Háttér: A hypertonia jelentős népegészségügyi probléma, korai felismerése és megfelelő kezelése kulcsfontosságú a cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentése szempontjából. Az új Magyar Hipertónia Regiszter célja az volt, hogy feltárja a hazai családorvosok, belgyógyászok, kardiológusok rendelői-szakrendelői vérnyomásmérési gyakorlatát, valamint a vérnyomás szezonális ingadozását.
Módszerek: 2018 októbere és 2023 áprilisa között, négy hónapos periódusokban Omron M3 IT vérnyomásmérő készülékek kerültek kihelyezésre családorvosi rendelőkbe és szakrendelőkbe. Az Omron Medistance rendszere segítségével a vérnyomásadatok továbbításra kerültek egy központi szerverre.
Eredmények: Családorvosok (n=2491) és belgyógyászok/kardiológusok (n=477) vettek részt a vizsgálatban. 10, négy hónapos periódus során összesen 4 804 821 vérnyomásadat került rögzítésre. A napi vérnyomásmérések átlagos száma 3,0 és 5,6 között mozgott. Az Európai Hypertonia Társaság irányelvét követő besorolás alapján a mérések 14%-a esett az optimális, 13,4%-a a normális, 16,7%-a pedig az emelkedett-normális kategóriába. A mérések 56%-a volt emelkedett; 1-es fokozatú (31,6%), 2-es fokozatú (17,1%) vagy 3-as fokozatú (7,4%) hypertonia. Átlagosan 5/2 Hgmm-es különbség volt a téli és nyári szisztolés és diasztolés vérnyomásátlagok között. Emelkedett szisztolés vérnyomás volt kimutatható azokban a családorvosi praxisokban, ahol 2000 felett volt a kártyaszám azokkal a praxisokkal összehasonlítva, ahol a kártyaszám kevesebb volt, mint 1500 (141,86 Hgmm versus 140,02
Hgmm, p<0,05).
Következtetések: Az alacsony átlagos napi vérnyomásmérésszámok a hazai családorvosok és szakorvosok korlátozott vérnyomásmérési lehetőségeire vagy vérnyomásmérési szándékára utalhatnak. A nagyobb betegszámú családorvosi praxisok betegeinek vérnyomása kevésbé kontrollált. Ezek az eredmények az otthoni vérnyomás-monitorozás fontosságára és a szezonális vérnyomás-ingadozás hosszú távú gondozás során való jelentőségére is felhívják a figyelmet.

Background: Hypertension is a major public health problem, thus, its timely and appropriate diagnosis and management are crucial for reducing cardiovascular morbidity and mortality. The aim of the new Hungarian Hypertension Registry is to evaluate the blood pressure measurement practices of general practitioners (GPs), internists and cardiologists in outpatient clinics, as well as to assess the seasonal variability of blood pressure. Materials and methods: Omron M3 IT devices were used during four-month periods between October 2018 and April 2023 in GP practices and in hypertension clinics. The blood pressure data were then transmitted online from the monitors’ cuffs to a central database using the Medistance system of Omron.
Results: Family physicians (n=2491), and internists/cardiologists (n=477) participated in the study. A total of 4,804,821 blood pressure measurements were taken during 10 four-month evaluation periods. In the ten periods, the daily average number of measurements was between 3.0 and 5.6. Following ESH diagnostic criteria, the proportion of subjects in optimal, normal and high-normal blood pressure categories were 14%, 13.4% and 16.7%, respectively. Altogether 56% of the measurements belonged to stage 1, stage 2 or stage 3 hypertension categories (31.6%, 17.1% andó 7.4%, respectively). On average, a difference of 5/2 mmHg was observed between winter and summer data in systolic and diastolic blood pressures, respectively. The average systolic blood pressure values were higher in GP practices with more than 2,000 patients than in the ones with less than 1 500 patients (141.86 mmHg versus 140.02 mmHg, p<0.05).
Conclusion: In conclusion, the low daily average number of blood pressure measurements indicates a limited blood pressure screening awareness/capacity in the case of Hungarian family physicians and specialists. In GP practices with more patients, blood pressure is usually less well-controlled. These results suggest that the further promotion of home blood pressure monitoring is necessary and also the consideration of seasonal blood pressure variability during longitudinal care.

