A virális bronchiolitis az egy éves kor alatti kórházi felvétel leggyakoribb oka. Az RSV (respiratory syntitial vírus, a köznyelvben óriássejtes vírus) évente világszerte, az európai országokban november-április között járványszerűen okoz megbetegedést, jellemzője a kislégúti hám gyulladása, ödémája, fokozott nyák szekrécióval. Specifikus antivirális terápia jelenleg nem áll rendelkezésre – bár klinikai vizsgálatok már folynak- így a kezelés tüneti: megfelelő oxigenizáció és hidráltsági állapot biztosítása.
Meghatározónak számít az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) 2006.évben kiadott, és azóta 2014-ben megerősített ajánlása, melyet követtek az európai országok is Ezek révén fokozatosan változás történt a virális bronchiolitis diagnosztikus és terápiás szemléletében. A klinikai gyakorlatban elfogadottá vált a „minimal handling” elve.
A betegség diagnózisa klinikai: RSV vírus előfordulása igen gyakori a populációban, de megbetegedést jellemzően 1 év alatti csecsemőkben okoz, 6 hónapos kor alatt találkozunk súlyosabb lefolyással. 2-3 napos hurutos előzmény után a csecsemőnél szapora és/vagy nehezített légzés, zihálás lép fel, társulhat láz, táplálási nehezítettség. Hat hétnél fiatalabb csecsemőknél sokszor az apnoe az egyetlen tünet. Fizikális vizsgálattal diffúz finom, apróhólyagú szörtyzörejek hallhatók. Változó a súlyosság, és változékony a klinikai lefolyás.
Fokozott rizikót jelent a 12 hét alatti kor, a koraszülöttség, a légzési-keringési rendszer egyéb betegége, immunhiány.
A betegséget az RS víruson kívül egy sor más vírus is okozhatja, ezért vírus meghatározás rutinszerűen nem javasolt.
A házi gyermekorvos az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján állítja fel a bronchiolitis diagnózisát, megítéli a betegség súlyosságát, és eldönti, szükség van-e kórházi felvételre.
Kórházba kell utalni a csecsemőt, ha 12 hetesnél fiatalabb, ismert alapbetegségei vannak (pl. veleszületett szívhiba, immundeficiencia) kifejezett mellkasi behúzódások láthatók, légzésszáma 60/min felett van, szobalevegőn 92% alatti oxigén szaturáció mérhető vagy a csecsemő otthoni ápolása, állapotának gondos követése nem biztosítható (rossz szocioökonómiai körülmények, nehéz földrajzi megközelíthetőség, közlekedési viszonyok).
Amennyiben nincs szükség kórházi felvételre, a csecsemő hozzátartozóit részletesen fel kell világosítani a betegség lényegéről, tüneteiről, lefolyásáról, valamint az otthoni ápolás feladatairól, az állapotrosszabbodás felismeréséről, az ilyenkor szükséges teendőkről.
A házi gyermekorvosnak meg kell győződnie arról, hogy a szülő tisztában van az alábbiakkal és a beteg csecsemő otthoni ellátása biztonságosan megoldható:
- A betegség vírusos eredetű, ezért sem antibiotikum, sem egyéb gyógyszeres kezelés nem javasolt
- Az aggasztó légúti tünetek általában 3-5 napon belül javulnak, a köhögés még 2-3 hétig eltarthat
- Bármilyen recept nélkül kapható köhögéscsillapító, nyákoldó, náthára, meghűlésre ajánlott gyógyszer, gyógynövény, stb. készítmény alkalmazása kerülendő és veszélyes
- Semmiképpen ne dohányozzanak a beteg csecsemő környezetében
Az orvosnak pontosan, személyre szabottan meg kell határoznia azokat a szülő által is megítélhető jeleket, amikor haladéktalanul ismételt orvosi vizsgálatra van szükség:
- a szokásos napi folyadékbevitel legalább 50%-a nem biztosítható
- száraz, lepedékes nyelv, ismételten nincs vizelet a pelenkában, besüppedt kutacs, feltűnő bágyadtság, érdektelenség
- több napja elhúzódó magas (tartósan 39 fok feletti) láz
- fokozódó szapora, ziháló légvétel, hangos nyögés (légzésszám számolása!)
- légzéskimaradás, elszürkülés
Az otthonra javasolt kezelés -orrcsepp, orrszívás, sós inhalálás mellett – fontos eleme a nem túl meleg, füstmentes környezet, gyakori szellőztetés.
Kórházi felvétel szükségessége esetén is a minimal handling elve érvényesül: rutinszerűen nem kell végezni mellkas röntgenvizsgálatot, kiterjesztett laborvizsgálatokat, vérgáz analízist, bacteriológiai vizsgálatokat. Ezekre csak szövődmények gyanúja esetén van szükség.
A kórházban alkalmazott kezelés lényege szükség szerinti oxigén terápia, jó hidráltsági állapot biztosítása, élettani vagy töményebb sóoldat inhalációja. Hörgőtágítók, szteroid, antibiotikum rutinszerű alkalmazására nincs szükség, fontos azonban- ismerve a betegség változékony természetét- a csecsemő állapotának ismételt, gondos megfigyelése.
Súlyos esetben sor kerülhet intenzív osztályos kezelésre is: bronchiolitis miatt hospitalizált csecsemők 5-30%-nál légzési elégtelenség alakulhat ki, mely szoros monitorizálást, légzéstámogatást tesz szükségessé.
Az RSV bronchiolitis megelőzése védőoltással lehetséges (monoklonális RSV-immunglobulin, palivizumab). A védőoltásban részesítendők körét rendelet szabályozza: jelenleg a 32. gesztációs hét előtt született gyermekeket kapnak térítésmentesen védőoltást.
RSV járványokra novembertől áprilisig minden évben lehet számítani. Ilyenkor mind otthon, mind gyermekközösségekben és egészségügyi intézményekben fontos a higiénés rendszabályok fokozott betartása. A pandémia alatti lezárások alatt nem vagy alig fordultak elő bronchiolitises megbetegedések. Bár ezekre a nagyon szigorú korlátozásokra nincs szükség, de fiatal csecsemőket zsúfolt bevásárlóhelyekre, tömegrendezvényre vinni a téli, gyakori légúti megbetegedésekkel terhelt időszakban nem javasolt, nagyobb családi összejöveteleken csak egészséges hozzátartozók vegyenek részt. Így tudjuk leghatékonyabban megelőzni a fertőzés szóródását.
A teljes cikk .pdf-ben letölthető ide kattintva
Készült a Gyermek-tüdőgyógyász Szekció Bronchiolitis Munkacsoportjának közleménye alapján. (2018, Uhereczky Gábor dr., Gács Éva dr., Fekete Ferenc dr., Madarasi Anna dr., Lódi Csaba dr., Kovács Ákos dr.)
