Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
Szórakozás 2022.04.11. Ureczky Eszter
Az MKT legfrissebb hírei

Romantikus vagy morbid dolog halott házastársunk szívét az asztalfiókban tartani?

Egy 19. századi költő- és íróházaspár esetében ez a tett maga a szerelem művészete, a művészet szerelme és a gyász - mára már mindenképp szokatlan - kifejezése.


P. B. Shelley angol költő szívének útja versektől és nőktől a viharos tengeren, majd a temetési máglyán át egészen felesége, Mary Shelley, a Frankenstein szerzőjének íróasztalfiókjáig vezet – romantikus költő talán nem is kívánhatna ennél legendásabb utóéletet. Percy Bysshe Shelley verse Tóth Árpád műfordításában az "Óda a nyugati szélhez" - ahogy Babits fogalmazott - a legszebb magyar vers. Ám azt kevesen tudják, hogy a 19. században korántsem számított meghökkentőnek a gyász ilyesfajta kezelése, kifejezése.

P .B. Shelley és Mary Shelley.1822. július 8-án a huszonkilenc éves angol költő, Percy Bysshe Shelley hazaindult az itáliai Lericibe Don Juan nevű vitorlásán feleségéhez és gyermekeikhez, miután egyhetes vendégségben járt a szintén ismert költő Lord Byronnál, ám sohasem érkezett meg. Figyelmeztették ugyan, hogy vihar közeleg, ám a Shelley sietett haza, noha nem tudott úszni. Maradványait tíz nappal később találták csak meg, és kizárólag ruhái és a zsebében talált John Keats-verseskötet alapján tudták azonosítani, majd a szigorú olasz egészségügyi előírásoknak megfelelően azonnal el is temették a tengerparton. Barátai és családja azonban méltó búcsút akartak tőle venni, ezért a testét nem sokkal később Viareggio közelében máglyán hamvasztották el a tengerparton. Az egyik jelenlévő írásos beszámolója szerint a költő szíve a csodával határos módon nem semmisült meg, ezért kimentette a hamvak közül, és ezzel kezdetét vette Shelley szívének különös utóélete.

E ma megdöbbentőnek ható gyászceremónia megértéséhez azonban a kor kontextusában érdemes értelmezni a történteket. A 19. századi Angliában sajátos kultusza volt a halálnak, hisz a családok igen gyakran vesztettek el akár gyermekeket is olyan, akkor még gyógyíthatatlannak számító betegségekben, mint a tüdőbaj, a tífusz vagy a kolera. Szokás volt megőrizni például az elhunyt néhány hajfürtjét, de akár még a fogaikat is, melyekből gyakran gyűrűt, brosst vagy medált készítettek. A szív kiemelt mementónak számított a korban, Napóleon például végakaratában a feleségére hagyományozta a szívét, Paul Verlaine francia költő édesanyja két elvetélt magzatát is üvegekben tartósítva őrizte otthon, Charles Dickens angol regényíró pedig, midőn Bob nevű macskája eltávozott, levélnyitót csináltatott kedvence mancsából. Főleg az előkelőbb családokban hasonlóképpen bevett szokásnak számított, hogy az elhunyt szívét külön, akár más helyre temették el, mint például Chopin esetében, akinek szívét kristályedényben tartósították, Thomas Hardy angol író szívét pedig szülővárosában, a dorset megyei Stinsfordban temették el, míg teste a londoni Westminser Apátságban, a Költők sarkában (Poets’ Corner) nyugszik a nemzet legnagyobb művészeinek társaságában.

