Összefoglalás: A TPT kezeléssel csaknem húsz év alatt összegyűlt klinikai tapasztalatok a pivotalis FPT vizsgálattal nyert ismereteinket jelentősen gyarapították és átformálták. Nyilvánvalóvá vált, hogy a TPT kiemelkedő mértékben növeli a gerinc és jelentős mértékben a csípőtáji BMD-t. Ennél is lényegesebb, hogy a TPT mind a gerinc, mind a csípő, mind a nonvertebrális törések rizikóját minden jelenleg hazánkban forgalomban lévő szernél
erősebben csökkenti. A TPT kezelésnek a distalis radius kortikális porozitását csökkentő hatására nézve eltérő adatok láttak napvilágot, de a TPT csont erősségét növelő hatása minden vizsgálatban meggyőzőnek bizonyult. A pQCT vizsgálatok adatai szerint a TPT javítja a femurnyak szerkezetét, geometriáját és elősegíti a mechanikai terhelésnek leginkább kitett helyeken a csont funkcionális adaptációját. Mindezek alapján átértékelésre került az
anabolikus (hazánkban a gyakorlatban a TPT) kezelés helye a jelenlegi nemzetközi ajánlásokban. Az IOF/ESCEO közös ajánlása szerint a TPT adása első vonalban javasolt a szekunder törésprevencióban, illetve nagyon magas rizikójú betegek esetében a primer törésprevencióban is és a TPT kezelés az első törést követően a legrövidebb
időn belül megkezdendő.

Eddig a NOTCH-jelutak zavarával elsősorban a neurológia tankönyvekben találkoztunk. Bár a vascularis demencia általában sporadikusan jelentkezik, de genetikai okok is lehetnek a háttérben (19 kromoszóma, NOTCH3). Ide soroljuk az autoszomalis domináns cerebralis amyloid angiopathiat (melyben leggyakrabban mutációk vannak az amyloid precursor proteint meghatározó génben), valamint a subcorticalis infarktusokkal jelentkező cerebralis arteriopathiat, ill. a leukoencephalopathiat (CADASIL, NOTCH3 mutációkkal). Fokozatosan kiderül, hogy NOTCH3 mutációk állhatnak a rheumatoid arthritis és más autóimmun megbetegedések hátterében, vagy ezek kombinációiban. Thomas Willis 1672-
ben írta le a vascularis demenciát, és a XIX. században Binswanger és Alzheimer pontosította, ill. elkülönítette a demencia paralytica-tól, melyet akkoriban a neurosyphilis okozott. A molekuláris képalkotó eljárásokkal azonban manapság mitokondriális zavarokról és NOTCH, Hedgehog, WNT, vagy más jelutakról beszélünk, így a jelenlegi citokin-blokkolásoknak (TNF-α, IL-2, IL-6) a következő lépése lehet ezeknek a még mélyebben fekvő sejtes jelutaknak
a gátlása.

Az osteoarthritis (OA) hosszú lefolyású betegség, amely a kezdeti stádiumban változatos klinikai megjelenésű lehet, így ilyenkor nagy kihívást jelent a betegség kimenetelének pontos mérése. Nagyon nehéz továbbá pontosan vizsgálni az OA kezelésére használt tüneti, lassú hatású gyógyszerek, valamint a nem gyógyszeres kezelések hatásosságát. Nemrégiben végzett epidemiológiai vizsgálatok megerősítik a korábbi adatokat, amelyek azt jelzik, hogy a hosszan tartó glukozamin (GA) bevitel csökkentheti a kardiovaszkuláris betegségek (CVD), előfordulását,
függetlenül az OA progressziójára gyakorolt hatástól. Ezek fontos adatok mivel a CVD jelenti a fő halálokot az OA-ben. Azt feltételezik, hogy ez a védő hatás a GA gyulladáscsökkentő tulajdonságaival lehet kapcsolatban

A Semmelweis Egyetem 2019-ben ünnepelte alapításának 250. évfordulóját. Ebből az alkalomból az Egyetem több mint 40 épületének egyes építészeti elemeit, nem mindenki által látott „kincseit” térképeztük fel és fényképeztük le.

A Charcot láb a perifériás polineuropátiában szenvedő betegek szövődménye, amely jelentős csontpusztuláshoz, a láb deformálódásához és talpi fekélyképződéshez vezet. A betegség a láb és a boka lágyrészeit, csontjait, ízületeit érinti. Számos elmélet létezik a betegség multifaktoriális etológiájával kapcsolatban, ideértve az ismétlődő mikrotraumákat és a fokozott véráramlást.

A degeneratív gerinc folyamat egymással biomechanikai összefüggésben álló elváltozások láncolatának felel meg. Ennek elemei képalkotó eljárásokkal azonosíthatók. A szomszédos csigolyák, porckorongok, szalagok és a kisízületek spinális egységet alkotnak. A degeneratív elváltozás mechanikus v. metabolikus károsodásokra bekövetkező válaszreakció.Ez a közlemény áttekinti a csigolyatestek, porckorongok, csontvelő, kisízületek, és a gerinccsatorna degeneratív elváltozásanak radiológiai leleteit. A tanulmány 1. részét előző számunkban referáltuk. Itt most a 2., befejező rész olvasható.

Osteoclast és osteoblast átalakulások a kétfajta csontmetasztázisban
Csontmetasztázisok az emlő és prosztata tumorokban
A csontmetasztázisok kialakulása egyike azon titokzatos folyamatoknak, amelyben biokémiai és biológiai folyamatok zajlanak, és ezek eredményeként a metasztatizáló daganatos sejt egy sajátos mikrokörnyezetet alakít ki. Osteotrop metasztázisról beszélünk, bár a folyamat minden részletét nem ismerjük. A rosszindulatú daganatok leggyakoribb formái – tüdő, emlő, prosztata – erős tendenciát mutatnak, hogy a metasztázisaikat a csontokba továbbítsák.

Rómában a XII–XIII. sz.-ban több, görög eredetű márványfaragó és mozaikművész család élt (pl. a Vassallettusok).
Gyakori volt közöttük a Cosma keresztnév, ezért nevezték el ezeket a mestereket cosmatáknak.
Mozaikjaikat ornamentikus, nonfiguratív jellegük alapján a művészettörténetben járatlanok is könnyen felismerhetik.