A pitvarfibrilláció (PF) egyre növekvő népegészségügyi problémát jelent. A PF miatti antikoaguláns kezeléssel kapcsolatos nagy klinikai vizsgálatokba előrehaladott krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegek nem kerültek bevonásra, éppen ezért a jelenleg elérhető szakirodalmi adatok alapján az antikoagulálási stratégia ezen betegekben nem egységes. CKD-betegekben a tradicionális rizikótényezők mellett speciális kockázati tényezők is szerepet játszanak a pitvarfibrilláció és a megelőzni kívánt thromboemboliás szövődmény, a stroke kialakulásában, ezért az átlagpopulációban használt pontrendszerek (CHA2DS2-VASc és HAS-BLED) nem alkalmasak a pontos rizikóbecslésre ebben a betegcsoportban. Ismert, hogy a veseelégtelenség és a pitvarfibrilláció között kétirányú kapcsolat áll fenn: a CKD progressziója gyorsabb PF fennállásakor, illetve pitvarfibrillálókban nagyobb valószínűséggel alakul ki krónikus veseelégtelenség. A stroke/szisztémás embolisatio megelőzésének kérdése CKD-populációban rendkívül komplex. A direkt orális antikoaguláns (DOAC) szerek a K-vitamin-antagonistákkal (VKA) összehasonlítva enyhe-közepes GFR-csökkenés esetén (CKD 1–3. stádiumában) jobb eredményeket igazoltak a stroke-prevenció és a vesefunkció-progressziót illetően, valamint ritkábbak voltak a major vérzéses epizódok és a cardiovascularis események is a VKA-kezeléshez képest. Azonban CKD 4–5. stádiumban jelenleg nem rendelkezünk kellő evidenciával az optimális antikoaguláns terápiát illetően. Hemodializált betegekben a magas vérzési rizikó miatt általánosságban restriktívebb szemlélet szükséges az antikoaguláns kezelés indikációjában. Ilyenkor minden esetben egyéni mérlegelés, individuális döntéshozatal indokolt. Ugyanakkor ebben a betegcsoportban a magas stroke-rizikójú betegek azonosítása és megfelelő kezelése ugyanilyen fontos. Új terápiás lehetőségként áll rendelkezésünkre a bal pitvari fülcsezárás, illete a XI. faktor inhibitorok megjelenése, amely a magas vérzési rizikójú betegek számára előnyös megoldást jelenthet. Összefoglalónk célja, hogy a pitvarfibrilláló CKD-betegekben felhívjuk a figyelmet az antikoaguláns terápia nehézségeire, hiszen mielőbb szükséges lenne ezen vulnerábilis betegcsoport kezelésére vonatkozó további, gyakorlati javaslatok kidolgozása a jelenlegi magas morbiditás és mortalitás csökkentése céljából.

Atrial fibrillation (AF) has a continuously increasing public health significance. Patients with advanced chronic kidney disease (CKD) were not included in the large clinical trials according to anticoagulation therapy in AF, hence - based on the currently available literature data - the anticoagulation strategy in these patients is not standardized. Both traditional and special risk factors play role in the development of AF and related stroke events among CKD patients, therefore the point systems widely used in the general population (CHA2DS2-VASc and HASBLED) are not suitable for accurate risk estimation in this patient subgroup. It has been recognised that there is a two-way relationship between kidney failure and atrial fibrillation: the progression of CKD is faster in the presence of AF, and chronic kidney failure develops more likely in patients with atrial fibrillation. The prevention of stroke/systemic embolization in the CKD population is extremely complex. Direct oral anticoagulants (DOACs) compared to vitamin K antagonists (VKA) showed better results in terms of stroke prevention and renal function decline in the case isodes and cardiovascular events were less frequent with DOACs, as well. However, in CKD stage 4-5, we currently do not have sufficient evidence regarding the optimal anticoagulant therapy. Due to the high bleeding risk of hemodialysis patients, the introduction of anticoagulant therapy requires a more restrictive approach than general. Individual consideration and decision-making are suggested in every single case. However, identification of patients at high stroke risk and appropriate treatment is unequivocally important in this patient subgroup. Recently, we also have two new therapeutic options, left atrial appendage closure and factor XI inhibition hopefully suitable for patients with high bleeding risk.The purpose of our summary is to review the difficulties of safe anticoagulant therapy in patients with atrial fibrillation and advanced CKD. It would be of utmost importance to develop special practical recommendations for this vulnerable group of patients to reduce the current high morbidity and mortality.