Louis Edouard Fournier: The Funeral of Shelley (Shelley temetése, 1889)Na de mi is történt pontosan Shelley szívével, és egyáltalán a szívéről van-e szó? A máglyánál Lord Byron, a szintén költő Leigh Hunt és Edward John Trelawny kapitány voltak jelen, akik mozgatható krematóriumot építettek e célból. A hamvasztás előtt azonban először exhumálni kellett Shelley testét átmeneti sírjából, melyet korábban már oltott mésszel leszórtak, ráadásul egy csákány be is szakasztotta koponyáját, amikor kiemelték. A máglya alapjául szolgáló fát ezután a görög irodalmi hagyományból ismert szokás szerint olajjal és sóval hintették meg, majd pedig „több bort locsoltak Shelley testére, mint amit életében valaha megivott”. Trelawny tudósítása szerint Shelley ily módon közszemlére tett agyveleje „főtt, bugyogott és pezsgett”, majd „a tetem megnyílt, és feltárult a szív”. Lord Byron ezen a ponton nem bírta tovább nézni a látványt, és inkább elment úszni egyet, miközben Hunt eleve ki sem tudott szállt a kocsiból, hogy jelen legyen. Trelawny kapitány viszont végig ott maradt, és az utókor szerencséjére vagy szerencsétlenségére mindent feljegyzett: „A tűz olyan heves volt, hogy a vasszerkezet fehéren izzott, és tartalma szürke hamuvá változott. Csak néhány csont, az állkapocs és a koponya néhány darabja maradt meg, de ami igazán megdöbbentett bennünket, az az egészben maradt szív volt. Súlyosan meg is égettem a kezem, miközben kimentettem ezt a relikviát a forró tűztérből” – írja.

Itt válik (még) kevésbé emelkedetté a történet, a közreműködő felek ugyanis marakodni kezdtek – természetesen igen angol és irodalmi módon, levelekben –, hogy kinek is jár a szív. Trelawny először Leigh Huntnak, a költőbarátnak adta oda, aki állítólag „könyörgött” érte, ám az özvegy, Mary Shelley elkérte tőle, csakhogy visszautasításban részesült, hiszen Hunt úgy vélekedett, barátja iránti mély szeretete negálja „minden egyéb szerelmi igény” létjogosultságát. Byron ezen a ponton határozottan közbelépett, és végül az özvegy megkapta a szívet, a költő hamvait pedig a Rómában, a Protestáns Temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövén máig a „Cor Cordium”, azaz “A szívek szíve” felirat olvasható.

A romantika költőjének valójában „kőből” lehetett a szíve?Szintén kevéssé patetikus, ám orvostörténeti szempontból igen izgalmas kérdés, hogy valóban Shelley szíve-e egyáltalán e sok viszontagságon keresztülment szervmaradvány? Tényleg lehetséges lenne, hogy a szív nem semmisült meg az iszonyú hő hatására? Ez a kérdés már a 19. század végén is foglalkoztatta a kutatókat, és 1885-ben a New York Times hasábjain meg is jelent egy cikk, mely szerint feltehetően Shelley máját mentették meg, ugyani „Shelley máját átjárhatta a sós tengervíz, és ennélfogva kevésbé volt éghető”; s „Mivel a szív üreges szerkezetű, könnyen elpusztítható, míg a máj, amely a belső szerve közül a legsűrűbb szövettel rendelkezik, az erős hőnek is képes ellenállni.” Csakhogy az 1950-es években újabb elmélet bukkant fel (Arthur Norman, The Journal of the History of Medicine), mely szerint mégiscsak Shelley szíve lehetett az, mert a költő köztudottan tbc-ben szenvedett, és ez a kór előidézheti a szív szöveteinek elmeszesedését. Norman azzal zárja cikkét, hogy rámutat a nyilvánvaló iróniára mindebben: a romantika ikonikus költőjének szíve tehát valójában „kőből” lehetett.

A szívet végül 1852-ben, harminc évvel Shelley halála után, miután az özvegy is elhalálozott, Mary Shelley fia, Percy Florence Shelley találta meg anyja íróasztalfiókjában, mégpedig Shelley egyik utolsó versének, az Adonais, elégia John Keats halálára című költemény kéziratába csomagolva. Sir Percy Shelley ezután ezüst foglaltba helyeztette a maradványokat, és családi otthonában ki is állította mint ereklyét. 1889-ben aztán Percy Florence is elhunyt, és ekkor családja vele együtt Shelley szívét is eltemette a családi kriptában, ezáltal végső nyugalomra helyezve az egyik legnagyobb angol romantikus költő szívét (vagy máját, vagy ki tudja).

