Kardiológiai rehabilitáció

A kardiovaszkuláris betegségek egyre fiatalabb korosztályt érintenek. Az aktív dolgozó, kisgyermeket nevelő páciens gyakran érvel a rehabilitáció ellen azzal, hogy 3 hétre nem tud kiszakadni a munkából, a család életéből. Sajnos azonban ami egyszer megtörténik, bármikor megismétlődhet, lehetséges, hogy sokkal súlyosabb formában. A rehabilitáció célja, hogy az infarktust elszenvedett beteg képes legyen visszatérni a munkába, a kedvenc szabadidős tevékenységéhez, úgy, hogy birtokolja mindazt a tudást, amivel minimalizálhatja egy újabb szívkárosodás bekövetkezését. Az intézeti rehabilitáció biztosít egy szakemberekből álló csapatot: orvost, ápolót, dietetikust, gyógytornászt, pszichológust, akiknek a segítségével a beteg elindulhat az életmódváltás útján. Az elvégzett vizsgálatok alapján személyre szabottan alakíthatjuk ki a legjobb gyógyszerelést, kardioprotektív (tehát a keringési rendszer szempontjából optimális) táplálkozást; a fizikai aktivitást és terhelést. És ezt követhetjük, tökéletesíthetjük 3 héten át.

Mi történik a kardiológiai rehabilitáció alatt?

Naponta van vérnyomásmérés, vércukorszint ellenőrzés, EKG-vizsgálat. Több alkalommal elvégzett szívultrahangos vizsgálattal nyomon követhető a szívizom regenerációja. Lehetőség van 24 órás vérnyomás és EKG monitorozásra (Holter vizsgálat) miközben a páciens szokásos napi tevékenységeit végzi. Ha a beteg állapota stabil, akkor terheléses vizsgálattal (futópad vagy kerékpár ergometria) pontosan meghatározható a fizikai terhelhetősége, és a számára megfelelő pulzustartomány.

A fizikai állóképességet a 6 perces járásteszt segítségével a gyógytornász méri fel, majd az eredmény alapján - illetve az orvossal egyeztetve az esetleges rizikófaktorokról - a megfelelő erősségű tornacsoportba irányítja a beteget. A torna és a szobakerékpározás során napról napra fokozatosan emelkedik a tempó és az ellenállás. Egy könnyed légzőtornától indulva fokozatosan jutunk el egy dinamikus gimnasztikáig. A gyógytornász megtanítja a pulzus számolását, megmutatja hol tudja biztonsággal kitapintani és érezni azt a páciens. Minden torna elején megmérjük a nyugalmi pulzust, a bemelegítés utáni értéket, az edzés végére elért pulzust, majd a levezetés után ismét megszámoljuk a percenkénti szívfrekvenciát. Fontos, hogy kialakítsunk egy napi rutint, amiben helyet kap a rendszeres mozgás, és a szintén rendszeres étkezés. Sok intézetben kipróbálhatják a betegek az autogén tréninget, vagy más relaxációs technikát gyógytornász, vagy pszichológus vezetésével.

Ha nem tudja a beteg, mit csinál, nem fogja csinálni 

Fontos része a rehabilitációnak a betegoktatás. Ha ismerjük a szervezetünk működését, tudjuk, hogy mi miért történik, milyen jelekre figyeljünk a mindennapokban, mit és mennyit együnk, hogyan és mennyit mozogjunk és hogy pontosan mit érhetünk el az életmódunk megreformálásával, akkor könnyebb véghez vinni a változásokat és ami a legfőbb: megtartani azt egész életünkre.

A 3 hét csupán ízelítő, bemutató, ez idő alatt érdemes megtervezni, hogy miként építhetjük be hazatérésünk után az életünkbe mindazt, amit tanultunk.

Az intézeti rehabilitáció 21 napba sűríti a szükséges vizsgálatokat és kezeléseket, melyekkel stabil alapot ad a további jólétünkhöz és egy tudatosabb jövőhöz. A gyermekeink felneveléséhez, a munkánk elvégzéséhez hosszú távon kell minél egészségesebbnek maradnunk, ez a 3 hét ebben segít. Nem csupán itt és most, hanem holnap, jövő héten, egy év, és 20 év múlva hálás lesz érte a szívünk!

Megéri?

Károlyiné Takács Orsolya (MKT Kardiológiai Fizioterápia Munkacsoport)