Magyar Hypertonia Társaság

Magasvérnyomás-betegség és társbetegségek

Magasvérnyomás-betegség (hypertonia) és társbetegségek

A szív- és érrendszeri megbetegedések egyik leggyakoribb és legfontosabb rizikó tényezője a magasvérnyomás. A társbetegségek együttes jelenléte még inkább fokozza ezt a kockázatot. A magasvérnyomás káros hatása több szervet vagy szervrendszert is érinthet, ezt nevezzük célszerv-károsodásnak.

Kiemelt fontosságú a személyre szabott vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelés mellett a társbetegségek megfelelő kezelése is, így csökkentve ezzel a szív- és érrendszerei megbetegedések kockázatát.

Hypertonia és cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség (orvosi neve: diabetes mellitus) gyakran társul magasvérnyomással, egyes felmérések alapján a cukorbetegek csaknem 90%-ának van hypetoniája is.

A cukorbetegség szövődményei közé tartozik a nagyérkárosodások (szívinfarktus, szívelégtelenség, agyi infarktus, végtagi erek elmeszesedése, következményes alsóvégtagi fekélyesedés, esetleges amputáció) mellett a kisérkárosodások (vesebetegség, veseelégtelenség, szem- és idegrendszeri károsodások) kialakulása. A magasvérnyomás mellett ehhez többek között a zsíranyagcsere-zavar is hozzájárul.

A cukorbetegek esetében a megfelelően végzett vérnyomáscsökkentő kezelés az érrendszeri károsodások megelőzése és a már kialakult károsodások csökkentésére is kedvezően hat. Ezt tovább erősítik a cukorbetegség és az emelkedett zsírsavszintek egyre eredményesebb gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelései startégiái, így a fokozott szív- és érrendszeri kockázat jelentősen csökkenthető. Fontos a diétás és életmódbeli előírások betartása is: a túlsúly csökkentése, rendszeres fizikai aktivitás (napi 30 perc), a sófogyasztás csökkentése, az alkoholfogyasztás mérséklése, a dohányzás abbahagyása a megfelelő vérnyomáscsökkentésén túl.

A szisztolés vérnyomás célértéke 65 éves kor alatt 120–129 Hgmm, 65 éves kor felett 130–139 Hgmm, a diasztolés érték 70-79 Hgmm közötti. A vérnyomás nem csökkentendő 120/70 Hgmm-nél kisebb értékre, mert előnnyel nem jár, de ekkor fokozódhatnak a nemkívánatos események és szervkárosodások (pl. szívinfarktus kockázata).

Hypertonia és vesebetegség

A magasvérnyomás okozta vesében létrejövő célszervkárosodást hipertenzív nephropathiának nevezzük.

A krónikus vesebetegség kialakulásának és súlyosbodásának egyik fő kockázati tényezője a magasvérnyomás, melyhez a cukorbetegség mellett az elhízás és az magas koleszterin és triglicerid szint is hozzájárul. Vesebetegekben fokozott az érelmeszesedési hajlam is, az ér rugalmatlanná, merevvé válik fokozva ezzel a szív- és érrendszeri halálozási kockázatot. A megfelelő vérnyomáskontroll nemcsak a vesebetegség romlását, hanem a halálozást is csökkenti.

A célvérnyomásérték és a megfelelő vérnyomáscsökkentő kezelés megválasztása egyéni mérlegelést igényel. Mindez függ az életkortól, a szív- és érrendszeri és egyéb társbetegségektől, a vesebetegség romlásának mértékétől és cukorbetegekben a szembetegség meglététő1l. Vesebetegség esetén a vizelettel történő fehérje ürítés mennyisége befolyásolja a célvérnyomás tartományt. A kóros fehérjeürítés mellett a magas vérnyomással járó egyéb célszervkárosodások aránya is nő.

A szisztolés vérnyomás célértéke 130–139Hgmm, (kóros fehérjeürítés esetén kevesebb, mint 130/80 Hgmm) azonban120 Hgmm-nél kisebb értékre történő csökkentése már fokozhatja a halálozás kockázatát.

Ajánlott a normál testtömegindex elérése és megtartása (BMI 20–25 között), a sófogyasztás csökkentése (napi 5 g alatt), az alkoholfogyasztás korlátozása, a dohányzás elhagyása, valamint naponta 30 perc fizikai aktivitás.

