| Borító |
|
|
| Tartalomjegyzék |
|
|
| Főszerkesztői levél |
|
|
| Köszöntő |
|
|
| A krónikus vesebetegség prevalenciája, kardiometabolikus társbetegségei és lejelentése. A CKD-EPI-HUN vizsgálat kohorszelemzése |
| Szerző(k): ZEMPLÉNYI Antal, SÁGHY Eszter, KÓNYI Anna, SZABÓ Lilla, WITTMANN István, LACZY Boglárka |
ABSZTRAKT – Célkitűzés: A krónikus vesebetegség (CKD) megnövekedett komorbiditási teherrel, rokkantsággal és halálozással társul, így világszerte jelentős népegészségügyi problémát jelent. Magyarországon azonban nem rendelkezünk prevalenciaadatokkal.
Módszerek: Vizsgálatunkban a CKD prevalenciáját, stádiummegoszlását és a gyakori társbetegségeket határoztuk meg Magyarországon, a Pécsi Tudományegyetem vonzáskörzetében, Baranya vármegyében élő, egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő egyének csoportjában, 2011 és 2019 között, a becsült glomerularis filtrációs ráta (bGFR), az albuminuria és a nemzetközi betegségkódok alapján, adatbázis-elemzés segítségével. Összehasonlítottuk a laboratóriumi mérésekkel igazolt és a releváns diagnóziskódokkal regisztrált CKD-betegek számát.
Eredmények: A régióban elő 296 781 egyén közül 31,3%-nál történt bGFR-mérés és 6,4%-nál végeztek albuminuriameghatározást, akik között 13 596 CKD-beteget (14,0%) azonosítottunk a laboratóriumi határértékek alapján. Meghatároztuk a bGFR szerinti stádiummegoszlást (G3a: 70%, G3b: 22%, G4: 6%, G5: 2%). Az összes CKD-beteg 70,2%-a volt hypertoniás, 41,5%-a volt diabeteses, 20,5%-ánál fordult elő szívelégtelenség, 9,4%-ánál szívinfarktus és 10,5%-ánál stroke. A laboratóriumilag igazolt esetek csupán 28,6%-ánál történt meg a CKD diagnózis kódolása a 2011–2019 közötti időszakban.
Következtetések: A CKD prevalenciája 14,0% volt az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő lakosok magyarországi szubpopulációjában a 2011–2019 közötti időszakban, emellett a CKD diagnózisának dokumentálását jelentősen alacsonyabbnak találtuk. |
|
| Emelkedett szívfrekvencia, hypertonia és cardiovascularis kockázatElevated heart rate, hypertension and cardiovascular risk | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Prof. Dr. Járai Zoltán |
ÖSSZEFOGLALÁS – A vegetatív (paraszimpatikus és szimpatikus) idegrendszer aktivitása döntő szerepet játszik a keringési rendszer szabályozásában és a szervezet mindenkori, változó környezeti helyzethez történő adaptációjában. A paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer egyensúlyi állapota (vagy éppen ennek megszűnése autonóm diszfunkció esetében) határozza meg ugyanis a szívfrekvenciát, a szívizomzat kontraktilitását, emellett a szimpatikus idegrendszer
döntő szerepet játszik a perifériás vascularis rezisztencia mértékének meghatározásában
is. Ezek a tényezők a vérnyomás szabályozásának alapelemei. Az elmúlt öt évtizedben végzett kiterjedt kutatások alapján körvonalazható a jelenkor gyakorló orvosa számára a kórosan emelkedett szívfrekvencia jelentősége, különösképpen a hypertoniás betegek cardiovascularis rizikóbecslése során. Jelen rövid összefoglaló az ezzel kapcsolatos legfontosabb irodalmi adatokat kívánta összegyűjteni. Summary – The activity of the autonomic (parasympathetic and sympathetic) nervous system plays a decisive role in the regulation of the circulatory system and in the adaptation of the organism to the ever-changing environmental situation. The equilibrium state of the parasympathetic and sympathetic nervous systems (or its cessation in the case of autonomic dysfunction) determines the heart rate and contractility of the heart muscle. The sympathetic nervous system also plays a decisive role in determining the degree of peripheral vascular resistance. These factors are basic elements for regulating blood pressure. Based on extensive research conducted over the past five decades, the significance of elevated heart rate can be outlined for today’s practicing physicians, especially when assessing cardiovascular risk in hypertensive patients. This brief summary was intended to collect the most important literature data in this regard. |
|
| Lipidcsökkentő kezelés hypertoniában: mit, mennyit, mikor?Lipid-lowering therapy in hypertension: what, how much and when? | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): HARANGI Mariann, KOVÁCS Beáta |
