Az MLDT jubileumi kongresszusát rendező Muszbek László professzor a szervezés korai fázisában javaslatokat kért a kongresszus főbb témáit illetően, és ekkor fogalmazódott meg néhányunkban az az igény, hogy olyan rendhagyó témát és formátumot válasszunk, mely emlékezetes marad a résztvevők számára, és amely új irányokat is mutathat az elkövetkező évek számára. Régóta fájó pontja szakmánknak, hogy "szürke eminenciásként", minimális megbecsülés és elismerés mellett, úgymond kiszolgálóként - és bizonyos fokig kiszolgáltatottként - végezzük a klinikum számára elengedhetetlen diagnosztikai tevékenységünket. Az automatizáció és az informatika terjedésével a laboratóriumok egyre inkább kezdenek hasonlítani egy ipari létesítményhez, ahol a "szalag" elején bemegy a minta, a végén kijön az eredmény, és a folyamat számos minőségellenőrzési ponton halad át. Ebben az elgépiesedett világban gyakran megfeledkezünk munkánk egyetlen és igazi értelméről és értékéről, a laboratóriumi diagnosztika klinikai tartalmáról, arról, ami a klinikai kémiát laboratóriumi medicinává, szereplőit pedig az orvoslás részesévé teszi.
Számos szakmai rendezvényünkön elhangzott a konzultatív laboratóriumi tevékenység iránti igény, és néhány laboratóriumban évek óta folyik haematológiai, haemostaseológiai és egyéb diagnosztikai közvetlen betegellátó tevékenység. A jó példák ellenére azonban még nem mondható általánosnak a konzultatív laboratóriumi medicina gyakorlata, és valljuk meg, képzésünk, szakképzésünk sem a problémamegoldó, proaktív diagnosztikára helyezi a hangsúlyt.
Ezért Jobst Kázmér professzorral úgy gondoltuk, hogy esetbemutatásokkal illusztrálva olyan interaktív, problémamegoldásra sarkalló, továbbképző jellegű szemináriumot szervezünk, ahol a hallgatóság a moderátorral közösen jut el a végső diagnózisig. Olyan eseteket mutattunk be, melyek bárki hétköznapi gyakorlatában előfordulhatnak, nem igényelnek speciálisan felszerelt laboratóriumot, vagy különleges szakértelmet. Eseteinkkel azt kívántuk demonstrálni, hogy mindennapi tevékenységünk során számtalan alkalom kínálkozik érdemi konzultációra, és proaktív magatartásunkkal megakadályozhatunk rossz klinikai döntéseket, vagy támogathatjuk a jó döntések születését. Következetes proaktív, konzultatív tevékenységünk az az út, mely megteremtheti régen áhított szakmai reputációnkat, és amely biztosítja szakmánk túlélését globalizálódott, elgépiesedett és anyagias világunkban.
A rendezvény jó hangulata, nagy sikere, a meglepően nagyszámú hallgatóság igen aktív, lelkes részvétele, és Jobst Kázmér professzor kitartó bátorítása arra ösztönöz bennünket, hogy az ilyen jellegű szemináriumok hagyománnyá váljanak az MLDT kongresszusain, és beépüljenek képzésünkbe és továbbképzéseinkbe. Az elhangzott eseteket ezúton szeretnénk összefoglalni, mely ha a rendezvény hangulatát nem is, de az esetek tanulságait felidézheti azok számára is, akik nem tudtak a szatellitán résztvenni. Az esetbemutatások közül Kappelmayer János "Egy fiatal nő vérzékenységének laboratóriumi kivizsgálása" c. cikke - helyhiány miatt - a lap előző számában jelent meg.
Ezúton szeretném megköszönni kollegáimnak és barátaimnak, hogy megosztották velünk tanulságos eseteiket, és hogy vállalták a rendhagyó formátumú szatellita szekció moderátori szerepét. Külön köszönet illeti a résztvevőket, akik aktívan hozzájárultak az esetek megoldásához, és akik közreműködése nélkül a rendezvény nem érhette volna el igazi célját.
További jó konzultatív tevékenységet kívánva!
Kollegiális üdvözlettel,
Dr. Horváth Andrea Rita
tanszékvezető, egyetemi docens
a szatellita szekció szervezője