A palmaris fasciitis polyarthritis szindróma (PFPA) ritka paraneopláziás mozgásszervi kórkép, mely főként a női nemben, középkorban fordul elő. Klinikumára jellemző a
bilateralis arthritis, palmaris fasciitis, tenyéri erythema, progresszív flexiós kontraktúra és a nem specifikus általános tünetek jelenléte.
Szerzők 64 éves nő beteget mutatnak be, akinek bal túlsúlyú szimmetrikus kézkisízületi–csukló-arthritise, arthralgiája és kétoldali kézfejödémája jelentkezett gyengeség, fogyás, fáradékonyság mellett. Labor- és képalkotó vizsgálatok alapján panaszai hátterében PFPAszindrómát diagnosztizáltak, melyet tüdőtumor idézett elő. Patomechanizmusában a tumorszövet által termelt növekedési faktorok jelenléte, a tumorellenes autoimmunválasz
és a hormonális eredet is valószínűsíthető. A beteg gyógytorna, fizioterápia, nem szteroid gyulladásgátló és szteroid-kezelést követően kemoterápiában részesült.
Irodalmi áttekintések során a szerzők által alkalmazott kezelések mellett, a maradandó károsodás, a fasciitis és a rapidan progrediáló flexiós kontraktúra csökkentésére
esetleges jövőbeni terápiás lehetőségként a fibrosis gátlása merül fel.
Palmar fasciitis polyarhtritis syndrome is a rare paraneoplastic musculoskeletal disorder that mainly occurs in middle aged females. Clinical features include bilateral arthritis, palmar fasciitis, palmar erythema, progressive flexion contracture and non-specific general symptoms.
The authors present the case of a 64-year-old female patient with symmetrical hand-wrist arthritis with left side domiance, arthralgia, oedema of both hands, weakness, weight loss, and fatigue. Based on the results of laboratory and imaging examinations PFPA syndrome was diagnosed, caused by lung cancer. The presence of growth factors produced by the tumor tissue, autoimmune response and hormonal origin probably all have a role in
the pathomechanism. The patient received physiotherapy, NSAID and corticosteroid treatment followed by chemotherapy.
By reviewing the available literature the authors conclude that beside the treatment administered by them, in the reduction of permanent damage, fasciitis and progressive
flexion contracture the inhibition of fibrosis can be regarded as a possible future therapeutic method.
