„Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain.” (Weöres Sándor: Bolero)

Súlyos veszteség érte a Magyar Honvédséget, az MH Egészségügyi Központ Honvédkórház állományát, és az orvostársadalmat.

Dr. Bakity Boldizsár nyá. orvos ezredes életének 65. évében hosszú, türelemmel viselt betegségben 2017. március 2-án elhunyt. Eltávozott közülünk a kiváló orvos, a gondos és tehetséges szakember, a Barát, az Ember. Dr. Bakity Boldizsár 1952. július 3-án született Kaposváron. Orvosi tanulmányait 1970-ben kezdte meg a Leningrádi Kirov Katonaorvosi Akadémián, majd általános orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerezte meg 1978-ban. A diplomaszerzés évében a HM Központi Honvédkórházban kezdte meg gyógyító tevékenységét. 1983-ban sebészeti, 1996-ban katonai és katasztrófa-orvostani szakvizsgát tett. Szakmai tevékenysége elismeréseként előbb sebész adjunktusi, majd főorvosi kinevezést kapott. 2009. november 1-től az Állami Egészségügyi Központ I. Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa lett.

Orvosi tevékenysége alatt a betegek és a betegségek sokféleségével találkozott. Több szakmai újdonság iránt mutatott mélyebb érdeklődést. A nehéz esetektől, helyzetektől sohasem menekült, mindig bátran szembe nézett a szakmai és emberi kihívásokkal. Kollégaként biztonságot nyújtott személye. Számos nehéz szakmai helyzetben állt helyt. Véleményére és tisztességes hozzáállására mindig számíthattak mind betegei, hozzátartozóik, mind munkatársai.

Nagy hiány maradt utána. Szakmai felkészültsége, tapasztalata, embersége, lendületes tettre készsége a jelenben is hiányzik és még hosszú ideig hiányozni is fog mindenkinek, aki kapcsolatba került vele, legyen az munkatárs, beteg vagy barát.

Munkatársként és barátként búcsúzunk Tőle.