A vesefunkció legjobb jelzője a GFR, melynek meghatározása a mindennapi gyakorlatban körülményes (izotóp clearance vizsgálatok) és pontatlan (kreatinin clearance 24 órás vizeletgyűjtésből). Ezért 2005-ben a MANET az MLDT-vel közösen kidolgozott egy ajánlást, mely javasolta a GFR képletekkel becsült számítását, és ennek rutinszerű közlését a laboratóriumi leleten. 2006-tól az amerikai és brit útmutatók is egyértelműen ajánlják a MDRD (Modification of Diet in Renal Disease) egyenlettel történő eGFR alkalmazását. A számításnak a klinikai biokémiai laboratóriumokban történő végzése és az eredmény automatikus közlése azért is célszerű, mert a Scr értéke függ az alkalmazott módszertől, így az új módszerek esetén módosított képlet alkalmazása szükséges.

Az MDRD formulát kizárólag vesebetegek vizsgálatából állapították meg, emiatt a GFR becslés bizonytalansága 60 ml/perc/1,73m2 fölött nő. Ezért a legtöbb laboratórium az eGFR-t csak 60 ml/perc/1,73m2 alatt adta meg numerikusan, ugyanakkor gyakorló orvosoknak szükséges lenne az e feletti értékek konkrét ismerete is. A problémára a megoldást egy 2009. évi epidemiológiai tanulmány hozta, amely 8000-nél több beteg adatával validálta a CKD-EPI formulát. Ez a képlet amellett, hogy krónikus vesebetegekben jól korrelál az MDRD-GFR-rel, a normálishoz közeli vesefunkciónál jobban közelíti a standard módszerrel kapott GFR-t, mint az ebben a tartományban lefelé torzító MDRD képlet. Fentiek figyelembe vételével a MANET és MLDT a laboratóriumi szakembereknek szóló új ajánlásában >> az új képlettel történő számításra való áttérést javasolja a hazai laboratóriumokban is. A honlapunkon elhelyezett kalkulátorral mindkét eredményt közöljük.