A veseátültetés

A veseátültetés és a művesekezelés egymás alternatívái ami a beteg életben tartását illeti. A transzplantáció mellett szól az, hogy sikeres átültetés után az életminőség és a rehabilitáció mértéke összehasonlíthatatlanul jobb, mint a dialízis bármelyik formája esetén, nem említve azt, hogy lényegesen olcsóbb is.

A veseátültetés javallata a dialízisével azonos. A művese-kezelés nem pótolja teljes mértékben a vese élettani funkcióját (renin-angiotensin rendszer, eritropoetin).

Immunbiológusok meghatározzák a donor vér és szöveti csoportjait, azaz a humán leukocyta antigéneket (HLA és DR antigéneket). Jelenleg három olyan helyet (lokusz) ismerünk a hatos számú kromoszómán, melyek a szervátültetés szempontjából fontos immunológiai választ irányítják. Ezeket az abc betűivel jelölik: HLA-A, HLA-B, és a HLA-DR. Fogantatásunk során kromoszómakészletünk fele apai, fele anyai, így a három HLA lokuszon 3x2, azaz hat ilyen gén található minden emberben. A HLA lokuszok jellemzője, hogy rendkívül sokszínűek, így 8-36 antigént kódolhatnak. A teljes immunológiai egyezés lehetősége rendkívül ritka. A szervre várakozó páciensek adatait és immunológiai jellemzőit számítógépes programon tartják nyílván. A donor tipizálás eredményeit e program segítségével vetik össze a várakozók immunológiai paramétereivel. Az összevetés során egy úgynevezett szelekciós lista készül, melyen az első helyen a donorral immunológiailag leginkább egyező recipiens jelölt van. Ezt a szelekciós listát a tipizáló laboratórium elküldi a transzplantációt végző intézeteknek. Csak ezt követően kezdődhet meg a recipiens behívása és kivizsgálása.