Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
MAGYAR KARDIOLÓGUSOK TÁRSASÁGA
Hungarian Society of Cardiology

Szívünk napja

További cikkeink

Szívünk napja 2024 - akik nélkül nem segíthetnénk Önöknek!

2024.09.18.

Nemzetközi és hazai szinten is vigyáznak a szívünkre

2024.09.12.

A Szí...

A Szív Világnapja: miért fontos megünnepelni a szív egészségét?

2024.09.01.

Szept...

Lelki tényezők 2021.12.17. MKT
Az MKT legfrissebb hírei

Stressz és szívbetegségek

Nagyon sokáig a magyar lakosság a szívbetegségek fő okaként (a közvéleménykutatások szerint) a stresszt jelölte meg. Évtizedekig tartotta magát az a tévhit, hogy nem más, csakis a folytonos munka, a főnökök által ránk nehezedő nyomás, a túlórázás és a magánéleti problémák miatt megy tönkre a szívünk. Nézzük, hogy mi történik velünk stressz esetén!


Van valóságalapja a stressz és szívbetegség kapcsolatának

A kapcsolat hormonális változások szintjén mutatható ki – méghozzá erőteljesen. Maga a stressz (amit mi feszült vagy ijesztő helyzetként élünk meg) adrenalintermelésére serkenti a szervezetet. Annak idején ugyanis, az emberiség kialakulásakor a stresszhelyzetek szinte kivétel nélkül olyan szituációk voltak, ahol az embernek azonnal (de szó szerint néha a pillanat törtrésze alatt) reagálnia kellett, például a rátámadó rivális horda vadászára, esetleg nagyragadozó támadására.

A nagyon gyors reakcióhoz a szervezet hormonális rendszere pillanatok alatt biztosította az optimális anyagokat: adrenalin, noradrenalin szabadult fel, ezek az életfontosságú szervekbe és a vázizmokba továbbították a vért, megnövelték a vérnyomást, fokozták a szívizmok munkáját, emiatt több oxigén jutott mindenhova: az agyba is és az izmokba is. A szervezet a pillanat tört része alatt (ami hihetetlennek tűnik!) felkészült arra, hogy a túlélés sikeres legyen, és az illető képes legyen elmenekülni, vagy harcba szállni (attól függően, melyik volt a hatékonyabb stratégia az adott helyzetben).

Túlélte a stresszt – tovább örökítette a megoldást

Az élt túl, az tudta tovább örökíteni a génjeit, aki képes volt harcolni vagy elmenekülni. Ez a két stratégia öröklődött át évezredeken keresztül.

Volt egy harmadik stratégia is, ritkán vált be, de azért illik megemlíteni: bizonyos helyzetekben az volt a jó megoldás, hogy mozdulatlanok (láthatatlanok) maradtak (az ellenség vagy a vadállat elkerülésére), ám ezt is olyan sokáig kellett művelni, hogy csak a stresszhormonok segítségével bírhatta ki az illető. (Ez a túlélési technika egyébként a 20. században a háborúkban bujkáló, menekülő civilek életben maradásánál is hatékony eszköz volt – elképesztő történeteket hallhatunk túlélőkről kicsi helyre zsúfolt emberek teljes csendben töltött óráiról.)

A stresszhelyzet kisebb-nagyobb gyakorisággal jelentkezett, de így vagy úgy hamar megoldódott. Vagy sikerült elfutni és biztonságos helyre jutni, vagy az illető le tudta győzni a támadóját, vagy a veszedelmet jelentő ellenség dolgavégezetlenül tovább ment (nem találta meg a rejtőzködőt).

Ma nem a kardfogú tigris ugrik ránk az irodában

Ám az élet megváltozott körülöttünk, a legtöbb stresszhelyzetben sem az elfutás, sem a harcba bocsátkozás, sem a ledermedés nem megoldás. Ha munkahelyi konfliktusunk van, akkor korántsem kifizetődő hazafutni vagy ökölharcba bocsátkozni a másik féllel, bár az igaz, hogy a ledermedés beválhat, mert abbahagyhatják a provokációt, ám másnap vissza kell menni dolgozni és a stressz folytatódik.

Tehát egyrésztől a legfőbb megküzdési stratégiák már nem igazán hatékonyak, másrészről a stressz állandósult! A napról napra újra jelentkező, esetleg a nap folyamán több helyről is érkező stressz sajnos a hormonháztartásunkra brutális hatással van.

Mert amíg menekülésnél vagy harcnál életmentő, ha a szívverés felgyorsul, a vér az izmokba áramlik és adrenalin termelődik, addig a mindennapi stressz miatt a szervezet állandóan ebben az állapotban marad!

Az állandósult stressz rossz hatással van az összes szervünk működésére.Márpedig az utóbbi évtizedek szakirányú kutatásaiból kiderül, hogy a stresszhormonok nagymértékben hozzájárulnak az erek falán lerakódó plakkok kialakulásához. A tartós, felfokozott állapot, amelyet nem követ az ellazulás, többletmunkára készteti a szívet, ami hosszú időn keresztül megterhelő lehet. Egy idő után ezek hatására szűkül az erek keresztmetszete is – jelentkezik vagy fokozódik a magas vérnyomás, és ez egy idő után további szív- és érrendszeri betegséghez vezet. A magas nyomás ugyanis károsítja (merevebbé teszi) az érfalakat. Az itt keletkező sérüléseken „fennakadnak” a lipidek (vérzsír), emiatt pedig tovább szűkül a vér áramlásának útja, egészen addig, amíg annyira elzáródik az ér, hogy a mögötte lévő szövetek nem kapnak oxigént. Bekövetkezik az infarktus vagy a stroke.

Mindemellett a stresszhormonok hatására a vérlemezkéink is hajlamosak összetapadni, így nő az esély a vérrögképződésre is – és ezért trombózis alakulhat ki a szervezet bármely részén.

Így van rossz hatással ránk a stressz.

Akkor kész, ennyi, a stressz felel a szívbetegségekért?

Dehogyis! Egyrészt hatékony stresszkezelő technikák léteznek, másrészt az életmódunknak több olyan tényezője van, amit képesek vagyunk jó irányba befolyásolni!

Ha nem dohányzunk, ha fizikailag aktívak vagyunk, ha egészséges élelmiszereket fogyasztunk, ha a testsúlyunkat a normális keretek között tartjuk, a vérnyomásunk 120/80 alatt van, nem fogyasztunk az ajánlottnál több alkoholt, pihentető az alvásunk, rendszeresen részt veszünk szűrővizsgálatokon, akkor a szívbetegségek kockázata elképesztő módon mérsékelhető!

Bár a folyton feszültségben élő emberek valóban gyakrabban szenvednek valamilyen szív- és érrendszeri betegségtől, és infarktust is gyakrabban kapnak, de a stresszes emberek gyakran dohányoznak, menekülnek alkoholba vagy túlzott evésbe (és híznak el), nincs idejük mozogni és folyton elhalasztják a szűrővizsgálatokat is. Így lesz egyfajta ördögi kör ebből a problémából.

Ez is érdekelheti

Az internet  hatása az orvos-beteg kapcsolatra

Élet a bypass műtét után: gyógytorna és felépülés lépésről lépésre

A só fontos, a só veszélyes

Szívbetegség és csontritkulás lehet a dohányzás következménye

Már átlagosan tíz százalékos lépésszámnöveléssel is csökkenthetjük a betegségek kockázatát

Országos felmérés kezdődik: hogy vannak a betegeket segítő családtagok?