Percy Bysshe Shelley Óda a nyugati szélhez (Tóth Árpád műfordításában)
 
Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad!
Te láthatatlan! jössz, és mintha mord
Varázsló űzne szellemrajt, szalad
 
A sárga s éjszín s lázpiros csoport:
A pestises lombok holt népe - Te,
Kinek szekere téli sutba hord
 
Sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le,
Aludni, mint a test, mely sírba dőlt,
Míg azúr húgod, a Tavasz szele
 
Megint kürtjébe fú, s riad a föld,
S édes bimbónyáj legel a napon,
S völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt;
 
Vad Szellem! szálló, élő mozgalom!
Ki rontasz és óvsz! halld, óh, halld dalom!
 
2
 
Te, kinek - míg az ég reng - áramán
Omló felhő, mint hullt lomb, andalog,
Hullatja busa ág: Menny s Óceán,
 
S zápor zuhan s villám, bús angyalok,
S kibomlik már kék útad tág legén,
Mint vad menád-haj, s szikrázik s lobog
 
Az ég aljától, hol kihúnyt a fény,
Az ég ormáig a közelgető
Vihar sörénye! - Óh, Te, a szegény
 
Év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető
Gyanánt az Éj, e roppant sírhalom
Borul körül, s bús boltját reszkető
 
Páráid terhelik, s a hűs falon
Vak víz s tűz s jég tör át! - oh, halld dalom!
 
3
 
Ki felvered nyár-álmából a kék
Földközi Tengert, mely lustán pihen
Kristályos habverés közt fekve rég
 
Habkő fokoknál, Baiae öbliben,
S álmában agg kastélyok tornya ring
A hab sürűbb napfényén égve lenn,
 
S azúr moszat s virág lepi be mind,
Oly szép, hogy festve sem szebb - óh, te Szél,
Ki jössz, s Atlant vad vízrónája ing,
 
S fenékig nyílik, s látszik lent a mély
Tenger-virág, s mit az iszap bevon:
A vízi vak lomb, mely zöldelni fél,
 
Mert hangod csupa sápadt borzalom,
Melytől remeg s széthull - óh, halld dalom!
 
4
 
Ha lomb lehetnék, s vinnél, bús avart,
Vagy felhő, szárnyaid közt lengeni,
Vagy hullám, mely bár zúgasd és kavard,
 
Szabad, majdnem miként Te, s adsz neki
Erőt, erős Úr! - vagy ha csak kora
Kamaszidőmnek térne gyermeki
 
Víg lelke vissza, óh, ég vándora! -
Midőn társad valék s hivém: elér
A lélek s túlröpül - óh, tán soha
 
Nem zengne jajszóm, mely most esdve kér:
Ragadj el hab, felhő vagy lomb gyanánt,
Mert tövisekre buktam, s hull a vér,
 
S zord órák súlya húz, s lánccal fon át,
Lelked szabad, vad, büszke rokonát!
 
5
 
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
 
Lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély
Dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
 
Holt szellemem a Tér ölén sodord
Tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
 
Mint oltatlan tűzhelyről a parázs
Röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
 
Kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél,
Késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?

Címke felhő

gyász irodalom nők szív vers

Ez is érdekelheti

Mi az a lábon kihordott infarktus?

A kígyógyökér titkai: hogyan szelídítette meg a vérnyomást és miért feledték el?

Hamisítottak egy videót, amelyben látszatra a Semmelweis Egyetem rektora lebeszéli a betegeket a gyógyszerszedésről

A stroke megelőzése: fontos tudnivalók és teendők

A szív leggyakoribb jóindulatú daganata: a myxoma

A súlycsökkentő műtét (költség)hatékonyabb megoldás a kórosan elhízott cukorbetegek számára, mint a gyógyszeres kezelés