A múlt év végén érkezett hozzám egy e-mail, melyben Zalán Péterné Sólyom Ilona (rokon) hívta fel a figyelmemet egy, a Kossuth Rádióban (2021. november 28-án) a Gondolat-jel c. mûsorban elhangzott, dr. Genersich Gusztáv kolozsvári orvosprofesszorhoz kapcsolódó, nagyszebeni táblaavatásról.
Az I. világháborúban 1916-ban, amikor a románok lerohanták Nagyszeben városát és felégették a várost, sikerült szeptember 20-án, a szász Kinderheim gyermekotthonból és a Theresianum árvaházból 140 hadiárva gyermeket kimenteni a két front közé szorult, ostromlott Nagyszebenbõl.
A mentést báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, gróf Bethlen Istvánné Bethlen Margit, gróf Bánffy Miklós és Schill szebeni kisasszony szervezték és vitték véghez. A kimentett gyerekeket, akik között 72 csecsemõ is volt, dr. Genersich Gusztáv orvosprofesszor gondjaira bízták Kolozsváron.

Szöveti átrendezõdés alatt azt a folyamatot értjük, amikor egy jól definiált struktúrával, illetve funkcióval rendelkezõ szövet valamilyen külsõ inger hatására reverzibilis vagy irreverzibilis változáson megy keresztül. A folyamatot kiváltó tényezõ lehet közvetlen (pl. mechanikai, kémiai, égési) szöveti sérülés, vagy más primer betegségbõl eredõ gyulladás következménye. Mindettõl, illetve az érintett szervtõl függetlenül, a folyamat sejtes és molekuláris mechanizmusa sok tekintetben egységes képet mutat.

Bevezetés. A koraszülöttség mint a fejlõdés súlyos rizikótényezõje régóta az orvosi és a pszichológiai kutatások elõterében áll, de még mindig sok a feltáratlan összefüggés ezen a területen. Ezek közé tartozik a bronchopulmonalis dysplasia (BPD) szerepe, ami a koraszülöttség egyik leggyakoribb komplikációja, jelentõsen hozzájárul a koraszülöttek mortalitásához és morbiditásához, továbbá rontja mind a mozgás, mind a kognitív funkciók fejlõdési perspektíváit. Az elmúlt évtizedekben a neonatológia fejlõdésével, az újabban elérhetõ gyógyszerekkel és módszerekkel jelentõsen növekedett az egyre éretlenebb koraszülöttek túlélése, és ezzel együtt nõtt a BPD elõfordulása.
Cél. Kutatásunkban a BPD hatását vizsgáltuk extrém éretlen koraszülöttek csecsemõ- és kora gyermekkori pszichomotoros fejlõdésére a Brunet–Lsine-skála segítségével.
Eredmények. A vizsgált mintánkat képezõ alacsony születési testtömegû koraszülött gyerekek fejlõdési mutatói az átlag adatok tükrében elérik a normál szintet, a fejlõdési skála normáihoz viszonyítva az alacsonyabb övezetbe tartoznak.
Azok a gyerekek, akiknél a koraszülöttséget BPD komplikálta, minden területen (nagymozgás, finom motoros koordináció, beszéd, szociabilitás) alacsonyabb szintet értek el, mint a nem BPD-s koraszülöttek. A BPD-s gyerekek hátránya a mintánk által lefedett életkori sávon belül (7–15 hónap) az életkorral fokozódik.
Következtetés: a BPD jelentõsen megnöveli a fejlõdés zavarának kockázatát, ugyanakkor a BPD-s gyerekek korántsem képeznek homogén mintát. Az átlagok mögött igen nagy szórások húzódnak meg. További kutatások feladata annak tisztázása, hogy milyen további rizikó-, illetve protektív faktorok döntik el a BPD által érintett koraszülöttek fejlõdési kimenetét.

A trambulinozás veszélyei régóta ismertek. Az eddigi tanulmányokban kevesen foglalkoztak a trambulin és más gyermekkori tevékenységek összehasonlításával.
Módszerek: 2018-ban az osztályra felvett traumatológiai eseteket retrospektíven vizsgáltuk. A „trambulin” és „nem trambulin” csoportba sorolt sérülések súlyosságát hasonlítottuk össze.
Eredmények: 2018-ban a trambulincsoportban szignifikánsan magasabb volt a kórházban töltött napok száma (p=0,003), a törések aránya (p=0,001) és az általános érzéstelenítés aránya (p=0,048) a nem trambulin csoporttal szemben.
A trambulinos sérülések gyakorisága 2,5-szer magasabb volt, mint 2014-ben.
Következtetés: Eredményeink alapján a sérüléseket tekintve a trambulin kockázatosabb, mint az egyéb gyermekkori tevékenységek.

