az adattudomány forradalma hozta el a mélytanuló algoritmusok és a természetes nyelvi feldolgozó modellek, azaz a mesterséges intelligencia új korszakát.

A mesterséges intelligencia (MI) az egészségügyben először a képalkotással kapcsolatos területeken jelent meg: az EKG analízisében, a retinális és bőrlaesiók, valamint a patológiai metszetek diagnosztikájában. Ezt követően nagyon ígéretes segítséggé vált a radiológiai képalkotó diagnosztikában a kóros eltérések felismerésében az egyszerű radiológiai eljárásoktól a CT, MR vagy a mammográfia területén, különös tekintettel az intracranialis vérzések, nagyérocclusiók, a PTX vagy a pulmonalis embolia diagnózisában. Ez a fejlődés azonban egyidejű kihívásokkal szembesítette a felhasználókat: az MI-ajánlások csak folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett használhatók, az ezekre való túlzott hagyatkozás elkényelmesítheti a felhasználókat. Továbbá az egyes diagnózisok esetében az MI konfidenciaintervallumokat ad meg, aminek az interpretációja gyakorlatot igényel. A radiológusok számos aggályt fogalmaztak meg részben az MI-ajánlások transzparenciájának hiánya miatt (feketedoboz-effektus), részben a szakmai autonómia védelmében. Jelenleg úgy tűnik, hogy az MI-megoldások a másodpilóta vagy a másodvéleményt adó szerepét tölthetik be a leghatékonyabban a radiológia területén.