Bevezetés: Tizenöt év mértékadó időszak egy intézmény életében, és ehhez most több jelentős esemény, évforduló is kapcsolódik. Ebből néhány: Kullmann Lajos professzor úr 2006-ban fejezte be az Intézet irányítását, Dénes Zoltán ekkor vette át a szakmai vezető (orvosigazgató) területet; Tanár úr idén 80 éves lett, az Intézet beolvadt az Országos Mozgásszervi Intézetbe, a jogszabály alapján a COVID-vészhelyzet idejére. A közlemény célja az elmúlt 15 év munkájának áttekintése a betegellátás, az oktatás és a tudományos élet területén egyaránt.
Tárgyalás: A 2000-es évektől az új központi épület megépítésével új fejezet kezdődött az Intézet életében. A szakterület fejlődésével a főépületbe részben megújult osztályok költöztek be, új profilok alakultak. Az elmúlt 15 év alatt 6 főigazgató irányította az Intézetet. Az akkori orvos munkatársak közül mindössze tízen dolgoznak ma is az Intézetben, a konzulensek nélküli orvoslétszám viszont 37-ről 52-re bővült (beleértve a 9 rezidenst és 2 szakorvost, akik rehabilitációs szakvizsgára készülnek). Az elmúlt 15 évben az OORI-ban közel 51 000 fekvőbeteget, 340 000 járóbeteget, nappali kórházban 6500 pácienst rehabilitáltak, és végeztek 14 000 műtétet. A Semmelweis Egyetem keretében létrejött a Rehabilitációs Tanszéki Csoport (2009), majd a Rehabilitációs Medicina Tanszék (2019). A graduális képzésben ma már minden SE medikus egyhetes rehabilitációs oktatásban vesz részt, de a gyógytornászok, ápolók, ergoterapeuták, pszichológusok, logopédusok képzése is folyik az Intézetben. Az elmúlt 15 év alatt az OORI-ban sikeresen rehabilitációs szakvizsgát tett orvosok száma 266 volt. Az Intézet, mint rehabilitációs képzőhely nemzetközi mércével is elismert, tevékenysége az UEMS által akkreditált. A tizenöt év alatt lektorált szakmai folyóiratban megjelent cikkek száma 295 (230 magyar, 65 nemzetközi), a könyvfejezeteké 219. A kongresszusi szerepléseket is mutató idézhető absztraktok száma 814 volt (magyar 651, nemzetközi 163).
Konklúzió: Minden történés, momentum nem sorolható fel az elmúlt 15 évből, ez is csak egy szubjektív összefoglaló, de egy európai szintű intézet kialakulásának, működésének szemtanúi lehettünk.

A szisztematikus szakirodalom-elemzés és az abból származtatott metaanalízis korunk bizonyítékokra alapozott orvoslásra való törekvésében a bizonyítékok hierarchiájának a legmagasabb szintjét képviselik. Ezért presztízsük a tudományos közlemények között magas. Ennek ellenére megjelennek értékelhető következtetéseket nem nyújtó vagy félrevezető szakirodalom-elemzések is.
A jelen közlemény célja a különböző szisztematikus elemzési módszerek rövid ismertetése, illetve a szisztematikus szakirodalom-elemzés módszerének rövid bemutatása és hivatkozás további releváns forrásokra. A munka részben szakfolyóiratok lektorálási tapasztalatain, másrészt a kérdéskör szakirodalmának folyamatos követésén alapuló helyzetfeltáró elemzés.
Az utóbbi tíz évben sokféle rendszerezett szakirodalom-elemzési módszer alakult ki, számuk az 50-hez közelít. A tisztánlátást szinonimák is zavarják. A rehabilitációban a kvalitatív kutatásoknak, a környezeti tényezőknek „A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásában” bemutatott dimenzióit is figyelembe kell vennie. Az elemzések ideálisan mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatokra kitérnek. A szakirodalom rendszerezett elemzése erőforrás- és munkaigényes tevékenység, amelyet regisztrációs lehetőség, irányelv, többféle értékelési eszköz és csekklista is támogat. A metaanalízisek követendő statisztikai módszertana jól kidolgozott, hozzáértő statisztikus részvételét feltételezi. A primer kutatások adatainak heterogenitásából adódó problémákat azonban így sem mindig sikerül kezelni.
Következtetésként a szerzők a szisztematikus szakirodalom-elemzések esetében a kritikus olvasást és értelmezést, az ilyen kutatást végzők részére a rendelkezésre álló támogató eljárások alkalmazását és a bemutatott fontos lépések precíz követését javasolják. Rehabilitációs kutatásokban a kvalitatív és a kvantitatív vizsgálatok összekapcsolását tartják követendőnek.