ÖSSZEFOGLALÁS – A hypertonia és a lipidanyagcsere-eltérések a cardiovascularis megbetegedések két legfontosabb kockázati tényezője. A hypertoniás és hyperlipidaemiás beteg cardiovascularis kockázata nagyobb, mint a csak hypertoniás vagy csak hyperlipidaemiás betegé. Ezért a hyperlipidaemia megfelelő kezelése fontos szempont a hypertoniás beteg gondozása során, mivel megelőzheti az érelmeszesedés és az ehhez társuló macrovascularis események, köztük a myocardialis infarctus és a stroke kialakulását. A korábbi vizsgálatok azt igazolták, hogy a hidroxi-metil-glutaril-koenzim-A-reduktáz-gátló sztatinok hypertoniás betegek esetén nem várt vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Emellett a fibrátok és az omega-3 zsírsav készítmények is fokozhatják a vérnyomáscsökkentő kezelés hatékonyságát. E farmakológiai ágensek segítségével, a lipidszintekre és a vérnyomásértékekre kifejtett kedvező hatásuknak köszönhetően, nagyobb cardiovascularis kockázatcsökkenés érhető el ebben a speciális betegcsoportban. Summary – Hypertension and dyslipidemia are two main risk factors for cardiovascular diseases. Hyperlipidemia and hypertension co-exist in a large proportion of patients. Furthermore, people dealing with hyperlipidemia and hypertension are at a higher risk of developing cardiovascular diseases than those who suffer from hyperlipidemia or hypertension. Therefore, an essential aspect of hypertension therapy is the management of hyperlipidemia as it can prevent the progression of atherosclerosis and related macrovascular events such as myocardial infarction and stroke. Previous studies have demonstrated that 3-hydroxy-3-methylglutaryl coenzyme A reductase inhibitor statins were associated with an unexpected reduction in blood pressure in hypertensive patients. Fibrates and omega-3 fatty acids may also improve the efficacy of antihypertensive treatment. These pharmacological approaches have a favorable effect on both lipids and blood pressure thresholds. These treatments hold great promise in preventing cardiovascular complications in this unique population. |
|
| Sztatinkezelés vesebetegekben: mit, mennyit, mikor?Statin therapy in kidney patients: what, how much and when? | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): SCHNEIDER Károly |
ÖSSZEFOGLALÁS – A koleszterinszint-emelkedés és a szív- és érrendszeri kockázat közti összefüggés jól ismert. A koleszterinszint-csökkenésben igazi áttörést a sztatinok alkalmazása jelentett. Számos vizsgálat igazolta a sztatinok lipidszint-, cardiovascularis kockázatot (CV) csökkentő, valamint érelmeszesedést lassító, plakkregressziót okozó hatását. Az átlagpopulációhoz hasonlóan, a vesebetegek széles csoportjában is számos vizsgálat igazolja a sztatinok CV kockázatcsökkentésben játszott szerepét, amely főleg az enyhe-mérsékelt vesefunkció-beszűkülést mutató betegekben a legkifejezettebb, de még a dializált populációban is kimutatható hatékonyságuk. Szintén vizsgálatok igazolják hatékonyságukat a veseprogresszió lassításában és a proteinuria csökkentésében, de szerepük lehet a kontrasztanyag és aminoglikozid, valamint szívsebészeti beavatkozások akut vesekárosító hatásának kivédésében. Mind cardialis, mind egyéb renoprotectiv hatékonyságuk a lipidcsökkentés és pleiotrop hatásuk összeadódásával magyarázható. A vesebetegekben igazolt fokozott szív- és érrendszeri kockázat alapján a nemzetközi és hazai ajánlásokban a krónikus vesebetegséget a nagy, illetve igen nagy kockázatú csoportba sorolták, amelyekben meghatározott alacsony célértékek elérése csak agresszív antilipaemiás kezeléssel érhetők el. A sztatinok közül így előnyt élveznek az intenzívebb lipidcsökkentést elérő molekulák, nem kellő hatékonyság esetén vagy akár induláskor is már koleszterinfelszívódást gátló ezetimib hozzáadásával. Summary – The association between an elevated cholesterol value and the risk of cardiovascular disease is well known. Over decades various classes of drugs were introduced to decrease cholesterol levels, but the real breakthrough came with the use of statins. In the population without renal disease numerous studies have proven statins to be effective in decreasing the level of lipids, in reducing cardiovascular risk, in delaying atherosclerosis and in the regression of plaque. Similarly, in the population with renal disease, many studies have justified the role of statins in reducing CV risk, especially in mild-moderate renal failure, but also in the population of patients requiring dialysis. Studies have also proven their effectiveness in slowing the progression of renal failure and in the reduction of proteinuria. They might also play a protecting role in contrast material-, aminogylcoside-, cardiacsurgery-induced acute kidney injury. Both the cardiac and the renoprotective effectiveness can be explained by summary of their lipid-decreasing and pleiotrop effects. Based on the increased CV risk proven in the population with renal disease, chronic kidney disease is in the high and very-high risk group in national and international guidelines. Reaching the determined lower target values in the high risk and very high risk group is only possible via aggressive antilipemic treatment. Out of statins, molecules capable of intensive decreasing of lipid levels are in favor, in case of ineffectiveness or even from start ezetimib (an agent inhibiting cholesterine uptake) can be added. |
