Chlorthalidone vs Hydrochlorothiazide for Hypertension Treatment After Myocardial Infarction or Stroke. A Secondary Analysis of a Randomized Clinical Trial
Areef Ishani, Cynthia Hau, William C. Cushman, Sarah M. Leatherman, Robert A. Lew, Peter A. Glassman, et al.
JAMA Netw Open. 2024;7(5):e2411081. https://doi.org/10.1001/jamanetworkopen.2024.11081
A korábban myocardialis infarctuson (MI) vagy szélütésen átesett páciensekben nagyobb a recurraló cardiovascularis (CV) eseményeknek a kockázata. A közleményben korábban MI-t vagy szélütést átvészelt, illetve ilyen anamnézis nélküli személyeken hasonlították össze a chlortalidonnal (CTD), illetve hydrochlorothiaziddal (HCTZ) történő antihypertensiv kezelés összefüggését a CV kimenetellel és a nem rák okozta halálozással. A Diuretic Comparison Project (DCP) vizsgálatnak, egy gyakorlatias, véletlenszerű betegbesorolásos klinikai tanulmánynak a másodlagos elemzését végezték el. A DCP-ben a Veterans Affairs egészségügyi rendszer 72 ellátó központja vett részt 2016. júniustól 2021. júniusig. A DCP-ben 65 éves vagy idősebb, a magas vérnyomás kezelésére HCTZ szedő személyek vettek részt, akiket az alapvizsgálatkor véletlenszerűen két csoportba soroltak: vagy a HCTZ szedését folytatták vagy CTD azonos hatású adagját szedték a továbbiakban. A másodlagos elemzést 2023.01.03. és 2024.02.29. között végezték el. Azoknak a személyeknek az adatait elemezték, akik farmakológiai szempontból összehasonlítható HCTZ vagy CTD adagot kaptak, a kórelőzményükben MI vagy szélütés szerepelt. A kimenetelt a véletlenszerű besorolás időpontjától a tanulmány végéig elemezték. Az elsődleges kimeneteli mutató a szélütés, az MI, az instabil angina miatti sürgős coronaria-revascularisatio, az akut szívelégtelenség miatti kórházi kezelés és a nem rák okozta halálozás együttes előfordulása volt. További kimeneteli mutató volt az elért vérnyomás és a hypokalaemia (<3,1 mmol/l). gyakorisága. Az elemzéskor figyelembe vették az együtt szedett antihypertensiv gyógyszereket, különösen az angiotensin konvertáló enzim (ACE) inhibitorokat; az angiotensin receptor blokkolókat (ARBk; a mineralocorticoid receptor antagonistákat (MRAk), beleértve a spironolactont és az eplerenont; a kacsdiureticumokat; a nátrium-glükóz cotransport protein 2 (sodium-glucose cotransport protein 2 - SGLT2) inhibitorokat; a káliumpótlást. A DCP-ben összesen 13 523 személy kapott véletlenszerű besorolás alapján CTD-t vagy HCTZ-t; a tanulmány tartama 2,4 (SD 1,4) év volt. Az alapvizsgálatkor a résztvevők átlagos életkora 72 (tartomány 69 -75) év, a férfiak aránya 96,8% volt). A résztvevők többsége (77,3%) fehér bőrű volt. A kezelés hatását két alcsoportban elemezték: az alapvizsgálatkor felvett kórelőzményben MI vagy szélütés szerepelt (n=1455) vagy nem szerepelt (n=12 068). A korábbi MI vagy szélütés nélküli személyekkel összehasonlítva, a korábbi MI-t vagy szélütést átvészelt résztvevők nagyobb valószínűséggel voltak fekete bőrűek, aktuálisan is dohányzók, városlakók, számos vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedők, diabetes mellitusban szenvedők, a < 60 ml/perc/1,73m2 becsült glomeruláris filtrációs rátával rendelkezők. Jelentős illesztett kölcsönhatás volt a gyógyszeres kezelési csoport és a kórelőzményben szereplő MI vagy szélütés között. A korábban MI-t vagy szélütést átvészelt, a véletlenszerű besorolás alapján CTD-t szedő személyek között kisebb volt az elsődleges összetett vizsgálati végpont kockázata, mint a HCTZ-vel kezeltek között (105 a 733 közül [14,3%] illetve 140 a 722 közül [19,4%]; kockázati arány 0,73; 95% konfidenciaintervallum [CI] 0,57-0,94; P = 0,01), összehasonlítva az MI vagy szélütés anamnézis nélküli páciensekkel, akik között az elsődleges vizsgálati végpont gyakorisága kissé nagyobb volt a CTD-t szedők között, mint a HCTZ vizsgálati ágban (597 a 6023 közül [9,9%] vs 535 a 6045 közül [8,9%]; kockázati arány 1,12; 95% CI 1,00-1,26; P = 0,054) (az interakciót mutató P = 0,01). A 3,1 mmol/l káliumszint előfordulási gyakorisága és a hypokalaemia miatti kórházi kezelés előfordulása eltérő volt a korábban MI-t vagy szélütés átvészelt vagy ezen anamnézis nélküli alcsoportokban attól függően, hogy CTD-t vagy HCTZ-t szedtek: csak a korábbi MI vagy szélütés nélküli alcsoportban volt különbség (káliumszint <3,1 mmol/l a korábban MI-n vagy szélütésen átesett csoportban 43 a 733-ból [5,9%] vs 37 a 722-ből [5.1%] [P = 0,57];a korábbi MI vagy szélütés nélküli alcsoportban 292 a 6023-ból [4,9%] vs 206 a 6045-ből [3,4%] [P < 0,001; a hypokalaemia miatti kórházi kezelés előfordulása korábbi MI vagy szélütés esetén 14 a 733-ból [1,9%] vs 16 a 722-ből [2,2%] [P = 0,72]; korábbi MI vagy szélütés hiányában 84 a 6023-ból [1,4%] vs 57 a 6045-ből [0,9%] [P =0,02]). A DCP tanulmány eredményeinek a másodlagos elemzése arra utal, hogy a kórelőzményben szerepelő MI vagy szélütés esetén a CTD-vel történő kezelés a súlyos CV események és a nem rák okozta mortalitás kisebb gyakoriságával járhat együtt, mint HCTZ-vel történő kezelés esetén.