Hypertonia és szívbetegség

A hypertonia okozta szívbetegségeket összefoglaló néven hipertenzív szívbetegségeknek nevezzük. Kialakulásában a vérnyomás emelkedésének mértéke és a hypertonia kialakulási ideje játszik szerepet. A magasvérnyomással élők közt háromszor gyakoribb a koszorúér-betegség, a szívinfarktus kialakulásának kockázata. A kezeletlen hypertoniások fele hal meg koszorúér-betegségben.

Hipertenzív szívbetegségek:

A magasvérnyomás következtében a bal kamrai szívizomzat a megnövekedett terhelés miatt megvastagodik, ez növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések, szívinfarktus kialakulásának kockázatát, ritmuszavarokat (leggyakrabban pitvarfibrilláció) okozhat, a folyamat hosszú távon pedig szívelégtelenséghez vezethet. A balkamra megvastagodása, sokszor nem jár tünetekkel, így akár kezdetben észrevétlen is maradhat, ezért is fontos ezirányú szűrővizsgálatok elvégzése (EKG valamint szívultrahang). A szívelégtelenség megjelenésekor azonban már jellegzetes tünetek (nehézlégzés, szapora szívverés, terhelhetősége csökkenés, lábdagadás, fáradékonyság) is megfigyelhetők. A megfelelő vérnyomáscsökkentő kezelés legjótékonyabb hatása a stroke és a szívelégtelenség kialakulásának megelőzése. A szisztolés vérnyomás céltartománya 120–129 Hgmm.

A leggyakoribb és legnagyobb klinikai jelentőségű szívritmuszavar a pitvarfibrilláció, mely legfontosabb önálló rizikótényezője a hypertonia. Pitvarfibrilláló betegekben hypertonia esetén indokolt a véralvadásgátló kezelés beállítása (amennyiben ellenjavallat nem áll fenn) a pitvarban kialakuló vérrögképződés megakadályozása, így az agyi infarktus (stroke) kialakulásának megelőzése miatt. Ilyen betegeknél a hatékony vérnyomáscsökkentés elérésének egyik előnye, hogy ezáltal csökken a vérzéses (elsősorban központi idegrendszeri) események kockázata is.

A személyre szabott vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelésén kívül, fontos az egészséges táplálkozás, a sóbevitel csökkentése, a kellő mértékű testedzés, a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyása valamint egyéb társbetegségek (pl. magas koleszterin szint, cukorbetegség) megfelelő kezelése is.

Hypertonia és obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS)

A másodlagos és kezelésre nem megfelelően reagáló magasvérnyomás hátterében leggyakrabban obstruktív alvási apnoe szindróma áll. A hypertoniások 30%-a szenved OSAS-ban, míg az OSAS-os betegek 40%-a hypertoniás. A két kórkép egymás rizikófaktora. Az obstruktív alvási apnoe szindróma az alvászavarok között a leggyakoribb, mintegy 80%, a népesség 5–10%-át érinti. Egy specifikus alvásfüggő légzészavar, amely a felső légutak időszakos, részleges vagy teljes elzáródásával légzésszünethez azaz apnoéhoz vezet (legalább 10 másodpercig tartóan). Jelenlétére felhívhatja a figyelmet az éjszakai horkolás, esetleges légzéskimaradások jelenléte, a fáradékonyság, reggeli fejfájás, nappali aluszékonyság mellett a nehezen beállítható vérnyomás és az elhízás is. A testtömeg 10%-os növekedése 6-szorosára fokozza az OSAS rizikóját.

A légzéskimaradás után jelentkező oxigénhiányt érzékeli az agy, megszakítva ezzel az alvást, ekkor az illető felébred, de ez nem minden esetben tudatosul. Ezen rövid éjjeli ébrenlétek gyakran ismétlődhetnek, ennek következtében a mély pihentető alvás nem alakul ki, eredménye képpen pedig kialvatlanság, vérnyomásemelkedés, szívritmuszavarok alakulhatnak ki. Az OSAS a szív- és érrendszeri halálozást 10-23-szorosára, az elalvásos (közúti, munkahelyi) balesetek esélyét 15-20-szorosára növeli.

A kivizsgálás és kezelés a családorvosok, a hypertonia- és az alvásközpontok közös feladata. A tünetekre való célzott rákérdezés, a validált (az alvás- és ébrenlét minőségét is tartalmazó) kérdőívek használata valamint a 24 órás vérnyomásmérés (ABPM- az angol ambulatory blood pressure monitoring) is segíti a társuló magasvérnyomás megállapítását valamint a kezelés megkezdését. Az OSAS végleges diagnózisa, a megfelelő kezelés kialakítása az alvásdiagnosztikai központok közreműködésével történik.