|
| Új irányelvek |
|
|
| ANCA-asszociált vasculitis gyermekkorbanANCA associated vasculitis in childhood | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): MIKES Bálint, CSIZEK Zsófia, HORVÁTH Orsolya, KAUCSÁR Tamás, KARDOS Magdolna, SZABÓ Attila József, REUSZ György Sándor |
ÖSSZEFOGLALÁS – Az ANCA-asszociált vasculitis egy súlyos lefolyású szisztémás autoimmun betegség, amely nagy százalékban veseérintettséggel is jár. A felnőtt populációban jóval gyakoribb, mint gyermekeknél, ezért kevés nagyobb esetszámú gyermekkori tanulmány áll rendelkezésünkre. Esetbemutatásunk során az elmúlt öt évben ANCA-asszociált vasculitisszel kezelt hat gyermek adatait ismertetjük. Az esetbemutatás mellett kitérünk a jelenlegi immunszuppresszív terápiás lehetőségekre és a plazmaferézis kérdéskörére is. Leírásunkban elemezzük a kezdeti tüneteket, valamint vizsgáljuk a tünetek megjelenése és a diagnózis megállapítása között eltelt időt. Bemutatjuk az induló laboratóriumi adatokat, emellett egy 12 hónapos retrospektív vesefunkció-követésre is kitérünk. Ismertetjük továbbá a betegeinknél alkalmazott terápiákat is. Tekintettel az alacsony esetszámra, részletes statisztikai következtetéseket nem célunk bemutatni. Summary – ANCA-associated vasculitis is a systemic autoimmune disease with a severe course and a high percentage of renal involvement. It is much more common in the adult population than in children, so there are few large case-control studies in pediatric population. We present case reports of six children treated for ANCA-associated vasculitis over the past five years. In addition to the case presentation, we will also discuss current immunosuppressive therapeutic options and the issue of plasmapheresis. We describe the initial symptoms and the time between the onset of symptoms and diagnosis. We present the initial laboratory data and a 12-month retrospective follow-up of renal function. We also describe the therapies used in our patients. Given the small number of cases, we do not aim to present detailed statistical conclusions. |
|
| A krónikus vesebetegség mint cardiovascularis kockázati tényezőChronic kidney disease as cardiovascular risk factor | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Simonyi Gábor |
ÖSSZEFOGLALÁS – A krónikus vesebetegség a szív- és érrendszeri betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora. A krónikus vesebetegségben szenvedő betegek több mint 50%-a cardiovascularis betegségben hal meg, még a dialízis megkezdése előtt. A krónikus vesebetegség és a cardiovascularis betegségek közötti kapcsolatot több mechanizmus magyarázza, többek között az érfalmerevség, a gyulladás, az oxidatív stressz, az anaemia, a kalcium-foszfát anyagcsere zavara és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivációja. A krónikus vesebetegségben szenvedő betegek cardiovascularis rizikójának csökkentése érdekében fontos a krónikus vesebetegség korai felismerése és kezelése, valamint a hagyományos és nem hagyományos rizikófaktorok optimalizálása. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a krónikus vesebetegség és a cardiovascularis betegségek közötti összefüggéseket. Summary – Chronic kidney disease (CKD) is one of the major risk factors for cardiovascular disease (CVD). More than 50% of patients with CKD die from CVD before starting dialysis. The relationship between CKD and CVD is explained by several mechanisms, including arterial stiffness, inflammation, oxidative stress, anaemia, calcium-phosphorus metabolism disorder and renin-angiotensinaldosterone system activation. In order to reduce the cardiovascular risk of patients with CKD, it is important to recognize and treat CKD early, as well as to optimize the traditional and non-traditional risk factors. The aim of this review is to summarize the associations between CKD and CVDs, as well as the prevention and treatment options. |
|
| Társasági hírek |
|
|
| Kvíz |
|
|