Az intrauterin életben észlelt tüdõbeli fejlõdési rendellenességek észlelésekor azok szoros követése javasolt a várandósság alatt (gyermekpulmonológus, gyermeksebész bevonásával) ezen édesanyák bizonyos esetekben centrumban történõ szülésvezetést igényelhetnek. A perinatalis diagnosztika ugrásszerû fejlõdésével a szülész-nõgyógyász, neonatológus, pulmonológus olyan új szituációkba, döntési helyzetbe kerülhet, amikor tisztában kell lennie a méhen belül diagnosztizált elváltozások intrauterin, illetve megszületést követõ viselkedésével. Az elváltozások egy része már méhen belül is regrediálhat, illetve a megszületést követõen is klinikailag tünetmentesek maradhatnak, így a megfelelõ utógondozásuk is a társszakmák közös feladata lesz.
Jelen munka összefoglalja azokat a fõbb, akár már intrauterin életkorban felismerhetõ tüdõfejlõdési rendellenességeket, amelyeket korábban csak a klinikai tünetek megjelenésekor diagnosztizálhattunk, késleltetve ezzel akár a korai definitív ellátást.

A Peters plus szindróma egy ritka, autoszomális recesszíven öröklõdõ, a fehérjék glikozilációs zavarával járó betegség. A kórkép szinte bármely szervrendszert érintheti, de leggyakrabban szemészeti, craniofacialis és csontrendszeri rendellenességekkel, valamint a mozgás- és értelmi fejlõdés zavaraival jár együtt. Közleményünkben egy intézetünkben született, klinikailag súlyos Peters plus szindróma jeleit mutató gyermek esetét mutatjuk be, akinél az elvégzett genetikai vizsgálat megerõsítette a tünetek hátterében álló homozigóta B3GLCT mutáció meglétét.

A gyermekkori halálozásban a súlyos koponyasérüléssel járó baleset áll az elsõ helyen. A koponyatörés önmagában nem igényel kezelést, de észlelése jelzi a koponyatrauma nagyságát. Vonalas koponyatörés egyik típusosan csecsemõkori szövõdménye a növekvõ koponyatörés.
A cikkben egy 2 hónapos kisfiú esetét szeretném ismertetni, aki Édesanyja válláról esett le. Koponya CT jobb oldali parietalis koponyatörést, bal oldalon parietalisan subarachnoidealis cystát, mindkét oldali subarachnoidealis vérzést (SAV) igazolt. Szoros kórházi observatio során 2 alkalommal volt epilepsziás görcsrohama. Idegsebészeti beavatkozásra ekkor nem került sor. A kontrollok során a törési rés kiszélesedését, növekvõ koponyatörést észleltünk…

Az újszülöttkori lágyéksérvek fõ veszélye a kizáródás. Sérvkizáródást követõen – repozíció nélkül – hat órán túl irreverzibilisen károsodhat a sérvtömlõben lévõ hasüregi szerv keringése, így az érintett szerv elhalhat.
Az esetek nagy részében a manuális repozíció még idõben, sikeresen elvégezhetõ. Az aktuális irodalmi ajánlásokkal összhangban a korábbi ellátási algoritmusunk szerint sikertelen repozíciós kísérletet követõen szedáció mellett forszírozott repozíciós kísérletet végeztünk (1). Az erõltetett repozíció veszélye azonban, hogy mi magunk mechanikai sérülést okozhatunk, illetve kérdéses életképességû bélszakasz kerülhet „vakon” a hasüregbe. A csecsemõ- és újszülöttkorban végzett laparoszkópiák elterjedésével párhuzamosan megváltozott az ellátási protokollunk. Jelenleg sikertelen repozíció vagy akut hasi tüneteket okozó kizárt sérv esetén azonnali mûtétet indikálunk. Cikkünkben két tanulságos esetünk bemutatása kapcsán a minimálinvazív mûtéti technika jelentõségét szeretnénk hangsúlyozni kizárt sérv esetén.
Elsõként egy, a korábbi ellátási útvonalat prezentáló gyermek esettörténetét mutatjuk be, akinél szedáció mellett sikeres repozíciót végeztünk, ám ezt követõen akut hasi tünetek alakultak ki. Vitális indikációval laparoszkópos exploratiót végeztünk, mely során vékonybél-perforatio igazolódott. A második esetismertetés kapcsán mutatjuk be a megváltozott ellátási algoritmusunkat irreponábilis kizárt sérv esetén. A gyermeknél sikertelen repozíciós kísérletet követõen urgens laparoszkópos exploratiót végeztünk, mely során szövõdménymentesen végeztük el a repozíciót. Mindkét gyermeket rövid posztoperatív szakot követõen panaszmentesen, rendezett bélmûködés mellett bocsátottuk otthonába.

Balatonalmádi, Hunguest Hotel Bál Resort
2022. június 17–19.