Az immunglobulin-A-nephropathia (IgAN) nemcsak a leggyakoribb primer glomerularis betegség, hanem a krónikus vesekárosodás egyik vezető oka világszerte. Habár a betegek tünetei különböző klinikai képet mutathatnak – a tünetmentes vizeleteltérésektől kezdve a rapidan progrediáló
glomerulonephritisig –, a diagnosztika alapja mai napig a vesebiopsziás minta domináns vagy kodomináns IgA-festődése. Jelenleg a kezelés sarokkövét a széles körű, rizikófaktorok optimalizálására törekvő szupportív konzervatív terápia jelenti. Bizonyos esetekben szisztémás
immunszuppresszív szerek bevezetése szükséges, amely további javulást eredményezhet, ugyanakkor alkalmazásuk pontos klinikai előnye a lehetséges infektív és metabolikus mellékhatások miatt továbbra is vita tárgyát képezi. A betegség patofiziológiájának közelmúltbeli alaposabb megismerése segítette, hogy a konzervatív kezelési szemlélet mellett a bél-vese tengely szereplőit, B-lymphocyták érési útvonalát és a komplementkaszkádot érintő potenciális terápiás célpontok váljanak ismertté. Cikkünkben röviden áttekintjük az IgA-nephropathia patofiziológiáját, diagnosztikai módszereket, a prognózis előrejelzését és a kezelést érintő legfrissebb kutatási eredményeket.

Immunoglobulin A nephropathy (IgAN) is not only the most common primary glomerular disease, but also a leading cause of chronic kidney disease worldwide. Although patients may present with various clinical presentations – ranging from asymptomatic urine abnormalities to rapidly progressive glomerulonephritis – the gold standard diagnostic feature still remains the appearance of dominant or co-dominant IgA staining on the kidney biopsy specimen. Currently, supportive conservative therapy aimed at optimising several risk factors is the cornerstone of treatment. In some cases, the administration of systemic immunosuppressive agents may be necessary and may lead to further improvement, but the exact clinical benefit of their use remains a matter of debate due to possible infectious and metabolic side effects. In addition to the conservative treatment approach, recent advances in our understanding of the disease’s pathophysiology have been helping to identify potential therapeutic targets attacking the gut-kidney axis, B-lymphocytes maturation pathway and the complement cascade, changing the traditional conservative treatment paradigm. In our article, we briefly review the pathophysiology, diagnostic methods, outcome prediction of IgA nephropathy and the latest developments concerning treatment standards.

Az egészségi állapot sajátos meghatározói azok a társadalmigazdasági tényezők, amelyek mind a beteg, mind környezetének jellemzői. Ezek a paraméterek bonyolult kölcsönhatási rendszerben fejtik ki hatásukat. Olyan strukturális mutatók, mint a vagyoni helyzet, az iskolázottság, a foglalkoztatottság, szövevényes közvetítő (mediátor) és azok hatását befolyásoló (moderátor) tényezőkön keresztül hatnak. Mindezek a kölcsönhatások sok esetben máshogyan alakulnak, függően egyéb kritikus tényezők (életkor, biológiai nem/nemi identitás, rassz, etnikai jellemzők, kulturális tényezők, fogyatékosság, rokkantság) együttállásától. A szív- és érrendszeri megbetegedések számos vizsgálat eredményét tekintve szoros összefüggést mutatnak az érintett betegek, környezetük társadalmi- gazdasági tényezőivel. Ezen asszociáció mellett a szocioökonómiai mutatók a betegségek kimenetelét is jelentős mértékben befolyásolják. Kevesebb az adat azzal kapcsolatosan, hogy vajon a prognózis hogyan befolyásolható célzott, a társadalmi-gazdasági tényezőkre fókuszáló beavatkozásokkal.

The specific determinants of health are the socio-economic factors that characterise both the patient and his/her environment. These parameters interact in a complex system. Structural indicators such as wealth, education and employment act through a complex set of mediating and moderating factors. In many cases, these interactions take different forms depending on the combination of other critical factors (age, biological sex/gender, race, ethnicity, cultural factors, disability). Cardiovascular disease has been shown in a number of studies to be closely related to the socioeconomic factors of the patients and their environment. In addition to this association, socio-economic indicators also have a significant impact on disease outcomes. There are less data on how prognosis can be influenced by targeted interventions focusing on socio-economic factors.

