Háttér és célkitűzés: A nyelvi és a numerikus képességek kapcsolatát illetően több versengő nézetet tartanak számon. Ismertek bizonyítékok a számolási és a nyelvi képességeket átfedő kapcsolatra, ugyanakkor ennek ellentettjére, a számolási képességek nyelvtől független létezésére vonatkozóan is vannak adatok. Az agykérgi lokalizációt tekintve is írtak le átfedéseket a nyelv és a számolási műveletek során aktiválódó területek között. Ennek a viszonynak a pontosabb megértése motiválta kutatásunkat, amelyben a szerzett nyelvi zavarral élő személyek numerikus képességeit mértük fel annak érdekében, hogy ki lehessen mutatni, együtt jár-e a nyelvi veszteség a számolási képességekhez kötődő veszteséggel vagy sem.
Betegek és módszerek: Vizsgálatunkban 17 afáziás beteg, valamint hozzájuk korban, nemben és iskolázottságban illesztett kontrollszemély vett részt. A nyelvi képesség vizsgálatára a Western Afázia Tesztet, a Boston Megnevezési Tesztet és a Token beszédmegértési tesztet, a számolási képességek felmérésére a Numerikus Feldolgozás és Számolás Tesztet használtuk. Az afázia súlyosságát tekintve a résztvevők közül 9 közepesen súlyos és 8 enyhe afáziás személy volt. Demenciával, depresszióval diagnosztizált betegek nem vettek részt a kutatásban.
Eredmények: Az afáziás betegek numerikus teljesítménye szignifikánsan elmarad az egészséges kontrollhoz képest a nyelvi zavar mértékének függvényében. Az afáziás személyek numerikus összteljesítményét illetően szignifikáns különbség mutatkozik az egészséges és a középsúlyos afáziás, valamint az enyhe és a középsúlyos afáziás csoport között. A vizsgált feladatcsoportokat tekintve is szignifikáns különbség mutatkozott a csoportok között. Az afáziás betegek a legjobb teljesítményt a számfogalom feladatcsoportban érték el, míg a számolás feladatcsoport bizonyult a legnehezebbnek. Az aritmetikai tények és szabályok esetében az alapműveletek vizsgálata során mindkét afáziás csoport jobb teljesítményt nyújtott az összeadás és kivonás műveleteket tartalmazó feladatokban, mint a szorzás és osztás során. A szöveges feladatok megoldásait elemezve elmondható, hogy a páciensek a feladatok felét tudták sikeresen megoldani. Az elemzések szerint a szöveges feladatokban nyújtott teljesítmény nem függött a végzendő művelettől, ugyanakkor az enyhe és a középsúlyos afáziás csoport egyaránt rosszabbul teljesített mind a négy alapműveletet illetően.
Következtetések: Vizsgálatunk eredményei szerint az afázia esetében a szerzett nyelvi zavar súlyosságától függően különböző mértékben károsodnak a numerikus képességekhez kötődő funkciók. Ez arra enged következtetni, hogy összefüggés feltételezhető a nyelvi képesség és a ráépülő numerikus problémamegoldás között.

A világon több mint egy milliárd ember él valamilyen fogyatékossággal. Magyarországon a 2011-es népszámlálás alapján 500 000 ember él fogyatékkal. Ezek az emberek veszélyeztetett csoportba tartoznak fogászati szempontból is, hiszen a funkcióveszteség eredményeként a szájhigiéniás rutin és a rendszeres fogorvosi kontroll nehezített. Ezen betegcsoport fogorvosi prevenciójáról, vizsgálatáról, ellátásáról és utánkövetéséről nincsenek irányelvek és protokollok. 2015 őszén a Fogászati és Szájsebészeti Oktatóintézet és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet által közösen működtetett fogorvosi rendelő került átadásra. A mozgásukban korlátozott páciensek szájhigiénés szokásait, fogazatát és ellátottsági szintjét vizsgáljuk. Célunk – a páciensek megmaradt képességeit felmérve, eredményeink segítségével, új fogászati prevenciós modellek kialakításával – a pácienseinknek a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodása és a társadalomba való integráció elősegítése.

Bevezetés: Az időben megkezdett táplálásnak számos pozitív hatása ismeretes. A helyes táplálási intervenció nagyban meghatározza a rehabilitáció hosszát és hatékonyságát, de ennek ellenére kevés információ áll rendelkezésünkre a táplálási problémákról a rehabilitáció időszakából. Módszer: Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tápláltságiállapot-felmérése három hónapon át zajlott, amely a MUST (Malnutrition Universal Screening Tool) nemzetközileg validált mérőeszközzel történt. Ezenkívül egyéb tápláltsági állapotra utaló paraméterek lejegyzésére és vizsgálatára is sor került. Eredmények: A betegek 34%-át érinti az alultápláltság kockázata, amelyből 12% teszi ki a fokozottan veszélyeztetett csoportot. A malnutrícióra leginkább veszélyeztetett osztályok a koponya- és agysérülteket, illetve a gerincvelősérülteket ellátók. Ezeken az osztályokon a betegek 44%-ának van 3, illetve nagyobb MUST-pontszáma. A BMI és a MUST-pontszámok negatív korrelációt mutattak, az összfehérjeértékek és a MUST-pontszámok változói nem korrelálnak. Következtetés: A koponya- és agysérültek, illetve a gerincvelősérültek körében elengedhetetlen a malnutríciórizikó időben elvégzett szűrése és a megfelelően kialakított, a betegcsoportra jellemző sajátosságokat figyelembe vevő táplálásterápia.

Életének 76. évében, 2018. január 2-án, türelemmel viselt betegség után elhunyt dr. Chikán Csaba, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) alapító elnöke. Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy Magyarországon az 1970-es évek végén elkezdődött a súlyosan mozgássérült emberek szervezett érdekvédelme, majd néhány helyi egyesület létrejötte után 1981-ben megalakult a mozgássérült emberek országos érdekérvényesítő szervezete, amelynek első elnöke önkéntesként, közjegyzői főhivatása megtartása mellett, dr. Chikán Csaba lett.

A Kanadai Tevékenységelemző Mérés (Canadian Occupational Performance Measure – COPM) számos országban széles körben alkalmazott funkcionális felmérő eszköz, amely segíti az ergoterapeutákat abban, hogy megtervezzék és értékeljék klienseik ergoterápiás folyamatait. A COPM-et a szerzők engedélyével az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) ergoterapeuta-teamje fordította magyarra. Ez a cikk a magyar nyelvű COPM OORI-ban történt alkalmazásának első benyomásait foglalja össze.