Két B1-vitamin preparátum (benfotiamin és tiamin-mononitrát) biológiai hasznosíthatóságának összehasonlító vizsgálata
(Comparative bioavailability of two vitamin B1 preparations: benfotiamine and thiamine mononitrate)
Schreeb, K. H., Freudenthaler, S., Vormfelde, V., Gundert-Remy, U., Gleiter, C.H.
Eur. J. Clin. Pharmacol. 52: 319-320, 1997.
A B1-vitamin készítmények terápiás hatása neuropathiás betegségekben jól ismert. A leggyakrabban használatos vízoldékony tiaminpreparátumok (mint a tiamin-mononitrát) biológiai hasznosíthatósága azonban kedvezötlen, ezáltal terápiás effektusuk korlátozott mértékű. Az allitiamin típusú származékok (köztük a benfotiamin) bélböl való felszívódási viszonyai jobbak mint a tiamin-mononitráté, ezáltal biológiai hasznosíthatóságuk is előnyösebb. A jelen vizsgálatban a szerzők elsöként végezték el a benfotiamin és a tiamin-mononitrát equimolaris mennyiségének alkalmazásával a két készítmény biológiai hasznosíthatóságának randomizált, kettös-vak, két periódus keresztezésével történő összehasonlító vizsgálatát.
Tizenkét egészséges önkéntes személyen történtek a vizsálatok (6 férfi, 6 nő, életkor: 26,6±5,9 év). Mindegyik személy 100 mg benfotiamint vagy 70,2 mg tiamin-mononitrátot (aa. 210 µmol tiamin) kapott p. os (éhgyomorra, 500 ml vízben oldva), majd 2 hét múlva a másik preparátumot kapta. A bevételt megelőzően és azt követően 2, 4, 6 és 10 óra múlva vérvétel, valamint 24 órán keresztül vizeletgyűjtés történt. HPLC módszerrel mérték a vörösvértestek és a plazma, valamint a vizelet tiamintartalmát, illetve -koncentrációját. Meghatározták a tiamin plazma koncentráció görbe alatti területét (AUC0–10h), a maximális plazmakoncentrációt (Cmax) és a Cmax elérésének idejét (tmax). A relatív biológiai hatásosság megítélésére az AUC0–10h benfotiamin/AUC0–10h tiamin-mononitrát, valamint a Cmax benfotiamin / Cmax tiamin-mononitrát hányadosokat használták.
Az AUC0–10h érték a benfotiamin esetében ötször nagyobb volt, mint a tiamin-mononitrát esetében. A benfotiamin Cmax értéke hétszerese volt a tiamin-mononitrát Cmax értékének. Az AUC0–10h benfotiamin/AUC0–10h tiamin-mononitrát hányados 8,2, a Cmax benfotiamin / Cmax tiamin-mononitrát hányados 7,1 volt. A tmax a benfotiamin esetében 35–40 perc, a tiamin-mononitrát esetében 70–75 perc volt. Benfotiamin adást követően a vörösvértestek tiaminkoncentrációja hétszer, a vizelettel való excretio tízszer nagyobbnak bizonyult, mint tiamin-mononitrát bevétele után. A fenti különbségek statisztikailag is szignifikánsnak bizonyultak.
A farmakokinetikai paraméterekben mutatkozó különbségek bizonyítják a benfotiamin kedvezöbb biológiai hasznosíthatóságát szemben a tiamin-mononitráttal. Az eredmények szerint a benfotiamin orális adagolása hatásos módja a tiaminpótlásnak. A készítmény előnyös kezelési lehetőséget jelent számos neuropathiás kórképben, melyekben a tiamin adása indokolt. A benfotiamin szájon át történő adagolásával elérhető magasabb plazmakoncentráció és a szervezetben biztosítható nagyobb vitamintartalom elkerülhetövé teszi a vízoldékony tiaminszármazékok parenterális adását.