A cardiovascularis betegségek kialakulásában és lefolyásában is szerepet játszanak a pszichoszociális és a szocioökonómiai tényezők. Az ezekkel kapcsolatos ismeretek már olyan mértékűek, hogy a pszichoszociális tényezők figyelembevételének fontossága a nemzetközi irányelvek szintjén is megjelenik. Ez a közlemény a szocioökonómiai tényezők közül az egyedüllét és a szociális izoláció káros hatásának bemutatását részletezi, míg a pszichológiai faktorok közül a depresszió és a cardiovascularis betegségek kapcsolatára fókuszál, kitérve az intervenciós lehetőségekre. Fontos lenne, hogy a kezelőorvos a pszichoszociális faktorok figyelembevételével mérje fel a cardiovascularis rizikót és ahol mód van rá, javasoljon olyan terápiás lehetőséget, ami egyaránt javít a pszichés és a cardiovascularis betegségek kimenetelén

Psychosocial and socioeconomic factors play role in the development and progression of cardiovascular diseases. The amount of data in this field have led to the involvement into the current guidelines the importance of the consideration of psychosocial factors. The subject of this review article includes loneliness and social isolation as socioeconomic factors and depression as psychological factor as risk factors of cardiovascular diseases providing possibilities of intervention where applicable. It would be important for the attending physician to consider the cardiovascular risk including the evaluation of psychosocial factors and if possible, use treatments which are beneficial both for the outcome of psychological and cardiovascular conditions.

Bevezetés: A palliatív ellátás célja a krónikus, progresszív betegségben szenvedő, súlyos állapotú betegek életminőségének javítása. Munkánk során a krónikus hemodialízis (HD)-kezelésben részesülő betegek tüneteit, állapotát és életvégi kívánságát mértük fel annak megítélésére, hogy palliatív ellátásuk indokolt lenne-e. Betegek és módszerek: Munkánk első részében 2022. július 1. és 2023. december 31. között a Pécsi TritonLife Dialízis Centrumban és Szatellita Állomáson a krónikus HDkezelt, előrehaladott daganatos betegségük miatt palliált betegeket két csoportba osztva vizsgáltuk tüneti terheik és életvégi kívánságuk szempontjából. Mindkét csoportban (A és B) a betegek (n=5 mindkét csoportban) tüneti terheit hetente mértük az Edmonton Symptom Assessment System Revised Renal (ESAS-r: Renal) kérdőív segítségével, a B csoport életvégi kívánságát havonta rögzítettük. Munkánk második részében a krónikus HD-kezelteket (n=168) vizsgáltuk tüneteik (Integrated Palliative Care Outcome Scale Renal [IPOS-Renal] kérdőív), többszervi érintettségük (Charlson komorbiditási index) és funkcionális állapotuk (”meglepődéskérdés”) szempontjából.
Eredmények: Első vizsgálatunkban a tüneti terhek felmérése nem volt sikeres, a betegek nem tudták értékelni a skálán tüneteik időbeli változását. A halál bekövetkeztének helyére vonatkozó életvégi kívánság a B csoportban mindkét elhunyt beteg esetében teljesült. Második vizsgálatunkban a krónikus HD-kezeltek jelentős totális fájdalmára derült fény. A Charlson komorbiditási index magas volt (6±2), amely 98%-os tízéves és a ”meglepődéskérdés”-re adott 46 negatív válasz 27%-os egy éven belüli várható halálozást jelent.
Megbeszélés: A krónikus HD-kezeltek magas tüneti terhei és várható halálozása palliatív kezelésük szükségességét hangsúlyozza.

Introduction: Palliative care improves the quality of life in patients with serious condition suffering from chronic, progressive disease. In our work, we assessed the symptoms, condition and end-of-life wishes of patients treated with chronic haemodialysis (HD) in order to assess whether palliative care would be justified. Patients and methods: In the first part of our work, between 1 July, 2022 and 31 December, 2023 in the TritonLife Dialysis Center and Szatellita Station in Pécs, chronic HD treated patients with advanced cancer divided in two groups were examined regarding their symptoms and the end-of-life wishes. The symptoms in both groups (A and B) (n=5 in both groups) was assessed weekly using the Edmonton Symptom Assessment System Revised Renal (ESAS-r: Renal) questionnaire and the end-of-life wishes of patients in group B were recorded monthly. In the second part of our work, we examined the chronic HD patients (n=168) concerning their symptoms (Integrated Palliative Care Outcome Scale Renal /IPOS-Renal/ questionnaire), their multiorgan involvement (Charlson comorbidity index) and their functional status (“surprise question”).
Results: In the first part of our work, the assessment of symptoms using this questionnaire was not successful. The end-of-life wishes for the place of death could be fulfilled in both dead patients in group B. In the second part of our work, in chronic HD treated patients, a significant symptomatic burden was revealed. The Charlson comorbidity index was high (6±2), which means 98% expected mortality within the following ten years, and the 46 negative answers to the “surprise question” mean 27% expected mortality within the next year.
Discussion: The high burden of symptoms and expected mortality of chronic HD patients clearly suggest the need for their palliative care.