Eszközös kezeléssel, azaz az orron keresztül folyamatosan pozitív légúti nyomást biztosító orrmaszkos készülék (CPAP- az angol continuous positive airway pressure) használatával egyénre szabott nyomással a légutak összeesése magakadályozható. Ezzel biztosítható a megfelelő oxigén ellátottság, kipihentség és megszüntethető a horkolás is, valamint segít a vérnyomás megfelelő csökkentésében is.

Életmódbeli változtatások, testsúly csökkentése, dohányzás és alkoholfogyasztás elhagyása mellet vérnyomáscsökkentő kezelés beállítása is szükséges. Az OSAS megfelelő kezelése nélkülözhetetlen a vérnyomás normalizálása szempontjából.

A megfelelően beállított kezeléssel, rendszeres munkaalkalmassági és háziorvosi gondozással a szív- és érrendszeri kockázat csökkenthető, valamint az autóvezetés biztonsága is növelhető.

Hypertonia és stroke (hétköznapi néven szélütés vagy gutaütés)

A központi idegrendszernek fontos szerepe van a vérnyomás szabályozásában, a magasvérnyomás kialakulásában és fenntartásában is. A magasvérnyomás is hatással van a központi idegrendszerre; az agyat ért károsodás a hypertonia okozta célszervkárosodások közé sorolható.

Az agyi keringési zavar (stroke) kialakulásának kockázata hatszoros hypertoniásokban. A kezeletlen magasvérnyomás betegek 1/3-a agyi keringési zavarban (agyiverőér-vérzés vagy vérrög okozta elzáródás) hal meg. Középkorú hypertoniásokban és időskorban gyakrabban fejlődik ki emlékezetzavar, vascularis demencia (intellektus hanyatlása, memóriazavar) is. A szélütés kialakulásának kockázatát tovább növeli a szívritmuszavar (pitvarfibrilláció), cukorbetegség, magas koleszterinszint, dohányzás és a helytelen életmód. A vérnyomás megfelelő kezelésével az agyi keringési zavar okozta károsodások kialakulásának kockázata több mint 40%-kal csökkenthető, javulnak a szellemi funkciók, csökken az agyban a hypertonia okozta károsodások kockázata.

Átmeneti agyi keringési zavar –TIA:

Hypertoniás betegekben az átmeneti agyi keringési zavar (TIA- transiens ischaemias attack) kialakulásának kockázata is fokozott. Ezen néhány perces, de 24 órán belül szűnő idegrendszerei működési zavar (érzészavar, beszédzavar, látászavar, végtag átmeneti bénulása, mozgászavara) jelentkezését követően ugyanis jelentősen megnő a stroke kialakulásának esélye is. Bármely tünet észlelésénél hívjon mentőt. Ezért TIA-t követően a vérnyomás normalizálása (65 évnél fiatalabbakban a szisztolés vérnyomáscél: 120–129 Hgmm) fontos, mivel ezzel csökkenthető stroke és az egyéb szív-és érrendszerei betegségek kialakulásának kockázata is.

Agyi keringési zavar (stroke) típusai:

Stroke kialakulásakor a vérnyomáscsökkentő kezelés szükségességét, a megfelelő vérnyomáscsökkentés mértékét a hátterében álló események az agyiverőér-vérzés (vérzéses stroke) vagy vérrög okozta elzáródás (iszkémiás stroke) befolyásolják. A magasvérnyomás mindkét stroke típus fontos rizikófaktora.

A stroke-ot (nem vérzéses) követően általában az első 24 óra elteltével célszerű a vérnyomáscsökkentő kezelést beállítani szoros ellenőrzés mellett, ha a stroke után három nappal a vérnyomás még mindig magas, akkor indokolt azt 140/90 Hgmm alá csökkenteni. A megfelelő vérnyomáscsökkentés 25-30%-kal csökkenti a stroke ismétlődésének kockázatát. A vizsgálatok azt mutatják, hogy négy emberből egynek újabb gutaütés következik be öt éven belül, de leggyakrabban 30 napon belül történik. Ezért nagyon fontos a javasolt gyógyszeres kezelés betartása és a helyes életmód.