Háttér és célkitűzés: A beszéd egy rendkívül komplex, több komponensből álló folyamat, amelyet a különféle neurológiai kórképek eltérő mértékben károsíthatnak. Beszédzavar, vagyis dysarthria esetében a beszéd szervezése és kivitelezése válik érintetté. Kutatásunk célja a nemzetközi gyakorlatban gyakran alkalmazott úgynevezett diadochokinesis módszerrel három neurológiai kórkép esetén a beszéd kivitelezésének vizsgálata.
Betegek és módszer: Vizsgálatunkban 18 dysarthriás személy vett részt, akik közül 6 fő Parkinson-kór, 5 fő stroke, 7 fő pedig sclerosis multiplex miatt állt rehabilitáció alatt. A beszéd kivitelezésének vizsgálatára a magyar fonetikai szabályoknak megfelelően négy diadochokinesis-ingert állítottunk össze. A betegek feladata a négy inger folyamatos ismétlése volt, válaszaikat diktafonnal rögzítettük, majd hanganalízis, valamint statisztikai program segítségével elemeztük. Demenciával, depresszióval, valamint nyelvi zavarral diagnosztizált személyek nem vettek részt a kutatásban.
Eredmények: Elemzéseink során a vizsgálatban részt vevő három betegcsoport közötti különbségekre fókuszáltunk. Eredményeink alapján a Parkinson-kórral diagnosztizált személyek átlagos beszédsebessége volt a leggyorsabb, ezt követi a sclerosis multiplexes, majd a stroke-os betegcsoport átlagos teljesítménye. Három inger esetében a Parkinson-kóros betegcsoport beszédsebessége szignifikáns eltérést mutatott a másik két csoporthoz képest. Egy inger esetében a Parkinson-kór és a sclerosis multiplex diagnózissal rendelkező betegek teljesítménye is szignifikáns eltérést mutatott a stroke-betegekéhez képest.
Következtetések: Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy az extrapyramidalis rendszer károsodása a beszéd kivitelezésében olyan eltéréseket okoz, amely a beszédsebesség jelentős felgyorsulásában manifesztálódik Parkinson-kór esetén. A kutatásunkban részt vevő stroke- és sclerosis multiplexes betegek dysarthriájára a beszédsebesség lassulása volt jellemző. Eredményeink adalékkal szolgálhatnak a beszédrehabilitáció során végzett diagnosztikus és terápiás tevékenységek tervezéséhez.

Bevezetés: A térd extensor mechanizmusában bekövetkező ínszakadás rendkívül ritka sérülés. Az optimális eredmény elérése szempontjából elengedhetetlen a korai diagnosztizálás, az azonnali műtéti kezelés, valamint az adekvát mozgásterápia. Célunk a regenerálódási folyamat összetettségének megvilágítása, kiemelve a rehabilitáció folyamatát és szükségességét.
Esetismertetés: Intézetünkben 2020. január és március között két quadricepsín-rupturált beteget rehabilitáltunk. Mindkét páciens férfi volt (átlagéletkor: 58 év), akik egy‑, illetve kétoldali quadricepsrupturát szenvedtek el suprapatellarisan, enyhe traumás behatás következményeként. A reinsertio mindkét esetben 72 órán belül megtörtént. Traumatológiai osztályon könyökmankóval ellátták őket, fizioterápiás beavatkozásban az egyoldali sérülést elszenvedett páciensünk részesült az intézeti komplex rehabilitációs kezelést megelőző időszakban. Mindkét esetben az intézetünkben történt rehabilitáció során az University of Wisconsin Madison Health Sports Rehabilitation és Sports Medicine Physician csoport által összeállított kezelési protokollt követtük. A protokoll a korai mobilizációt a mozgástartomány növelését, az izmok erősítését, a járásképesség és a kardiorespiratorikus állóképesség fejlesztését, valamint a teljes funkcionalitás mihamarabbi visszanyerését javasolja. Esettanulmányunkban bemutatjuk a két betegünk rehabilitációs programját. Összehasonlítottuk a különböző ellátási szinten elért eredményeket a protokoll ajánlásával.
Következtetések: Az egy- és kétoldali quadricepsín-szakadás posztoperatív kezelésében egy jól felépített, komplex rehabilitációs tevékenység által kiváló funkcionális eredmény érhető el. A rehabilitációs folyamat bemutatásával szeretnénk javaslatot tenni az egységes protokoll követésére, a megfelelő időben, megfelelő szinten elkezdett posztoperatív rehabilitáció és korai mobilizáció fontosságára.

A robotterápia alkalmazásának relevanciáját nem csak a terápia effektivitásának, illetve tudományos publikálhatóságnak – amely az eszközök által biztosított mérési eredményeken is alapul – szempontjából érdemes vizsgálni, hanem célszerű megnézni a hatékonyságát gazdasági szempontból is. A szerzők bővebben kitérnek a stroke-ot elszenvedett páciensek kapcsán felmerülő egészségügyi és egyéb költségekre, illetve arra, hogy a robotterápia alkalmazásával ezek a költségek több területen is csökkenthetők. A szerzők a Rehabilitáció lap előző (2019. évi 4.) számában bemutattak egy svájci gyártmányú felső végtagi robotos rehabilitációs rendszert, ezúttal ismertetik egy osztrák cég, a Tyromotion által felső végtagi rehabilitációra kialakított eszközparkot, amely öt eszközt foglal magába, ezek a következők: Diego, Tymo, Pablo, Myro, Amadeo. Kifejtésre kerül az előbbiekben felsorolt terápiás eszközök hasznossága, terápiás alkalmazhatósága, illetve a kritériumrendszer, amelynek meg kell felelni ahhoz, hogy a páciens alkalmas legyen az ezekkel az eszközökkel végzett terápiára. Végül, de nem utolsósorban a szerzők ismertetik tapasztalatukat a robotterápia és előkészítése szempontjából a lehető legjobb elérhető eredmény érdekében.

Megemlékezés dr. Siegler János életéről és munkásságáról.